múltkor kaptam ebtől egy csokor tulipánt meg jácintot a nagymamája kertjéből, és attól úgy beájultam, hogy azóta mindig kell lennie egy csokor virágnak itthon. ma például azért mentem el én(!) egyedül(!) a piacra(!), mert virágot akartam venni... sokat... mellesleg vettem ebédnekvalót is, de az tényleg másodlagos volt, a lényeg hogy most fréziám, gyöngyvirágom és két hatalmas csokor tulipánom van, összesen három váza lett tele, és egyiktől a másikig megyek, és csodálom őket. régen ki nem szarta volna le hogy van-e otthon virág? sőt akkor még gaznak hívtuk nemes egyszerűséggel, és csak a gond meg a baj volt vele, mert a vázában elszáradt virágot nekem kellett kidobni, meg utána a bűnbüdös vizet kiönteni, meg kimosni a vázát... yaix... vagyisinkább: blöööeee.
mostmeg nekiállok, főzök egy finom tavaszi tyúkhúslevest cérnametélttel, sok zöldséggel, meg márványsajtos sült gombát. húúú, kellett volna venni uborkát, egy jó uborkasalátáért most ölni tudnék...
(ez meg itt a Vénülünk rovat volt)
erről jut eszembe, kellene már újra hímezni egy kicsit, de most elpakoltam valahova mélyre. meg azért azt be kell valljam, hogy az a fajta minden-hétvégén-rendetrakok-és-kitakarítom-a-lakást öregkor még bezzeg várat magára. most bottal kéne kergetni hogy hozzányúljak a porszívóhoz...