ezt a képet ma a szánin találtam. elég ütős...

már megint elszállt az agyam, most annyira bejön a tanfolyamon hallott cucc, hogy már megint a régi lelkesedés tört rám. azthiszem pedig teljességgel kivitelezhetetlen már, de azért mélyen magamban nagyon sírok miatta. márhogy abbahagytam. Az ember fiatalon hülye. 18 évesen nem felnőtt, és még 20évesen is baromságokat csinál. nem szabadna hagyni dönteni. meg először mindenkit kihajtanék gimi/szakközép után dolgozni, aztán utána menjen fősikolára/egyetemre. csakéskizárólag.

szombat, blah... tegnap japántanárnőm elkezdte kiszanálni a nemkellős gyerekcuccait, így kaptam egy nagy ikeás szatyornyi hellókittyt meg egy tottoro-t. Este ezen felbuzdulva gőzerővel vetettem magam a hímzésre, amivel végülis már egész jól állok, már csak három levél és két rózsabimbó hiányzik. négy hetem van befejezni, kimosni és bekereteztetni. megpersze odaadni. ...és akkor majd nagyonerősen koncentrálni hogy ne bőgjem el magam...

meló-tanfolyam nagykirályság volt, főleg az a rész, amikor megláttam hogy a tőlem elég messze ülő Gusztustalanfejű a padra borulva horkol jóízűen.

írtam, elszállt. fákk

tegnap szabit vettem ki, mert tesóm felszólított hogy azonnal vegyek ki, mert esküvői ruhát kell menni próbálnia, és én fogom őt kísérni. most így volt alkalmam hirtelen belepillantani abba az őrületbe ami megelőzi a Nagy Napot, pedig tesóm abszolút nem is viszi túlzásba, hiszen decemberben - igen, áttették december közepére -, szóval decemberben lesz. Minden szalonban elájultak mikor meghallották, mert - ahogy mondták - ilyenkor a jövő nyári menyasszonyok jönnek hozzájuk próbálni, merthogy egy évvel előtte kell elkezdeni... de minekis? kérdezemén, ugyanis  most hogy tudjuk hogy nincs rá sok idő, elég volt egy nap rongyosra járni a lábunkat, meglett a kiszemelt, ha viszont tudom hogy egy évem van rá, tuti hogy elszarakodnám az időt, és dönteni se tudnék, hiszen "biztos lesz még ennél jobb is!"... namindegy. a lényeg, hogy mikor három óra felé körvonalazódott hogy melyik az igazi, akkor még anyuék is kocsiba vágták magukat és feltepertek, hajtotta őket a kíváncsiság. aztán haza hozzám, aztánmeg vendégségbe rohantunk, de már Ebbel, így végül megintcsak ágybabeájulós nap lett. és ez csak fokozódik, mais meló, meló-tanfolyam, eü tanfolyam, kalligráfia, lakásavató. egynapra. holnap meg meló, meló-tanfolyam, autósiskola, vendégség. Szóval jó ha meghalni lesz időm.

úúúúú!!! ma mekkora meglepetés ért: az hagyján hogy Tanakától (a japán haverom) kaptam elsején egy szülinapi e-cardot, tisztára örültem neki, de az előbb megyek ki ellenőrizni a belsőpostát, ahol a fakkomban már megint egy A4-es vastag boríték csücsült. fel se tűnt már, hiszen csak ilyeneket kapok, kiviteli tervekkel, rajzokkal, soksok doksi. mostis csak rutinból nyúlok bele, erre érzem hogy nem az a normál boríték-papír érzés, hanem durvább, merített papír, megnézem, hát Tanaka küldte, kinntről! tiszta édes! egy levél, meg "enclosed are some birthday gifts...", apróságok, de a szájam vigyorba merevedett, ahogy a csomagolásokat tépkedtem le: egy szumózós fametszetes egéralátét, egy sushi variációs egéralátét, és egy csodaszép kézzel festett selyemkendő. komolyan, most csak az jut eszembe hogy mekkora egy utolsó suttyó vagyok, hogy még mindig nem adtam fel neki postán az unikumot, ami már fél éve ott áll a díszdobozában a konyhaasztalon. undorító.

négy nap elsuhant ugyan, de nem nyomtalanul. Nagyon élveztem minden percét, már megérdemeltük. főleg a keddi addig-alszom-ameddig-birok-ot. viszont lehet hogy holnapra szabit veszek ki, mert tesómnak segítenem kell ruhaválasztásban, úgyhogy lehet hogy sikerül ezt a rövid hetet mégjobban lekurtítani. Programokból megintcsak nincs hiány, azthiszem jövőhétre is ki kéne venni egy nap szabit - mondjuk hétfőt - hogy ezt a hetet kipihenjem. Igen, ilyen fajta blog vagyok, ahol a történéseket írom, mert ez egy jegyzetfüzet nekem, agy-pótló. sajnálom, de ha valaki magvas gondolatokra vágyik, az olvasson monnyuk Hamvas Bélát. fákoff