aki volt a teraszomon az tudhatja, hogy a növényeknek nagyobb prioritásuk van mint akár az embereknek is, értem én ezalatt, hogy mostanra pl már nem lehet kiférni oda, mert mindenhol virág, virágcserép, láda, kaspó, stb. Minden nap munka után mikor hazaérek, az az első hogy kirohanok, ellenőrzöm hogy ki hogy van, és mivel elég napos az erkély, szinte minden nap locsolás, igénytől függően. Tudom hogy az egyik azt igényli hogy reggel és este is öntözzék, míg a másik inkább azt ha jól kiszárad két locsolás között a földje, az egyik teljes napfényben szeret, a másik a félárnyékban, és így tovább. Volt egy nagy levéltetű támadásom, arra a legspécibb szert szereztem be, lett külön karantén, és egyesével levelenként kezelés, külön törődéssel a betegekkel. Többféle tápom van, ki mit szeret, stb. Újonnan érkezetteknek friss táptalaj, agyagcserép és alátét jár.

Erre most úgy érzem hogy teljes csődött mondott a rendszer, mert hiába minden, valahogy feladta az egész... az egyik fele kidőlt, a másik fele elszáradt - biztos nem a locsolás hiánya miatt -, aztán támad valami ismeretlen lisztharmatszerű akármi, amitől csúf minden, stb...

Komolyan az egyik hősöm az az az Agaphantus Africanus, amit tavaly vettem az OBI-ban, félig leszáradva, alig pár sárga fonnyadt levélként, épp ezért 60%-os leárazáson. Ő most egy év után gyönyörű, sok levele van, és épp két virágot hoz, amiért irtó hálás vagyok, mert úgylátszik hogy a többi elkényeztetett majom növény nem tud semmit se meghálálni. 

ez egy testvérbejegyzése senoiénak.

Az van, hogy szombaton felkapjuk a fél lakást és leköltözünk előre meghatározatlan ideig a balatonra. Engem kiírt az orvos, eb meg majd onnan jár dolgozni, és röhejes, mert csak 10-20 perccel kell többet mennie mint óbudáról. Ennyit tesz a dugó vs. full-autópálya.

Úgyhogy ma megyen HSDPA-s "szappantartót" venni, meg előfizetést hozzá, úgyhogy azonnal tesztelve is lesz a laptop. Meg a net.

Későig alvás, főtt kukorica evés, kertben nyugágyban bealvás, sok könyv kiolvasás, esti fürdések a balatonban szevasztok.

Maeste stílusosan kovászosuborkát készítettem nagy ötliteres edényben. Még sosem csináltam, remélem nem rontom el, bár sok elrontanivaló nincs is a dolgon...

De azért nem bírtam ki és tettem bele koriander magot, mert az imádom a savanyúságok aljáról kieszegetni, szóval lehet hogy ilyen hibrid ízű valami lesz, majd meglátjuk.

Tegnap elmentünk ultrahangra, kicsit félve hogy most mi lesz, hiszen a múltkor jóval kisebbnek mutatta a gép a koránál a terhességet, és azért bennem volt a félsz hogy már felszívódóban volt.

Szóval felfekszem az székbe, kezeket lábakat a magasba, majd jön G és a fénykard, ami először nem mutat semmit, aztán... hopp... ott egy kiflinyi nagy zsák!!  Jeesssz! Na ekkor már boldog voltam mert ilyen nagy zsákot még nem láttam, de többet már nem is mertem remélni, amikor G megszólal: hát ez gyönyörű, ennek dobog a szive! Én meg erre: MIII?! HOOL? Odakavar a bottal, majd megáll, és a kép kiemerevedik, csak úgy négyszer-négy pixel mozog, azok viszont nagyon és ütemesen... Leizzadok, fülemig a szám, szólok ebnek hogy próbálja meg levideózni a monitort, amit meg is tesz, de neki is annyira remeg a keze, hogy kivehetetlen lesz a pici szivecske dobogása.

Szóval így állunk. Mostmár dobog a szive, és ott van, és hivatalos. Persze még történhet akármi meg bármi, hiszen az első - a kritikus - trimeszter végéig még másfél hónap van hátra, de érzem én hogy nem lesz már semmi baj. Mert csak.

Itt egy sztárfotó:

és hogy lehessen látni hogy mi micsoda:

berajzolgattam. A "telefonkagyló" szerű fekete folt az a szikhólyag, abban belül a pirossal rajzolt cucc a fontos.: felül, 11 óránál az a babformájú dolog az a gyerök, nagy piros pont rajta a szivecske, és alatta az a kerek lufi az meg a peteburok. De itt egy szemléltetővideó róla, ahol animálták a folyamatot.  És itt látni ahogy mi sosem látnánk, ahogy dobog az a picike szív.

54 milliót dobban a születésig...

hát beszarás ám... még nem hiszem el, mert annyira sci-fi, hogy most két szív dobog bennem?! hogy is van ez?

Ja, és el is felejtettem idáig megemlíteni, hogy pénteken lett új telefonom is, Nokia E65. Gyönyörűséges és mélysötétbarna, de a laptop elvakított eddig, illetve még egy kicsit idegenkedtünk egymástól én és az E65. Meg aztán kicsit megcsalásnak is éreztem a hűséges társamtól, a 6230i-től ezt.

Azt ma kellett leadjam, egy új dolgozó fogja kapni. Ésmég csak halvány elképzelése se lesz hogy miket élt át velem az a telefon... Hogy csak egy eklatáns példát említsek: a sarkán felül az a picike folytonossági hiány, nos az akkor keletkezett, amikor az esküvőm másnapján a pánikrohamom alatt úgy a falhoz csaptam úgy jó öt méterről hogy darabokra esett, de kitartott, és semmi baja nem lett - ez persze csak később derült ki. Vagy az utóbbi évek összes mobilos fotója is ezzel készült, a szigeten is ezt szorongattam, fogorvosnál is csak egy hülye fényképezi a száját beavatkozás közben (ezt nem mertem posztolni), lehet találgatni hogy ki az, még szerencse hogy ennél a műtétnél altattak... Ha nincs, akkor nem tudom volna megörökíteni az örökkévalóságnak munkatársam varázspálcáját, vagy a geciszagú fát se, meg a vécépapíros valentinnapot.

és így tovább...

Szóval ég veled hűséges kis telefonom, remélem jó új gazdád lesz.

érdekes hogy mennyire idegen lett stílusban is az amit tegnap este írtam tőlem. Lehet hogy késő este már nem fog az agyam... meg azért még barátkoznunk kell továbbra is nekem meg a laptopos billentyűzetnek, az is látszik...

most viszont az van, hogy munka után lemegyünk G-hez, a nődokihoz vidékre, aztán meg majd jóóól pofáraesek, mert még lehet hogy ugyanúgy nem látunk semmit. még kicsit korai.

de legalább nálam van a laptop, úgyhogy addigis simogatom majd azt.