isteni ebéd után visegrád, bobozás tesómékkal. süvítő szél, kicsorduló könny, száguldás. jipppíííí

tizenhét órát aludtam. rámfért. jameg elkezdtem énis az autóvezetésesdit. második nap volt ma az elméletből, tömör gyönyör. vigyázzatok mind majd az autótokra... ha én egyszer kiszabadulok az útra... uhhh... MT-vel csináljuk a jogsit, és elvileg már karácsonyra meglesz. ELVILEG. MT-vel kitaláltuk, hogy neki úthenger vezetéshez, nekem meg hintó hajtáshoz kell a jogsi, ez az ürügy. Vagy majd leparkolok a Blahán a szép JohnDeere-emmel. sose lehet tudni.

sör

tök
=
helóvín

hogy ma mi lesz, az még rejtély...

Piszkos Fred nevű műintézmény volt a tegnapi tetthely. még csak hárman érkeztünk a törzsgárdából, amikor a lépcsőn látom lejönni az egyik krumpliföldi kollégát, akitől megtudjuk, hogy mááár megint iszonyú kicsi ez a város, mert ugyanaz a krumpliföldi társaság jött el ünnepelni egy kollégát, mint akikkel a múltkor a III. OBL-en futottam össze. hihetetlen, na... a hagyományokhoz híven jól bevacsoráltunk, ordenáré mennyiségű nyers lilahagymát fogyasztottunk (háromszor kértünk repetát), közben is szorgosan öblögettünk vörösborral, majd mégjobban rákapcsoltunk a tempóra, természetesen sírvaröhögős, őrültségeket csinálós lett az este, csodálom is hogy nem rúgtak ki minket. bár amikor közöltük a pincércsajjal hogy versenyt akarunk fogyasztani a másik asztaltársasággal, akkor azért szétterült a széles mosoly az arcán.

ez itt SA egy heves mozdulat után. A poharat el is tettük emlékbe, és ezzel meg is alapoztuk azt a hagyományt hogy innentől relikviákat fogunk gyűjteni egy-egy alkalomról.

ez meg itt én meg HZs Cincike, amint épp próbálunk valakit megvesztegetni. asszem nem jött össze. DZs barátosnémmel a végén taxit szavaztunk meg, és mint a régi szép időkben, fáradtan, becsípve hazataxiztunk hogy aztán beájuljunk az ágyba.

Ma megint Havi Italos lesz remek társasággal. cégnél szerveződött még asszem múlt télen, és azóta többé kevésbbé rendszeresen megrendezésre kerül. Két fontos elv van: csak fizu után lehet megtartani, illetve össze kell várni a törzsgárdát. tehát addig kell szervezni hogy mindenki ottlehessen. ebből adódik hogy leggyakrabban kéthavonta tudjuk összestimmelni... A mostanit elvileg én szerveztem, gyakorlatilag már csak az időpont stimmel, mert a helyet is és a plussz meghívottakat is átvariálták - HZs "Cincike" kolléganőm a fő keverő, de a legjobb az volt hogy van egy csaj, akit én direkt nem hívtam meg, mert nem birom a stílusát. aztán ebből is konfliktus lett, mert voltak akik viszont támogatták hogy mégis jöjjön, erre aztán elvileg tegnap mégis ment egy míting rikveszt amiben már ő is benne volt, persze úgy mintha ez így most spontán alakult volna; szóvalhogy nehogy besértődjön hogy első körben nem lett meghívva. Erre ma DZs barátosném jól előadta magát: matat épp valami cuccal, közben fennhangon odaszól a két asztalnál arrébb ülő SA kollégának hogy "akkor most jön a T, vagy nem? végülis meg lett hívva akkor?" SA meg csak vörösödik, DZs-nek feltűnt hogy valami hülye helyről papírzörgést hall, osztott szorzott, és végül odanézett óvatosan: és igen, T volt ott, és igen, mindent hallott.. szóval DZs jól beégett mint a reisztág. Ezt kipihenni kirohantak a konyhába, ott egy másik osztályra disszidált szintén Havi Italos törzstag kolléganőnek, VGK-nak kezdte épp ecsetelni hogy mit tett, amikor VGK fuldokolva kirohant a konyhából... igen, ismétcsak hallotta T az egészet, mert mitadisten épp a konyhába jött ki valamiért.

jól alakul ez az este!

van nálunk itt a krumpliföldön lépcsőház, ahol lift is található. eddig is tudtam hogy úrinők a takarítók itt nálunk, de hogy képesek legyenek a MÁSODIK emeleten egy jó hat percet VÁRNI a liftre hogy aztán LEmenjenek vele az ELSŐ emeletre, az azért már mindennek a teteje... vagy lehet hogy csak én nem csinálok valamit jól

még mindig rekedt vagyok. tegnap szanaszét ordította/sikította az ember a torkát a nagy buliban, ehhez járul még széttáncolt láb és széttapsolt tenyér. A végén azért megint nem hagytam annyiba, és autogrammot kezdtem gyűjteni a jegyemre, lelkesen adtak is, hiszen ott söröztek közöttünk egy ötperces szünet után már mindannyian. (A tisztesség kedvéért álljon itt mindannyiuk honlapja: LMT Connection a gitár+basszusgitár+helyes dobos, The Chops Horns a két virtuóz szakszofonos és Joel Parisien a szédületes zongorista.)

LMT Connection volt ma a nap koronázása az A38 hajón ("LMT Connection & The Chop Horns (USA) Igazi, súlyos és hamisítatlan Motown soul- és funky-buli a világ egyik legjobb fúvósszekciójával. Királyi groove-ok és hatalmas táncok."). Még a szigeten voltak itt, aztán jöttek most a szülinapi buliba zenélni. F.E.R.G.E.T.E.G.E.S.E.T! Ott volt még Lovasi "Kispál" András is és Gaál Csaba Boogie, akik mindenáron törleszkedtek egyre-egyre közelebb hogy autogrammot adjak nekik, de aztán inukba szállt a bátorságuk. Csikenz!

ültem a padon egy szál vékony fekete ingben, a kabátom mellettem, rápakoltam a pénztárcám, a mobilom és minden krumpliföldi nyűgömet is arra a húsz percre amíg csak hagytam hogy a kései nap tüzes forróra melegítse a fekete szövetet rajtam, és érezzem a fényt az arcomon. kicsit ki is fújta a szemem a szél, most ég. Olyan mintha sírtam volna. Befelé folytak a könnyeim.