ajánlom a képet ediacarának és karlsruhe-nek. 

Suhannak a napok, közben csak munka meg utána amint csak lehet rohanunk a lakásba hogy az ott dolgozó Elemérnek hozzunk hol ezt hol azt. Tegnap szerencsétlen eb pontosan hat darab barkácsüzletbe kellett hogy elmenjen, mert előző nap kettő másikban sem sikerült már beszereznie a listán szereplő húznikat, dűzniket. És nincs vége! még mindig van a listán cucc...

Tegnap nagy mázlim volt, mert melóhelyen testületileg - két emeletes busznyian - levonultunk Siófokra egy kis láblógára. Minden évben van ilyen, most kicsit szervezetlenebbnek tűnt mint tavaly, de balatonparton fűbe terített törölközőn feküdni, könyvet olvasva, és szemsarokból végtelen vizet, eget és falombot nézni mámorító. Többiek vizibicajoztak, pókereztek, ki mit akart.

El is határoztuk ebbel hogy hétvégén - azaz vasárnap, mert szombaton jön a villanyszerelő - amint csak lehet elhúzunk a városból, valahova hétvégézni. Én speciel frissen vágott gyepen szeretnék hasonfeküdni. Vagy lábat élővízbe lógatni. Vagy csak végtelen horizontot nézni. 

nem írtam, mert nem voltam gépközelben, pedig közben megtöltődött a konténer, és másnap az összes vízvezeték gyönyörű rézcső lett, és csodaszépek a kis praktikus csapok, szelepek. Szóval örömködés.

Este negyed tizenegyig ott voltunk a lakásban hogy átbeszéljük újra meg újra, meg mégalaposabban ahogy csak lehet a csempék elhelyezkedését a falon, padlón, kádoldalán, ahova csak kerül, mert ma a kádbeállítás után nekikezd Elemér a burkolásnak. Nagyon nagyon kíváncsi vagyok hogy hogy fog kinézni a dolog. Mondjuk még előbb vennünk kell egy csomag lamináltpadlót, hogy tudja tartani a szintet a padlóburkolatok között, mert a küszöböket is kiszedettük. Meg talán a vécécsészét is kicseréli ma. De majd este!

A lakásra tegnap rá se ismertem amikor beléptem, teljesen meghökkentő hogy milyen hatalmas változásokat lehet elérni csak a szinekkel...

Amúgymeg Elemér a tervezett két hét helyett egy hét alatt akarja letolni a munkát, úgyhogy nagyon rákapcsolt, és rögtön atomjaira bontotta a fürdőt meg a konyhát, mára csak a konyha kövezete meg a vécé maradt, és már neki is áll valószínűleg a vízvezetékek átszerelésének. Meg tízre jön a hatköbméteres sittszállító, amit hipp-hopp megtöltünk a cuccokkal. Én ma is meló sokáig, de eb délután háromra lehet hogy már oda tud menni, és segít egy kis konténerbe-lehordásban, hogy haladósabb legyen, és még lehetőleg a szomszédok előtt mi rakjuk tele azt a konténert, hamár huszonkétezer nettó (!) egy ilyen fuvar. Mondtam már hogy a következő életemben sittszállító konténeres szeretnék lenni? 

adott eb lakása ami tünemény, meg csodálatos, meg minden, csak két dolog hibádzik vele, ami tulajdonképpen egy dolodra vezethető vissza: csak utcai ablakai vannak, és ezért hangos, illetve most nyáron meg dögmeleg. Az ablakokat becsukva a zajjal már semmi baj, viszont aki már dugta be a kezét forró sütőbe, az el tudja képzelni hogy milyen érzés ott lakni. (ilyenkor átlag harminc fokos a lakás, és este se tud megmoccanni a levegő, mert az ablakokat nem lehet ugye nyitvahagyni)

Ezen többféleképp is lehetne segíteni, legelőször is a klíma, ami mostmár nem egy nagy tétel, de jelenleg ugye lakásfelújítunk, pénzünk erre semennyi, illetve még ha lenne is, akkor se invesztálna bele az ember egy olyan lakásba ahonnan épp el akar jönni. 

A másik megoldás a hővédő fóliázás, ami tulajdonképpen sokkal ésszerűbb és okosabb megoldás mint a klíma, hiszen a hatalmas üvegfelületek felforrósodnak, és azokat is ontják be a meleget, tehát a klímának ötször jobban kell mennie hogy legalább az üvegfelületek által benyomott hőt kompenzálja. Sajnos a fólia se olcsó, nálunk úgy egy ötvenes lenne kb.

Ekkor jutott az eszembe a csóri kollégista megoldás: alufólia.

és tegnap becsomagoltam az erkélyajtót meg a mellette lévő földikablakot háromnegyedig, mert csak annyira futotta, de majd ma még veszek két tekercset. Eddig nem  sok mindenről tudok beszámolni, hacsak arról nem, hogy az ablakon hihetetlen hőmérsékleti különbség volt a már burkolt és a még nemburkolt felületek között.