Kiküldött helyszíni tudósítónk HZs jelentése a tegnap estéről:

HZs: jóreggelt
me: önnek is
HZs: ezek szerint megúsztad a tüzijátékot
én benne voltam, a klarkádámtérhez én hívtam ki a mentőt
ez volt a második tüzijáték, amire kimentem, mert edetileg a rétbullerrészt akartam megnézni, meg egy kicsit megmerítkezni abban, ahogy a plebs szórakozik
leparkoltam a zinfopark mögött azzal, hogy lesétálok a szent gellért térik
térig
amit akkora "no-scale" aluíniumkerítéssel zártak le, mintha arafat-binladen-bush csúcstalálkozó lenne Dukai Reginával
utána fel akartam menni a citadellához, de unalmukban kutyát aportírozó kommandósok elhajtották a népet a picsába, így gyakorlatilag át kellet másznom a gellérthegyen. a végén már csak két verejtékező Lett turista tartott velem
leballagtam egészen a clark ádám térig, ott örömmel nyugtáztam néhány, még a sziget bejáratától ismerős arcot, akik világító műanyagbizbaszt forgalmaztak a vagyonőrplusz hátuljából a fehér térdnadrágos árufeltötlőknek
a lágymányosi híd irányában, kelenföld fölött úgy villogott az ég, mint a harmadik típusú találkozásokban
Fellőtték az első néhány petárdát, és gyakorlatilag ezzel egyidőben akkora szélroham tört a tömegre, hogy látható volt a lökéshullámfront előrehaladása, portengerrel, műanyagpohárral, svájcisapkával
Baltaarcúék háromtagú, négykerekű, másfélszobás családját szabályosan lekaszálta a szél mellettem
utána megjött a vízszintes eső, jégkásával, fullasztó hullámokban, és kialudt az összes fény
Egy dörrenéssel eltűnt a sörsátor ponyvája, a menekülők térdig gázoltak a sósperecben
a földön sáványvizes palackok gurultak, mint a kézigránátok, mindenki rajtuk botladozott
az emberek elkezdtek sikítozni, 50-60 ember a régi villamosalagút bejárata felé rohant, egymást letaposva, a víz meg utánuk
A sörsátor helyén egy kidőlt fát láttam, és pár embert, ahogy az autómosók gőzborotvájára emlékeztető módon szakadó, furcsán langyos esőben megpróbálták arrébvonszolni
akkor érkezett az alsó rakpartokon szorongó tömeg első hulláma, láttam, ahogy valaki kitép egy csecsemőt a babakocsiból, azzal a karján menekül, miközben a kocsit etiporja a hömpölygő tömeg
én megpróbáltam az Alagút szája felé mozdulni, hátha egy kicsit védettebb, de az úttesten ömlött befelé a víz, úgy tűnt a tömegben nem lehet átgázolni rajta, ezért a sörsátor romjainak irányában kerestem menedéket
Az egészben volt valami kísértetiesen valószerűtlen: a filmek által bemutatott dolby digital fx katasztrófahelyzetek tökéletes átélhetetlenségükkel, az emberi lépték hiányával régen háttérzajjá lényegültek: ez az a része a filmnek, amikor hátradőlök, megnézem, hogy a popkornos zacskó alján tényleg már csak azok a kis kemény, végeltesen sós göbök maradtak-e, amik beleszorulnak a fogamba
papírízű korty a kóla aljából, megnézem, jött-e sms-em
Pont emiatt egy testközelből átélt hasonló szituáció is idegen, személytelen
A telefonomat belecsomagoltam egy Coop nájlonszatyorba
Az ordítás, hogy "valaki hívja mentőket, azonnal", annyira banálisan hangzott, mintha azt mondták volna, hogy először a nőket és a gyerekeket
De abszolút nem éreztem úgy, hogy részese lennék az eseményeknek
Az egyik felállványozott bérház kapuját kinyitották, benyomakodtunk, bokáig érő vízben, összepréselődve, mint a nyékládházi vizespólóverseny döntője
Az időkapcsoló leoltotta a lépcsőhőzvilágítást, teljes sötétség támadt
Néhány másodpercre, a tömegen valami elemi rettenet hullámzott végig