Nos az van, hogy ugye tesóm toxémiás lett Bercikével, ezért egy jó hónappal korábban szült mint ahogy ki volt írva, meg mivel hasonló alkati adottságunk is, úgy vettem hogy én is kvázi "veszélyeztetett" vagyok, azaz jobb ha odafigyelek a jelekre.

A jeleket meg vagy doki vagy védőnő tudja, tudná figyelni, de az az igazság hogy az igazi odafigyelés az napi szintűnek kéne lennie, ennyit meg se dokihoz, se védőnőhöz nem akartam járkálni (arról nem is beszélve hogy a védőnőm a protokollja felét szerintem meg se csinálja, no comment...) meg különbenis eléggé önjárónak gondolom magam ahhoz hogy meg tudjam csinálni magamnak is azt amit akarok otthon is.

Éppen ezért már jó rég beszereztem már ilyen vizelet-tesztcsíkot, amivel a fehérjét jól ki lehet mutatni, ami az egyik elsődleges árulkodó jel. Szerintem a Dirui UriStik H10-es a legjobb és leggazdaságosabb, 100 darab alig háromezer forint, és tíz féle tesztelnivalót tud.

Talán mondanom se kell hogy minden reggel pisiteszt, ha elbizonytalanodok, akkor küldöm be ebet is pisilni, ő a kontroll alanyom. 

A dokimnak meg már megmutattam, és megbeszéltük hogy melyikekre figyeljek, és mikortól szóljak. Szóval figyelni kell a leukocitákat is meg a nitritet is, a glükózt is-is, mert ha már a pisiből is kimutathatóan nagy cukorgondjaim lennének, akkor már rég nagyon rossz lenne...

Épp ezért még két dolog hiányzott a terhességes-toxémiaellenes-házipatikámból, mégpedig a vércukormérő és a vérnyomásmérő, mert a vércukornövekedés meg a vérnyomásnövekedés is nagyon nem jó.

A mai nap enyhítettem a vércukormérő fájó hiányát, tovább már nem halogathattam, meg különbenis esedékes lenne egy újabb terheléses cukorvizsgálat. Jól ki is találtam hogy így legalább nem kell se kórházba menni, se a fizetős rendelőbe, mert megveszem a vércukormérőt, meg 75gramm glükózt, és este lefekszem éhgyomorral, másnap reggel meg megcsinálom az egészet a szokásos protokol szerint: reggel hét felé - még mindig éhgyomor -, megbököm magam, felírom az értéket, majd öt percen belül megiszom a kb 2 deci langyosvízben feloldott glükózt, várok 120 percet, és újra megbököm magam. Voilá, terheléses mérés otthon!

Erre G rá is bólintott, tudta hogy a hülyeségeim nem ismernek határt, meg hát végülis így tényleg jobban tudom nézni magam ha akármi lenne...

Ma be is szereztem az új KÜTYÜT, az AccuCheck Active-ot, ami a gadget-ek gadget-e, a vastag használati útmutató füzet mellett még öt tonna kihajtós leporelló tudnivaló, még ennyit sehol nem láttam, a laptopom negyed ennyi infóval érkezett...

Jól átrágtam magam, és megfogadtam hogy addig nem ebédelek, amíg meg nem csinálom az első sikeres vércukormérésem.

Nos jelentem 4.7, ami perrrfekt, viszont az a nagy gond ezzel a kütyüvel, ellentétben mondjuk egy új PDA-val, hogy mire ennek rájövök a használatára, a balkezemen vagy hat szúrás éktelenkedik, véres zsepik és vérfoltos ujjak a következmény. És kicsivel lassabban megy a gépelés is...