ez kellett volna tegnap, hehe

kicsit még meg voltam zakkanva este: nemtudtam micsinálni magammal és csak futkostam a szobában felalá mint egy mérgezett egér. Gondolom ez még utóhatás: A sötétedés beálltával jöttek a pavlovi reflexek, hogy sminkelnikéne, meg zenehallgatni, bemelegíteni. Viaskodtam egy kicsit velük, és tévét kapcsoltam be, meg elővettem a hímzésemet is, de mikor harmadszor fejtettem vissza mert elcsesztem az öltéseket, akkor visszadobtam a dobozba. A hímzéshez még idő kell, az nagyon durva váltás volt így hirtelen.

azannyaaa.. most értem haza, és nagy meglepetéssel vettem észre hogy kifestették alaposan szép fehérre a folyosókat. eddig mindig szégyelltem ha jön hozzám valaki hogy azon kell keresztülvezetnem. most szégyellhetem azt ahova vezetem...

rókagombás leves. nyami. grillcsirke. nyami. még sosem vettem észre hogy ennyi érdekes dolog van az ikeában... kocsonyás lett a térdem a méteráruosztályon, közvetlen a díszpárnák előtt

talán mondanom sem kell hogy alvás helyett még mindig fennt kukorékolok... átestem a holtponton, és épp takarítási mániám van. mosom a ruhákat, az ágyneműt, elpakoltam a konyhát, teregetek. épp jókor jött. Bár ha belegondolok, inkább azért takarítok ekkora elánnal hogy ne is emlékeztessen semmi a szigetre.. Utálom ha vége van valaminek. egy könyvnél is rühellem az utolsó oldalakat, nemhogy egy ilyen fergeteges hétnek. természetesen álmodni sem mertem volna hogy így alakul az egész ahogy, de mint megjósoltam: megjósolhatatlan, bekarikázhatatlan... szélvészként forgatta fel az életem.
hogy hogyan tovább azt meg még majd meglátjuk
stay tuned for more real life

egy gyors szubjektív toplista csak így iziben:

legjobb nap: péntek

legjobb koncert: Resin Dogs

legjobb közönség: HidaJimbo

legjobb hely: Cökxpon

 

Karszalaglevágva (új fogalom, a "szárnyatörötten" mintájára) próbálom felsorakoztatni az eseményeket az alig négyórás alvás után. Krumpliföldi társaimmal érkeztünk tettenérni az utolsó napot, és kiszipolyozni belőle amit még lehet.

A Wan2 sátras HidaJimbo volt a program amit nagyon örülök hogy nem hagytam ki. iszonyú pengeélen táncoló stílus, ami az egyik pillanatban lakodalmas-j-pop szerű szönyedvény, szintetizátorral előadott Imagine, a másik pillanatban a legjobb dobos performansz amit láttam. nagy sómenek voltak, és látták hogy nekünk azért jobban bejön az utóbbi, így azt a vonalat kezdték jobban forszírozni, amiért a közönség nagyon hálás volt: kétszer tapsoltuk - mit tapsoltuk! dübörögtük vissza őket üvöltve. utána jött az a szánalmas megmozdulásom, hogy akkor nekem most internetezni kell azonnal, de még magamat is megleptem hogy milyen rutinosan blogozok még így megzakkanva is. utána beszélgetős, iszogatós-eszegetős klubdélutánt tartottunk két kartársnőmmel, nagy egymás-ölelgetéssel, vallomástételekkel hogy mennyire szeretjük egymást, és közös - kézakézben pisilnimenéssel. félegyfelé kitaláltuk hogy most Aurórára kell menni, így elbotorkáltunk a szemerkélő esőben a metalhammersátorba, de kolléganő1-nek nem jött be a zene, így ő indítványozta az este berekesztését. Erről persze hallani sem akartam, hiszen Paul Van Dyke-ra jöttünk, vagymiaszösz, úgyhogy megzsaroltam: ha elkísér a partyarénáig, akkor hazamehet. a zene már javában ment, DZs tettestársnőmmel egy régi haveri bandához csatlakoztunk, és nagyon belelendültünk a szeletelésbe. kábé két perc alatt lett teljesen vizes még a bugyim is, olyan irgalmatlan pára állt bennt, a pasik mind félmeztelenül, róluk is csorgott a víz, de Paul bácsi nagyon odatette magát. másfél órát bírtam. Mivel DZs már hamarabb lelépett, egyedül vágtam neki a hazavezető útnak az esőben. A hévnél állva(!) komolyan aggódtam hogy sikerüljön ébren maradnom. de ösztöneim nem hagytak cserben, félóra múlva már otthon a gép előtt pötyögtem a kommenteket...

 

jövőre veletek ugyanitt!

a gprs.vodafone.hu meg elmehet a sunyiba. ne refresselgessen itt! takarodó!*

*:hacsaknem indokolja meg hogy mégsem ő az akire gondoltam