anyuék mesélték: otthon anyamacska ugye kölykezett, van két kiscica - valószínű a postásmacskától - és a garázsban laknak. Apu ma az udvaron sétált épp keresztül, mikor látta a szeme sarkából hogy ott az anyamacska a fűben, épp mosdi, majd ment tovább a garázsba a fűrészért, mikor meglátta hogy ott a két kismacska az anyamacska mellett bennt a sarokban... nos ebben a pillanatban enyhe mátrixhasadásos pillanatot érezhetett, gyorsan kilépett a garázsból, csekkolt: az anyamacska ott a fűben... vissza a garázsba: ott is egy felnőtt meg a két kicsi... ekkor jobban szemügyre vette, és derült ki hogy az amit anyamacskának nézett, egy döglött ugyanolyan színű macskatetem, de már nagyon rég megdögölhetett, mert kopogós száraz és lap vékonyságű volt, ellenben szép selymes volt még a szőre.
arra a következtetésre jutottunk hogy az anyamacska bébiszitterként alkalmazta egykori fajtársát. a kiscicáknak mindenesetre tökéletesen megfelelt, és nagyon jót csicskáltak a lapos mamapótlékon...

élek a gyanuperrel hogy a voltpasim olvasgatja az oldalam.... gprs29.vodafone.hu... 640*480-ban már csak az ő béna 15colos monitora működhet 2005-ben. gondolom még mindig spúrgéza hogy vegyen egy újat magának...
eleinte hideglelést kaptam még a gondolattól is hogy olvassa, de mostmár csak szánakozok...

jöttek tesómék, és felzabálták a maradék sushit, majd elindultunk Tahiba. Ott most volt a 7. Eperfesztivál, ahova végülis nem mentünk be, de vettünk fejenként 2 kiló epret. fiinom édes, lédús, piros, mosolygós. Onnan tovább Visegrádra, és elboboztunk két 6-os bérletet, és most különösen remek volt az idő, mert reggel csúnyábbnak indult, így elég kevesen is voltak, nem kellett sorbaállni, hanem lehetett megállás nélkül róni a köröket. Visszafelé megálltunk a római parton halat enni, amiben most a legjobban nekem az ecetes almapaprika esett...
a mai nap megfigyelése: ha sok epret eszel, akkor utána eperdzsem ízűt böfögsz

egész pofás kis vigyorgós sushik lettek...
az illetékeseknek üzenem hogy erről maradnak le...

itt ülök a gép előtt. akár újdonság is lehetne, de sajnos nemaz. reggel óta. ... és csodálkozom hogy kocka alakú a fenekem?? mentségemre legyen mondva, épp a cipőt akartam húzni hogy menjek futni, mikor beütött ez a borzasztó szélvihar. fekete felhőkkel meg félelmetességgel. gyáván itthonmaradtam.
viasat meg monnyonle! a legjobb - érsd: egyetlen nézhető* - csatorna volt, és mostmeg már annyi régi fos sorozatot raknak bele hogy rá se ismerek... az első baklövésük az volt amikor a Szexésnyújorkot hétfő estéről péntek estére pakolták.Tuti nem gondoltak bele hogy a célcsoport péntekente bulizni indul. szóval a hétfő estéket kell szépíteni, elviselhetővé tenni...

*: az ismeretterjesztősök kivételével persze

memento

minden tiszteletem ebsik úré, aki képes volt reggel hét óra ELŐTT kelni. szombaton. ááááá.... nekem 10:15-re volt állítva a vekker, hogy a viasaton nézhessem a startreket, de lenyomtam egy szundira így is még... aztán meg szó szerint kikúsztam a takaró alól, és négykézláb mentem el a tévéig hogy bekapcsoljam, majd egy gekkót megszégyenítve másztam vissza a takaró alá. Az hogy a szememet nyitva tudtam tartani, külön csodaszámba ment. Hiába na, szerencsés vagyok, hogy amikor lehet, akkor tudok is aludni mint a tej. bár télen szar érzés volt arra kelni hogy már esteledik. a ST két mostani része viszont volt olyan izgalmas hogy simán felébredtem rajta, majd utána ebédet főztem, mosást is odatettem (gondoltam ram-ra is közben, hogy biztos ő is már mosna ha nem a balatonnál lógatná a lábát), emulét is beizzítottam, és megnéztem az első részét a Battlestar Galacticának, hogy utána ömlenghessek egy sort. Most jön mindjárt a teregetés meg a virág locsolás...

az új sorozat amibe most beleszerettem a Battlestar Galactica. Kicsit nehezen indult be, de mostmár érzem azt a sürgető érzést amikor végetér az egyik rész, hogy kábé három kattintással már folytathassam is a következő résszel, mint ami a jó sorozatoknál fog el. Mary McDonnell meg valami isteni ebben az Elnök szerepben.
a 24-et meg most szüneteltetem egy kicsit, mert nem akarom hogy vége legyen ilyen hirtelen. spórolok

immár két hete pénz nélkül létezem (éljen a hóeleji nyáriruhavásárlás), úgyhogy a hűtőm is ezt tükrözi: egy üveg ketchup, meg egy doboz vaj. ennyi. ha körbenézek a konyhában, akkor rá kell jöjjek hogy csak rizs van, meg algalapok. meg a mélyhűtőben egy kevés vöröstonhal. hmmm... ebből csak egyféle kaját lehet csinálni akárhogy is nézem... hmmm....

senoi felvetésére reflektálnék

A női vegykonyha és szertorna
félve jegyzem meg hogy van beretva is, bár tudom, ősi és áthidalhatatlan ellentétek vannak a borotvások és a gyantás/epilálósok között, de azért megkockáztatom kijelenteni hogy nem szenvedés végett vagyunk a világon. csak kicsit. úgyhogy addigis a furdőkádban nagylábujjhegytől hónaljig húzom a borotvát. nem vagyok képes fájdalmat okozni magamnak, így is elég attrocitás ér minket a fene nagy megfelelni akarásban: ez szúr, amaz szorít, ez magassarkú, az hegyesorrú. a fodrásznál három óra kell meg legalább 10 darab ezres. stb... szóval nehogymár még a csupaszodásnál is rossz legyen nekem.