emlékezzünk a nyárra

szomszéd vízvezetékszerelő srác becsöngetett két szép új csap-tekertyűvel és lecserélte a rosszat. remek!

III. OBL

Csatlakozott a csapathoz olga is, így már hatan leszünk. ez így pont jó. (phnb, ez most csajbuli lesz, de majd szervezünk egy koedukáltat is, ok?)

nna, milyen nap már ez?? épp most vackoltam volna be az ágyba, takaró a fejre, mikor valaki éktelenül elkezdett csengetni... első kis csengetésre nem mozdultam, de aztán olyanná vált, hogy aszittem rátenyerelt vki a gombra, így nagy puffogva kikecmeregtem, és már az ükapját is kezdtem elszidni, meg magvas szitkokon gondolkodtam hogy mit fog kapni, csak kerüljön a két kezem közé, mikor megláttam a rácsnál két pasit. Kékben. Jóestét, harmadik kerületi rendőrkapitányságról jöttünk!. úúúúúúú, bazzeg, nem is tudtam hogy a társasházak az elmaradt lakbér behajtását már a zsarukkal intéztetik. Vagy már megint túl hangosan hallgattam a zenét??... meg ilyenek futottak át az agyamon, közben a hátamon hideg verítékcseppek gyöngyöztek, ahogy csoszogtam remegő lábbakkal azon az ötméternyi közös folyosón a rácsig, ami hirtelen 5 kilóméteresre nyúlt... izé.. nyitvavan, jöjjenek beljebb... Hogyhívják? Ittlakik? Ismeri Gipsz Jakabnét? Nem? ...papírt meg tollat vesz elő legyenszives a nevét mégegyszer. hol született? Mióta lakik itt? Anyja neve? Ez melyik lakás? Kié a lakás? ... aztán rájöttek közben hogy biztos nem én vagyok akit keresnek, mert már tenyerelt is volna a szomszéd csengőjére, amikor immár a kíváncsiság vezérelt, és megkérdeztem hogy mégis miért keresik a Jakabnét? Mert elő kell álítsuk. széép...

egész klassz recept feldobni egy unalmas blogot: költözz a gettóba...

mentem ki az előbb a konyhába, hogy iszom egy pohár vizet. csap kinyit, megenged hogy jó hűvös legyen, majd miután megtöltöttem a poharat, zárnám el, erre csak egy vicces racsnizós hangot ad és körbetekeredik.. és körbe és körbe és kööörbeee és a víz meg folyik és ömlik... leizzadtam.. most milesz? megpróbáltam azt a műanyag bizbaszt leszedni, de nemjött... ekkor kotorásztam a szekrényben célszerszám után, de egy kalapácson meg egy csomó függönycsipeszen kívül nemsokmindent találtam, úgyhogy szóltam DZs-nek is, hogy van-e valami ötlete, vagy maestére inkább fújjuk fel a gumimatracokat? először ő is kézzel esett neki, de nemsok haszna volt, aztán eszébe jutott hogy van neki valami szerszáma, és tényleg: visszajött egy fogóval. szép új, és fényes, és átlátszó narancsárga nyele van. gondolom ezért vehette, mert az árcédulát most szedtük le róla. hátigen, két csaj meg az iparosmunka... aztán persze a fogóval se jutottunk semmire, a víz meg egyre csak folyt, aztán jutott eszembe hogy milyen jó is az hogy nem valami iszonyú puccos helyen lakom, ahol mondjuk egy trendi juppie menedzser a szomszédom, hanem itt a betongettóban, ahol a szomszéd, mitadisten, egy vízvezetékszerelő... így gyorsan átcsattogtam, becsengettem, és jött, látott, győzött: elzárta. vennem kell majd olyan tekertyűt.
Addigis vizet valaki?



update: vízelzárásra szolgáló főcsap ugyan van a lakásban, de szerintem 1973-ban, a lakás átadásakor lett egyszer megnyitva, azóta viszont a csap és a tekernivaló-egység vasatomjai romantikus kovalens kötésben egyesültek

...innen félötkor meglógtam, mert japántanárnőm várt rám a MOM előtt, oda kellett érjek gyorsan, majd kiderült hogy teaszertartást tanulni megyünk! váááhááááá!!!! egy nemrég ideköltözött ismerőse teaszertartás mester, és hozzá mentünk, hogy résztvehessünk egy teázásban, és persze hogy lássak egyáltalán ilyet. miközben vendéglátónk szorgoskodott, én meg a tatamin térdepeltem nagy megilletődve - és iszonyat elzsibbadt lábakkal -, próbáltam ugye néha fotózni, de olyan izén vette ki magát a nagy áhitatban ahogy el el csattintottam a gépet...
utána meg még én is kipróbálhattam, és készítettem egy teát a házigazdának. persze lépésről lépésre - azaz mozdulatról mozdulatra - vezetve...

húúú, egy csomó minden történt, még blogolni se volt időm (illetve ha volt, akkor meg net nemvolt közelben), de a lényeg: kritkálmassz messziről megtekintés, szobronlógás a hősökterén, ebsikre várás majd bicigli hazatolás.
pénteken meg krumpliföldi tréning kinnt a szabadban valahol egyórányira a várostól, tóparton, és az időjárás több volt mint kegyes, mert gyönyörű, a végén mármár gatyarohasztó meleg, nagyon jól éreztük magunkat - miután a szokásos délelőttnyi bullshitelést végighallgattuk persze.

napsütés, telefon, fonott copf és idült vigyor.

unalmas vagyok, na. nincsmit szépíteni a dolgon.

új dolog ez a lakásbanbicikli. éjjel félálomban botorkáltam ki vécére, és simán szívinfarktust kaptam a folyosó szuroksötétjéből alienként kivillanó váztól