azt amit a blue hustler-en művelnek "szexfilm" néven, az büntetni való. Akkor inkább ne is fogtak volna neki, hát mi értelme van annak?

nézek inkább Takeshis'-t

na, vagyok ám, csak kicsit relaxáltam a balatonnál, pont még a jóidőben, úgyhogy egy icipici színem is lett, és valami végtelenül jó volt az egész, bár lent volt Berci unokaöcskös is, akinek a legkedvesebb szórakozása a hasamon való mászkálás volt, de olyan édes volt hogy majd'megzabáltam.

és elvesztettem a saját telefonom a saját előfizetésemmel. azaz elhagytam a strandon, de a kijáratnál már rájöttem hogy nincs meg, de mire visszamentünk már hűlt helye... 

annyira végtelenül szarul esett hogy valaki fogja a kezében és nézegeti az smseimet, a naptárbejegyzéseimet (2002 óta!) Meg nála az összes telefonszámom, meg különbenis. száradjon le a keze... még akkoris ha rosszat nem kívánunk. Este majdnem sírtam is.

Kártya letiltva még aznap, másnap meg már meg is vettem a kártyacserét. Kár hogy nincs olyan telefon amit egy sms-el fel lehetne robbantani.

tegnap elmentem végre hogy bejelentkezzek a védőnői hivatalban, de erre kiderült hogy aug 20 miatt majd csak 27-én kell mennem, azaz már majdnem 16 hetes leszek mire lesz kiskönyvem. Fantasztikus hírek.

ezenkívül asszem visszamegyek balatonra.

de addigis itthon három hét szennyesének érek nemsokára végére.

ezenkívül reggel mikor épp a mosogatógépbe pakoltam be, egy nagy bögrét kaptam fel, és mivel majdnem tele volt még vízzel, rálocsoltam a filodendronra. Aztán rájöttem hogy igaz hogy mindig vizet iszom itthon, de tegnap kivételesen limonádét csináltam. Szóval kíváncsi vagyok hogy mit szól a lime lének és az agave szirpunak a vizen kívül a szerencsétlen növény....

amúgy amikor épp nem depizek, akkor viszont tökéletes harmóniában vagyok mind magammal, mind ezzel az állapottal, biztos mások csak erről az oldalukról beszélnek, csak én nem bírom befogni azt a nagy szám.

Tényleg piszkosul jól esett visszavonulni mintegy remeteségbe anyámékhoz, otthon tennivenni és nem törődni azzal ahogy elrohan mellettem a világ. Végtelen nyugalmat és kiegyensúlyozottságot, meg olyan Mona Lisá-s mosolyszerűséget tudok érezni, és végtelenül áldom ezt a két hónap szabadságot amit kaptam. 

-----

indítok is egy ilyen sorozatot amiben betekintést lehet kapni a várandósság érzelmi bipolaritásáról.

Kívülállónak érzem magam. Gyerektelen emberekkel már nem, a gyerekesekkel még nem érzem jól magam. Az előbbiek ilyen csodálattal vegyes undorral pásztáznak, az utóbbiak meg okoskodnak. A legjobb most az volt hogy még pestről is kivontam magam, és anyáméknál vidéken laktam egy hétig. Csak a kertbe kellett kimenni, meszeltünk, füvetvágtunk, paradicsom ültetvénnyel bíbelődtem, konyhában rakodtam meg sokat olvastam.

blogokat se olvastam, mert bármelyikben felbukkanhat a sziget.

szóval az egész még régebben kezdődött... amikor eljegyeztük egymást, majd összeházasodtunk. Akkor rájöttem hogy itt vége az egésznek, nincs további parti/pasi/buli akármi és hát mit lehet tenni? Vagy utálni az egészet, vagy valami kerülőúton feltűnés nélkül beletörődni. Nekem az elhízás lett az ultimate solution, hiszen így észre se vettem ezt az egész érzelmi gubancot és meg is óvott: ha nem vagyok csinos, akkor nem vágyom emberek közé, és a pasik se néznek meg. Megmaradok bekonzerválva annak aki akart. Jahogy utálom magam amiatt ahogy kinézek? még mindig kisebb probléma, nem? 

A férjezett státusz miatt kiestem egy-két buliból, aztán most hogy már gyereket is várok, most meg már meg se hívnak. Ha meghívnak, akkor meg csak a szánalmat érzem.

Tudom, én nézem az egésznek a rossz oldalát, de aki azt mondja hogy ezek a dolgok zökkenőmentesek és tündérmesébe illően csak rózsaszínek, azok hazudnak vagy festik magukat.

Most meg már ki kéne kelni az ágyból, de nincs kedvem. Minden porcikám vidékre vágyik anyámékhoz, tegnap mondtam is ebnek hogy a legszebb/kedvenc helyeimen keresztül menjünk haza, hogy lássan hogy szeretem/szerettem én ezt a várost amúgy valaha.

csak úgy velkám-ként reggel aztán egy bő két órás ütvefúrózás fogadott, hogy még az életem is megbánjam...