most rámtört a paranoia hogy ki, miért, és hogy biztos-e? mostnemjó. most szorongás, és bizonytalan léptek. kár hogy magammal nem beszélek.  hallani akarom, olvasni akarom. felfogni. udvarolj az agyamnak! én, én, te, léha, néma búnak kínja miért gyötör? az ököl beszorul, fog csikordul, még szerencse hogy könny nem serken, mert a lelkem már száraz, sivár, de kivár. sőt meg.

mióta fogalmazok is én így?! szerintem az influenza elleni oltás az oka, fáj a helye, a fejem meg zsibong, kár hogy madárinfluenza ellen nem véd, mint egy mellvért kéne most az önbizalom, de most asszem abbahagyom, mert ez kezd megrémiszteni