mondtam már hogy mennyire nagyon nagyon jó ötlet volt nekem pszichológushoz menni? Valami hihetetlen jó érzés ott beszélni, és kérdéseket kapni, amikre lassan, gyorsan - mikor hogy - megérnek a válaszok bennem. Reveláció szintű felismerések.

Lassan, lassan talán megismerem magam. 

Jónapot, én vagyok én.

Énis.

Meséljek?

Igen, szívesen hallgatnám.

Eddig nem nagyon tudtam, túl erős volt a zaj, a maradékot meg elnyomta ön.

Én?

Igen. Én. 

Kedden egy amerikai klasszikust csináltam: Mac&Cheese (kb: csőben sült sajtos makaróni) fehér Cheddar és Gruyére sajtokból, elég kafa, de borzasztóan laktató (ezért ebben a melegben egy darabig nem is fogok újra csinálni). Két tény: nem lehet kapni sima hipermarketben cayenne borsot, illetve hogy rájöttem hogy hogy lehet megmenteni a menthetetlenül csomós besamelt. Mivel nagyon nem akartam újat csinálni, fogtam magam, hogy akkor most jön a brute force, és elővettem a botmixert. ...és bevált!

Tegnap este viszont egy igen frappáns hőség-van! vacsorát csináltam: gyenge karalábélevest sok petrezselyemmel.

Majd csinálok ezekhez is olyan képes receptet.

ma már újra meló.

és amikor végiglapoztam az eddigi méleket amik a melóhelyi postaládámban vártak, kellemetlen érzés kerített hatalmába. Ugyanis az Utált Létra nevű kollégám nem az első blogot ajánlotta hol ezért hol azért a figyelmünkbe. Azaz blogokat túr, keres, olvas. Ugye nem fogja ezt megtalálni? Vagy ugye ha megtalálja, legalább tudni fogja hogy hol a helye?

tesóm hívott az előbb, mert vészhelyzet alakult ki: a hétvégén vett négy naposcsibéből kettőt lemészároltak a nagyobbak mire kiért hozzájuk, ugyanis már nem élt a kiscsibés tyúkanyóban az imprinting hogy a már meglévő hat csibéhez elfogadja a négy újoncot. Szóval kettőnek vége lett, a maradék kettőt meg kimentette, igenám, de abból az egyik borzalmas sérüléseket szenvedett: annyira megkókányolták, hogy a fejéről a bőr a két szemére lógott, a seb meg tiszta homok volt. 

És ekkor jött a hívás, én lettem az on-call Dr.House/Dr.Cox és elkezdtük a beavatkozást: Incifinci adag Algopirin a fájdalomra, majd utána langyosvizes sebtisztítás, majd a bőr visszahajtogatása (betadine-ünk nem volt) után egy kis lapocska steril géz, amire az a neccharisnyaszerű rögzítéskötőből egy kicsi (szerencsére volt otthon ujjra való méretű), aztán egy gyűszűnyi maradék rántotta (milyen ironikus, nemde?) amibe az otthoni gyógyszeresdoboz átkutatása után tettünk egy fél-gombostűfejnyi Cifloxin 500-as adagot porítva. Ebből a keverékből két morzsa a csőrön ledugva, majd két csepp víz. Ezután kis fonottkosárka kibélel vécépapírral, majd bele a szerencsétlent, és ki a napos nagyonmeleg fedetteraszra. 

De tesóm szerint elég gázul néz ki még mindig.

Reménykedjünk. 

A világ egyik legegyszerűbb receptje - rögtön a zsíroskenyér után - a rozmaringos újkrumpli. És amennyire egyszerű, olyannnyira istenifinom. Képes receptért klikk a képre:

csütörtök reggel már szarul voltam, de akkor azthittem megúszom, úgyhogy még elmentem dolgozni, de délutánra már kóválygós voltam, és fel is mentem a házidokihoz, ahol hőemelkedés meg miden ilyesmi, szóval hazamehettem. munka végén már ugye. ez is mennyire én vagyok már, hogy hétvégére kap el a kórság. aztán pénteket már otthon töltöttem, és mivel még vasárnap is úgy éreztem magam mint egy mélytengeri búvár - már ami a fülemben lévő takonnyomást jelentette - ezért hétfőn csak a dokinak szóltam hogy még maradnék. Úgyhogy most otthon, tegnap ugyan volt egy kis kiruccanásom Adához - kész van immáron a bal fölső hetes is, ezzel kész az egész bal felső oldal, jippí -, de amúgy otthon. 

Tegnap átültettem az újabb fűszernövényeket a cserepeikbe. Most lett kapor, oregano, szárzeller, metélőhagyma és bazsilkom. Eddig voltak már: rozmaring, kakukkfű, lestyán, menta. Ezenkívül van még levendula, aloe és szamóca mint haszonnövények. Csak lassan áll össze a fűszernövény-had, mert nem vagyok hajlandó azokat a hipermarketekben kapható veriójú fűszernövényeket venni, mert azokkal eddig mindig póruljártam, valahogy sokkal satnyábbak, és életképtelenek.

Azért nagyon imádom hogy van ez a két négyzetméteres kis "kertem", és már egy csomó mindent használtam belőle: pl: újkrumplisütéshez a rozmaringot, levesekbe lestyánt, tetejére szórni metélőhagyma - tegnap pont -, megégettem a kezem, jött rá egy darab aloe, limonádéhoz meg menta.

és aktuálisan a kedvenc növényem a Tengerparti pázsitszegfű (Armeria maritima), ami a ládámban is van, de eddig nem tudtam a nevét, viszont hogy megtudtam, szereztem is belőle egy lilát és egy fehéret is. Love it!