rég volt igazi szellemi termék a blogon, úgyhogy posztolom HZs-vel történt levelezésünk esszenciáját:
"Azabaj, hogy a "fiatal, független, emacinpá... eminicpá....
egyenjogú, önmegvalósító nő" figurája pusztán marketingkategória. Ez nem
létezik. Ez a társadalmi szerep nincs kitalálva, csupán a reklámok közvetítenek
ilyet, mert tartoznak hozzá bizonyos külsőségek és mesterséges viselkedési
patternek. Ugyanúgy nem létezik, mint a férfipárja, a harmincas, sármos, Dolce
& Gabbana motorosdzsekis 7-es BMW-vel járó kúrógép figurája sem, akivel a
borotvahabot árulják, csak a gyengébbik nem neveltetéséből eredően hajlamosabb
az agyatlan mintakövetésre, nem fölmérve azt, hogy a minta legalábis fogyatékos,
mert egymással összeegyeztethetetlen szerepeket próbál egymásba gyúrni. A
lepedőkirálynő legyen tökéletes anya, de ne kötelezze el magát a férfinemnek
(mert akkor papa ráncolja otthon a homlokát, ha hazaviszi a piacról azt az
isteni hamis Ming padlóvázát, alkuval harmincért, meg nincs annyi alkalom a
barátnőkkel való együttbőgést követő vígasztaló impulzusvásárlásra), és
folyamatosan legyen "trendi", hogy ki lehessen vele dobatni félévente a cuccait,
ezen kívül dolgozzon valami fontos beosztásban (amivel pénz jár a hitelkártyája
feltöltéséhez), de csak épp annyi túlmunkát vállaljon, hogy az íróasztalnál
kelljen elkölteni a bifiduszesszenzises-norbisalis ebédpótlékot, és az irodaház
vécéjében pattintsa föl a tangabetétet. Nekem az a véleményem, hogy ebből még
qrva nagy baj lesz. A New Yok-i nők 69 százaléka egyedül él, ezzel szemben Irán
lakosainak 60 százaléka 30 alatti.
(...) és nem veszik észre, hogy miközben kétségbeesetten
keresik a a pénteki "laza, bulizós, lányoknak ingyenes" kiskocsma klotyójában
hajnali kettőkor dilatált pupillával a rúzsfoltos tükörben igazi énjüket, és
arról ábrándoznak, hogy végigjárják a Caminót, aminek a végén biztosan ott van
az a spirituális bevásárlóközpont, aminek polcáról majd leveszik azt a Magna
Mater nőfigurát, amelyik egyik lábával a Wicca-hagyományokra, a másikkal
a Vanity Fair-re támaszkodva biztos kézzel vág utat a hétköznapok dzsungelében,
hogy eközben folyamatosan terelik őket egy nagyon szűk ösvényen, és
menthetetlenül behullanak a zombik közé, aki szédül az aszfalton, ha nincs
kiegyesúlyozva két MNG szatyorral, és csak azért nem döbben rá, hogy a Nyál és
könny és Kozmál magazinok azonos cikkadatbázisból merítenek, mert a szoliszalon
várójában csak 800+ Ft-os újságok vannak. És közben mindegyre várják azt a
pillanatot, amikor majd minden rendben lesz az életükben, és le van
fertőtlenítve minden vízszintes felület, az összes éles sarok le van kerekítve,
kijárták azokat az iskolákat, ahová sohasem iratkoztak be, mert majd jövőre, a
karrier betonstabil, és minden nap zokogva hívogatják őket a cégtől, hogy mikor
jössz már vissza dolgozni, na akkor, majd lehet gyereket vállalni.
Vízbenszüléssel, csakranyitással, auraszkennel, babaúszással, fülhőmérővel.
Chapter Two."
