tegnap ...nem is találok igazán rá szavakat... felemelő és csodálatos érzés kerített hatalmába úgy félnyolc felé. nemtudom mi, vagy hogy, egyszercsak egyre jobban éreztem magam, egyre szebb lett minden, kicsit talán spirituális is, de nem feltétlen. mentünk épp ki tesómékhoz, és az úton, valahol a hungária körút tájékán még az is bevillant, hogy nehogymár ennyire gyönyörű legyen még ez a szaros út is, ami elvileg koszos, büdös meg minden, de igen. még a kémények is csillogtak, minden földöntúlian szép... és akkor hátrafordultam, és megláttam: az egész ég napsárga-világos narancssárga fényben úszott, és attól lett minden ilyen varázslatos. a lenyugvó nap valahogy spécin megvilágított egy hatalmas felhőtömeget, az meg csak szórta a fényt mindenfele. Aztán kinnt meg frizbiztünk eb vadiúj versenyfrizbijével, meg beszélgettünk tesómmal az erkélyen, közben az egyik leggiccsesebb éjszaka borult ránk: langymeleg nyári levegő akácillattal, sötétkék ég csillagokkal, egykét felhő habosfehéren még így este is... aztán visszafele megnéztük az M3ason a bazinagy karambol helyszínét. jin-jang, azaz így lesz mindig egyensúly.