Elemér elment, itthagyott egy adag visszás érzéssel, márpedig hogy megutáltam, mert eltörte a féltve őrzött vécécsészémet, meg csinált egykét hülye húzást, nameg sokkal többet kért a végén, mint szó volt róla az elején. De legfőképp a vécé miatt. Ugyanakkor amit épp nem tett tönkre, azt szépen csinálta, viszonylag gyorsan, és újra őt hívnám ha ilyenre adnám a fejem. mindegy, már túl vagyok rajta. Gondolom ő is rajtunk.

a képeket szerintem már mindenki megtalálja, ha nem, hát itt balra oldalt ott a link beégetve, legyetek ügyesek.  bár nincs új kép hétfő óta, ugyanis azóta nem voltunk, meg hétfőn csak pakolásztunk mégjobban össze a lakásban, menteni a menthetőt, kidobálni még-még dolgokat.

Ez a kidobálósdi ez amúgy olyan mint a popkornevés. Eleinte megeszed a szép fehéreket, aztán mikor már nincs sok, akkor elkezded az égettek között a nemolyanfehéreket is megeszegetni, mert azok lettek a szép, világosak, aztán így tovább, közelítő alogritmussal egész a feketékig. A kidobással is így voltam, hogy jajjne, azt még ne, az kell. így átszortíroztam a cuccomat. Majd mindig ahogy megyünk újra meg újra, újra meg újra találok valami kidobnivalót, ami pedig eleinte nélkülözhetetlen, meg levetem a hídról magam ha ez nem az enyém fontosságú volt.