Senoi épp a krumpliföld közelében őgyelgett, így keresve se találhattunk volna jobb megoldást, minthogy meghívom egy karéj kenyérre meg kis fehér szalonnára sóval, hagymával. Napszámosoknak ez dukál. Leültünk a fa alá, és szépen kiteregettem az elemózsiás batyut, meg elővettem a butykost amiben jóféle kisüsti lapult. Gatyámba töröltem földes kezem, majd a bicskával metszettem egy-egy szép szelet szalonnát. Ízlett senoinak is, meg ugye jól is esett megpihenni egy kicsit a sok kapálás után neki is, mégha ő másik földön dolgozik is. Kibeszéltük a világ dolgait, hümmögtünk, kortyoltunk, majd az elébb szedelőzködni kezdett hogy má' mostmá' mennie kéne, mer' várják a napszámostársai. Ingujjammal megtöröltem zsíros számat, majd folytattam a kapálást, közben láttam ahogy távolodik a friss barázdák között.