a kép a történethez.
most találtam meg hogy hova akarok nászútra menni: A38-ra április 17-én.
wááááááááááááááá
Kész van az album is a lakásomról, meg eb lakásáról is. akit érdekel, komment mailcímmel vagy mailme
csak hogy mindenkit esküvős részletekkel untassak: tegnap megvettük a "dekorációt", ami tulajdonképpen színes szalvétákból, pár mécsesből, zöld futóból, meg majd virágokból fog állni, a téma a tavasz. napsárgával, fűzölddel, finom rózsaszínnel.
Sárga tulipánok, nárciszok és további aranyos tavaszi virágok jelentkezését várjuk "cserépben" jeligére.
kedves W, engedd meg hogy itt válaszoljak, mert kommentnek kicsit hosszú lett:
Perszehogy élvezi az ember, hiszen azért csinálja. illetve kicsit visszás is, mert szeretné az egészet, de álmaimban sem gondoltam hogy ennyi kompromisszumot kell útközben kössek, akkor amikor már nincs visszaút. Ha az elején látom hogy ez vár, akkor megmondom őszintén: nem vágtam volna bele, de most már nem tudom visszacsinálni.
és ne hidd hogy majd kárpótolni fog a királylányos rész: mert nem; mert nem leszek még véletlenül sem szép: all time legdagibb vagyok, és egy kibaszott hószörny leszek, egy stan a pan mellett, stb. ezért is ragaszkodtam hozzá hogy személyesen vigyük ki a meghívókat, hogy lássák hogy nem lesz varázslat, meg fodorbodor
nem az ajándékok miatt csinálom, mert legeslegjobb esetben is nullszaldó lesz, de ezt sem hiszen, és én finanszírozom a felét, szóval ezért sem
és nem eb miatt, vagy a kettőnk miatt, hiszen tudom hogy ez az érzés, a tudat, a kapocs már rég megvan, és meg is marad; ahogy szokták mondani a papírtól semmi nem változik
a teendőkkel nem segít anyu vagy akárki, csinálni kell magunknak, hajtani kell nekem
szóval hogy ha most ebben a szent pillanatban kérdezed, hát nem, kurvára nem éri meg. Ugyanakkor mégis: mert tudom hogy majd nagyon jó lesz a sok barátot is tyúkanyóként ott tudni, megetetni, a rokonokat szintén, rég találkoztunk, rég beszéltünk. szóval most perpillanat a mérleg negatív, de az átbillenés reményében gyúrom tovább a szart hátha vár lesz belőle
Úszunk a teendőkben. még úgy tűnik kontrolláljuk a dolgot, de lehet hogy ez már csak illúzió...
Tegnap is vidéken, az étteremben talált minket az napnyugta, épp egy utolsó előtti egyeztetés a menüről, kajákról, italokról, vadakról, szállásról, dekorról, meg az én idegeimről.
Nem egyszerű egy ilyet szervezni alapból sem, de úgy a totál K.O. hogy bal oldalamon após, jobb oldalamon saját anyám, és mindenki jobban ért mindenhez, de ha megemelem a hangom, akkor már mindenki néz rám hogy mit hisztizek? fel se fogják hogy nekik ez csak egy nap volt, és nem az az egy hónap amióta mi minden este meghívótosztunk/szervezünk/vásárolunk PLUSZ lakásbiznisz PLUSZ gyereknyomor szentháromszöget nyomunk...
A legjobb társam most egy fekete napi bontású kisalakú határidőnapló meg a gugli kalendar. Ez az én karikás-ostorom amivel a teendőket kordában tartom. illetve tartjuk, mert éljen az internet, meg a huszonegyedik század, és hogy file-sharing, meg calendar-sharing, szóval csakazértis megcsináljuk, és csakazértse csavarodok be.
Még akkoris, ha immár majd másfél hónapja konstans PMS idegállapotban leledzem ettől a szaros nemtudommilyen helyzettől, ami csak nem akar megoldódni. hétfőn megyek, lézerkardoztatásra, aztán eldől hogy akkor mostmár műtét-e vagy sem.
Szuper. Ma két kínaival bővült a környék itt a boxok világában. A csoportunkba meg egy portugál jön nemsokára.
Még szerencse hogy az olaszok egy szinttel lejjebb ülnek. Ugyanis van egy olyan tulajdonsága az embernek hogy ha úgyse értenek akkor hangosabban beszélek. Szóval a finnek például teljes hangerőn nyomatják az üxi-koxit tisztára mint a Linda and the Greenies-ben, most meg jön majd a CCTV.
