nos, ittvagyok, még élek, de durvábban kivagyok mint egy fekvehányós sziget hét után... reggel minden hüje előérzetemmel ellentétben már vártak, belépőkártyával, cubicle-vel, számítógéppel, telefonnal, és egy kedves-lelkes tutorral, aki belefogott abba a durva melóba hogy belőlem három hónap múlva csavartesztelőt faragjon. Igen ez a Csavargyár, ma fogadtak sok szeretettel, és teljesen meghatódtam amikor az asztalon már ott várt egy starter-kit: kék-zöld-piros-fekete toll, kétféle szövegkiemelő, rotring, szépen egy tolltartóban, egy kis adag gemkapocs, cellux, radír, hibajavító, kétféle post-it, és egy füzet. A krumpliföldön mindig ilyen más által elhagyott szarokat guberáltunk össze ha jött valaki, vagy ha egyáltalán kapott valamit is, és nem önmagának kellett vadásznia - vagy suttyomban lopnia - mindent. ez ilyen igazán apró figyelmesség, de mégis teljesen más szájíz. Aztán volt munkaegészségügy cégesorvosnál, fényképezés ID kártyára biztonságiaknál, körbevezetés ("...ez itt a vécé, ez itt az ebédlő, itt a konyha, és itt lógunk kávézás után újságotolvasni") Aztán fejes az egész csavargyári how-to-ba, majd az első közös havi meeting, ahol bemutatkozás röviden, majd belecsaptak a lecsóba, és minden harmadik kötőszavat ha értettem (csoportvezető srác a végefelé megjegyezte hogy "majd egy kis idő múlva nem lesz ez ennyire összevissza, és kikristályosodik minden!" amikoris az egyik legutoljára (5hónapja) belépett kolléga srác felnevetett: "ez hülyeség, vigyázz" aztán röhögött az egész csoport). De mindegy, lesz ez még így sem. A csoport legalább szimpatikus. Aztán háromtól meg már a saját gépemnél kellett az aznapi adag tanulnivalónak nekikezdenem - mindjárt folytatom is - majd ötkor leléptem nagy kómásan az egésznapi zsizsergés után, és én balga, elmentem japánra, ahonnan hétkor már mint egy komplett harmincéve halott(?) zombi támolyogtam ki.
