hihetetlen amúgy, és persze mindent a kéményseprőknek köszönhetek. ugyanis az első interjúkor is pont kettő jött szembe az épülettől mintegy kétszáz méterre, és most is ahogy mentem megint kettő kábé ugyanott. Nem néztek hülyének kicsit sem, mikor a combközépig érő becippzárolt kabátomat húztam épp fel a nyakamig, hogy a farmerom gombját elérjem, hogy úgy, kvázi bugyibanyúlva tipegjek tovább egy darabig, amíg elmantrázom a kívánságom. húúú, sok zsé, prémiumok, juttatások, cafeteria, egy újabb, ám sokkal emberarcúbb corporateslavery, sokkal frankóbb körülmények, a meló kihívás ezerrel, és a fejlődési lehetőség garantált. komolyan még mindig nem tudom elhinni... A dolog örömére most foglatattam egy asztalt a Shikibe, és este megkísérlek sushi túladagolásban elhúnyni, de legalábbis valami hasonló fertelmes dolgot művelni. Aztán elmegyünk ebhez, és hajnalig koktélozunk, sex on the biccs, orgazmus, pina kóla da. Deep throat nem lesz, mer a torkom még mindig gyilkosan fáj.