ebéd után kiültünk csoportosan a fűbe egy negyedórára fotoszintetizálni. remek érzés a nap felé fordítani az arcot becsukott szemmel, és csak hagyni hogy töltődjek. (Tutibiztos hogy hibrid hajtású az emberi test, és napelem is van intergrálva valahol.) elég gyorsan fog a nap engem, úgyhogy mikor slattyogtunk a lift felé, meg is látszódott a pólóm ujjának a nyoma a karomon. húúú dejó lenne most vízparton! konrétan a tenger mellett, a kicsit hűvös vízből kijönni egy nagy úszás után, letusolni, majd a ropogósmeleg puha törölközőre feküdni a forró betonon, bele is borzongsz, majd csak a tenger halk moraját, a szikkadó kövek illatát és az egyre nehezedő szempilláid érzed, meg ahogy a nap elkezdi felszárítani a bőrödről a vizet, és elönt a kellemes melegség, kabócák zizegnek messze, a sok úszástól a fekvéskor enyhén hullámzik minden, és már el is nyomott a jóleső álom.

és kiderül hogy billentyűzeten keresztül is bele tudom lógatni a bilibe a kezem.