azért ez bazira felcseszi az agyam. Ma anyámék szerint tűrhetetlenül randára fokozódott a fejem állapota, így apu mondta hogy elvisz orvoshoz. oké, de hova? a bőrgyógyászat elköltözött a nagykórházba, akkor menjünk oda, ott az információnál mondták hogy bőrgyógyászat az ma nincs, ügyelet se, viszont van háziorvosi ügyelet. kivártuk, bementem, a doki széttárta a kezét hogy ő sebész, és nem most fogunk megoldást találni a problémára, de itt egy krém. aztán megnéztük a régi bőrgyógyászatot, ahol van ügyelet, de a dokinő csak telefonon beszélt velem: van életveszély? nincs bakker... aztán hazajöttem.

azért ezt kurva nagy röhejnek találom hogy amikor vannak a kiütéseim akkor senki semmit nem tud mondani, mindenki csak utókezelni akar. meg hogy menjek rendelési időben. köcsögök. ha akkor megyek, és elmesélem hogy most ugyan nem látszik semmi, de higgye el doktorúr, tényleg szokott lenni itt meg itt, iszonyatronda dolog, akkor jobb?? ha nem folyik vér a fülemből, vagy nem hiányzik az egyik lábam csöpögő véres csonkkal, akkor mindenki csak legyint, hogy ugyanmár, ez kozmetikai probléma. igen az, ettől nem süketülök meg, de akkoris?! bazmeg, ne legyingessenek, hanem tegyenek má' valamit. azért nem mindegy hogy egy hétig ilyenkor olyan ronda vagyok hogy a családom is már csak bottal piszkál - az előbb egy fél óra rimánkodás után tudtam rávenni a hugomat hogy kenje be a nyakam, ahol már nem látom, mert úgy undorkodott.

nem lett semmi, anyu csak legyintett: már nem tök mindegy? persze nem ezt mondta, hanem hogy most betegen ne menjek még több beteg közé, meg ugye majd úgyis elmúlik magától. mindegy. most megint van egy ötletem hogy mitől lehet, majd meglátjuk ha legközelebb lesz hogy jó volt-e a tipp... amúgy lassan már mászok kifelé a betegség karmai közül, de érdekes még mindig nem történt velem, a kertbe se tudok kimenni, pedig nagyon szivesen metszegetnék eztazt, gerebléyznék meg ilyen kerti dolgok...

A Lepra most az egész fejemet ellepte, bazironda, remélem hamar jön anyu, és elvisz bőrgyógyászatra. Legalább ijesztegetni, vagy egy fényképre, vagy hogy spirituszba rakjanak. Nagyon megnyerő vagyok így most a ragyás fejemmel, meg a taknyom-nyálam ahogy összefolyik, meg köhögök mint egy tüdővészes szamár.

borzalom szarul vagyok, le is jöttem vidékre, és maradok is egy kicsit. jameg kijöttek A Lepra is újra, de most kifejezetten örülök neki, hiszen akkor csak megúszom egy darabig a betegségeket, nem lenne jó úgy bemutatkozni az új helyen hogy rögtön egy hétig, kettőig hiányzok.

tegnap fürdés közben rámjött a köhögés, aztán éreztem hogy tele a szám, és ki kellett köpjem, erre az ütő is megállt bennem mikor a kád alján ott piroslott a sok kiköpött vér. óóó, most végemvan... aztán megvilágosodtam: hiszen épp fogat mosok, akkor meg mindig vérzik az ínyem, úgyhogy akkor mégsem tödőbaj.. huhh... bár pölö most is elég fosul vagyok - belebetegedtem a nagy örömbe, mi? vagy ez a keretes szerkezet: amikor kirúgtak, akkor is lerohadtam, most is ezzel kell ünnepelni hogy vége? nagyon fáj a torkom, nagyon szarul köhögök, de szerencsére nincs az az elesettség érzés, úgyhogy nem panaszkodhatok. Viszont most megyek vezetni - fokozott figyelmet kérek az úton közlekedőktől: a tüsszentéskor a kormányba fogok kapaszkodni -, ugyanis már csak ez a két hetem van hogy megcsináljam a jogsit, utána nincs szabi most három hónapig. nemtom hogy sikerülni fog-e...

gyöngyöt a disznóknak, ehh...

zellerkrémlevest gyártok. Ma karthauzi szótlansági fogadalom van, mert nem tudok már beszélni sem. a tegnapi tervezett nagy banzájból is a japánkajálda után már csak egy bacardi-jägermeister koccintásra futotta, utána a koktél aszpirin volt sok vízzel, keverve, nem rázva.
este megint csak forgolódtam az ágyban, és szüntelenül járt az agyam...

hihetetlen amúgy, és persze mindent a kéményseprőknek köszönhetek. ugyanis az első interjúkor is pont kettő jött szembe az épülettől mintegy kétszáz méterre, és most is ahogy mentem megint kettő kábé ugyanott. Nem néztek hülyének kicsit sem, mikor a combközépig érő becippzárolt kabátomat húztam épp fel a nyakamig, hogy a farmerom gombját elérjem, hogy úgy, kvázi bugyibanyúlva tipegjek tovább egy darabig, amíg elmantrázom a kívánságom. húúú, sok zsé, prémiumok, juttatások, cafeteria, egy újabb, ám sokkal emberarcúbb corporateslavery, sokkal frankóbb körülmények, a meló kihívás ezerrel, és a fejlődési lehetőség garantált. komolyan még mindig nem tudom elhinni... A dolog örömére most foglatattam egy asztalt a Shikibe, és este megkísérlek sushi túladagolásban elhúnyni, de legalábbis valami hasonló fertelmes dolgot művelni. Aztán elmegyünk ebhez, és hajnalig koktélozunk, sex on the biccs, orgazmus, pina kóla da. Deep throat nem lesz, mer a torkom még mindig gyilkosan fáj.

Nos megtörtént: FELVETTEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! JEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!! A Nagy Céghez!! Most jövök a szerződés aláírásáról, és április 3-án kezdek. ÚÚÚÚÚÚaááááááááááaaaaaaaa.... és IGGEN!
a felfokozott lelkiállapotomban sajnos beszabadultam utána a westendbe, és örömshoppingoltam egy új cipőt, két új felsőt és egy kardigánt. ehheehhh...