nőiességem utolsó morzsájára vasárnap taposott rá eb, amikoris már a bevásárlásnál kiderült hogy mindenki mást akar enni - ő sültlazac, én zellerkrémleves. Szóval tesszük be a kosárba az ezt meg az azt, majd otthon versenyfutás a konyháért. Hát nem. Szarok bele. inkább ettem egy üres kiflit (eb közben süt-főz, én meg megnéztem öt részt a Scrubs-ból) de én nem fogok ott nyomorogni hogy "légysziengedjide" meg kerülgetni meg minden.
nem az a baj hogy néha én viselem a nadrágot, hanem az hogy eb veszi fel az összes szoknyát.
így én hogy?!
se nőnek, se szeretőnek, se anyának, se szakácsnőnek se semminek vagy nem vagyok jó, vagy nem kellek.
ps: ez itt a rinyaszakasz, nincs világvége, de ez ilyen kikívánkozós cucc.
