Japán haveroméknál már rég 2009-van, mindig délután négykor szokott írni. Nálunk még egy szűk óra.

Most - is - otthon, sőt még kölcsöngyerek is van, Bercike itt durmol a szomszéd szobában, felavatva a kiságyat. Kíváncsi vagyok hogy meddig bírja. Vagy mi meddig bírjuk. Először alszik máshol.

Az úgy volt hogy rájöttem hogy idén nem nagyon tudok mászkálni majd a karácsonyi ajándékok beszerzése miatt, ezért valami sk dolgot terveztem, de azoktól meg néha falra tudok mászni, úgyhogy valami igazán tutit kellett kitaláljak, amit én is szívesen kapnék. Ekkor jutott eszembe hogy mi lenne ha mindenféle üveges finomságot gyártanék, és rögtön valahogy a lista is kialakult: narancslekvár, lilahagymalekvár (sültek mellé) és konfitált libamáj. Így együtt komplett, hedonista és ínycsiklandó.

És persze még sosem csináltam egyiket sem. Úgyhogy kicsit féltem, ezért mindenből készítettem próba adagot, hogy ne szívassam meg magam túlságosan. 

A legegyszerűbb és legolcsóbb a lilahagymalekvár, úgyhogy vettem egy kiló lilahagymát, majd egy estét végigsírtam amíg megpucoltam, majd legyalultam, és lett egy szép kis adag:

majd feltettem a recept szerint lassan, sokáig a tűzre. De mivel csak egy kiló, már egy óra múlva kész kellett volna lennie, de semmi... két óra múlva is még mindig csak úgy nézett ki mintha főtt lilakáposztát kavargattam volna, úgyhogy kétségbeestem, és lapozgattam a sokmillió TELJESEN KÜLÖNBÖZŐ lilahagyma lekvár receptet, és végül a karamelles mellett tettem le a voksom, azaz csináltam egy fél kiló cukorból karamellt, és ráöntöttem a hagymát, na ekkor gyönyörű állagú lett, meg is örültem, viszont mikor megkóstoltam, akkor rájöttem hogy nem büntethetek ezzel senkit sem. Ezért azzal a lendülettel lemondtam arról hogy valaki is lilahagymalekvárt kapjon, és ekkor éreztem hogy kissé nagyobb fába vágtam a fejszém mint ahogy azt az elején gondoltam.

Jött a következő, a narancslekvár, amihez próbának egy kiló mandarint találtam otthon, meg egy limoncello-s mandarin marmalade receptet, ami tökéletesen sikerült, isteni lett, úgyhogy belevágtam a narancslekvár elkészítésébe, viszont itt is teljesen egymásnak ellentmondó recepteket találtam, ezért a bejárt utat jártam újra, és a mandarinlekvár útmutatása alapján készítettem ezt is. 

Végy nyolc kiló narancsot, ezeket áztasd be egy éjszakára (ez tisztítja és puhítja), majd másnap kezd el levagdosni a héját uborkahámozóval:

csak a külső finom és szép héjára van szükség, a fehér rész keserít, ezért kell a héj vékonyan, nade vért izzadtam mire levagdostam, mert azért ez nem uborkahéj...

Aztán a kapott héjakat egyesével szép gyufaszál vékonyságra összekaszaboljuk

itt már látszik hogy jött hozzá egy kiló citrom és három lime is, azoknak a héja is ment a többihez, majd a narancsokról levagdossuk a maradék fehér héjat:

aztán összedaraboljuk az összes narancsot-citromot-lime-ot, hozzá a héjak, egy kis víz, és megy főni kislángon a tűzre:

Úgy két óra múlva beletettük a cukrot, és még egy órát főtt tovább

mikor már kész, mert elég puha a benne lévő narancshéj, akkor kiporciózzuk üvegekbe, és megy a dunsztba:

Három nap alatt hűlt ki, nagyon vicces volt ahogy ott fűtötte magát még napok múlva is.

Aztán jött a libamáj, amitől főleg féltem, mert nem is csináltam még, meg ráadásul ha elrontom, akkor nem kevés pénzt húzok le a vécén. Vettem is egy fél kiló libamájat, meg egy kiló libahájat, és abból készült a tesztadag, amit másnap teljes sikernek könyveltünk el amikor bereggeliztünk belőle, úgyhogy felkerekedtünk, és vettünk még nyolc kiló libahájat és két és fél kiló libamájat.

A hájakat először alaposan ki kell toklászolni, ez volt az egész készülődésben a legundormányabb és legnehezebb rész, mivel nagyon utálom a tollas töpörtyűt, ezért nagyon alaposnak kellett lenni. Aztán kockacukor nagyságú kockákra vagdostuk az egészet, majd feltettem egy lábasba egy kis vízzel, meg fűszerekkel (babérlevél, boróka és szegfűbors) főni, sülni:

Ez itt egy kilenc literes edény, mikor felhabzott, ketté is kellett szednem, mert annyira tele lett az edény. Kellett neki vagy két óra, aztán leszűrtem, és lett egy csomó gyönyörű töpörtyű és úgy öt liter aranysárga libazsír:

A májakat egy éjszakára hideg vizes tejbe tettem kiázni, majd másnap félbetörtem, és kicsit megtisztogattam - nem tudtam olyan aprólékosan mint ahogy a terrine-készítéshez írják a nagyok, mert azonnal úgy olvadt a kezemben a hideg máj mint a vaj, és ráadásul itt szükségem volt rá hogy egyben maradjon, úgyhogy hagytam, és csak a nagyját tisztítottam.

Ezután a libamájakat a nagy fazékba halmoztam

majd a langyos libazsírt ráöntöttem úgy hogy ellepje rendesen

alá egy kis víz, és gyönyöző, lassú tűzön lefedve negyedórát sütöttem/főztem az egyik oldalán, majd fedő nélkül 20 percet a másik oldalán.

Ezután kiporcióztam üvegbe, úgy hogy mindegyikbe került egy fél nagy máj, majd felöntöttem zsírral:

Aztán ki a hidegbe. Másnap mikor megdermedt, így nézett ki:

Szóval szerintem guszta lett, és nagyon remélem hogy ízlett is azoknak akik kapták.

Mivel nem lett lilahagyma lekvár, inkább a kökénylekvárt osztottam el, illetve a maradék szép libazsírt is kiporcióztam, de még négy üveg töpörtyűt is szétosztásnak ítéltem.

Így történt meg hogy végülis lett 2 üveg mandarinlekvár, 1 üveg lilahagymalekvár, 10 üveg narancslekvár, 10 üveg libamáj, 2 üveg libazsír (meg két üveg májas libazsír), 4 üveg libatöpörtyű és a 8 üveg kökénylekvár.

(az anyámnak készített egy kisüveg vaníliás-cukorról nem is beszéve (egy bourbon vanília rúd, rá finomszemcsés cukor, ennek kellett egy hét hogy összeérjen))

Ma betöltöttem a 32. hetet, kezdem a 33.-at, 56 nap van hátra. A statisztika szerint a gyerek 1800g,  és 42 centi.

Az élet nem áll meg holmi ünnepek miatt, jól bizonyította ezt a gyerek is, aki hatkor egy kiadós csuklásrohammal ébresztett, erre gyorsan ebet is ébresztettem, hogy nehogy kimaradjon a jóból. Még mindig teljesen absztrakt ez az érzés hogy bennem van valami, sőt, valaki, nem tudom felfogni, asszem ez már így marad.

Hízok mint egy jófajta hússertés,  és adunk is a dolognak, mert pl ma megyünk anyósékhoz, ahol tuti trakta lesz. 

(ebnek Guitar Hero III gitárt vettem, hogy addig éljen kettőt - Boborján szavaival élve - amíg még tud.)

Ez most a nulladik karácsonyunk, amit 24-én egyedül-együtt töltünk. Mert huszárvágással megoldottam a problematikát: 24 itt, BP-en kettőésfelesben, 25 ebék szüleinél, 26 anyáméknál.

Mennyivel kényelmesebb amikor az embernek nem magának kell főznie, hanem besegít a szokásos karácsonyi menü elkészítésébe csak. Nagyon nagyon fog hiányozni a 24 esti halászlé. Mindegy, már szóltam anyámnak, eltesz 26-ra egy nagy adagot. Mi most sütőtökkrémleves, báránycsülök és püspökkenyér menüt állítottunk össze, ami nagyon flancosan hangzik, de tulajdonképpen minden csak maradékfeldolgozás: itt áll már mióta egy sütőtök amit kaptunk apósoméktól, házi; aztán a báránycsülök meg már hever egy ideje a fagyasztóban, a püspökkenyér meg a maradék tojásfehérjéket hivatott eltüntetni, meg a sok (apóséktól, apáméktól is) kapott birsalmasajtot.

Nomegaztán nem most szeretném elkezdeni a Smack evést, mint ünnepi kaja, bár megérdemelné.

Viszont ami nekem nagyon nem megy: az ajándékoznivaló ajándékok megtartása. Én amint megvettem/elkészítettem már azonnal odaadnám. Nekem borzasztóan megterhelő titkolózni és várni, most is már hülyét kaptam kétszer hogy nem adhatom oda ebnek amit vettem neki, pedig... és így kettesben ráadásul ólomlábakon jár az idő, és még valahogy most rosszul is vagyok kicsit, pedig csomagolnom kéne ezerrel, de csak pihegek az ágyban.

Hamár kaja, akkor megosztom a kis büszkeségem, ugyanis megérkezett A Kolbászból az első kóstoló:

ez itt kéremszépen a világ legrövidebb kolbásza. Amúgy kicsit nyers még a közepe, a széle meg most nekem túl füstös volt, szóval még nagyon nem érett össze. De nagyon tetszett hogy jó apró és kevés a zsír benne - milyen ügyes vagyok. Január közepe-vége felé kell majd először megkóstolni, de majd márciusban lesz igazán ok.

Bodza receptje alapján kreálta eb, mivel nem volt itthon semmi kenyérféle.

CSAK AJÁNLANI tudom, isteni! Foszlós, retro-kifli élmény, amikor a kifli még az a letekerhető tésztájú cucc volt, nem ez a hirtelen puffasztott, másnapra már prézlinek se jó borzalom. Egész sokáig eláll, úgyhogy még harmad nap is ehető, de persze még langyosan a sütőből az igazi!

persze a képek is jobbak Bodzánál, meg meggyőzőbbek, mert ezen olyan mintha kemények lennének, de lágy az egész, mint egy jófajta kifli. Minő meglepetés. Szmájli.

-----

így karácsony táján asszem átmentem kaja blogba...

Ma ezt sütöttem eb hathatós segítségével, ami azt jelenti hogy én gyúrtam össze a mixet, majd 4 óra állás után eb kinyújtotta és formázta, mert addigra elfáradtam.

Nincs mézeskalács-szaggatónk, meg különbenis a négyzet az olyan nerd, úgyhogy maradtunk ennél. Nagyon finom az állaga, nem teljesen száraz és nem kemény mint egy mézeskalács, hanem olyan pontjó (ezért óvatosan vele, mert még azon melegében jól be lehet zabálni belőle.)

PEPPERKAKOR

Hozzávalók:

55 dkg liszt, 30 dkg margarin, 2 db tojás sárgája, 10 dkg porcukor vagy darált barna cukor, 10 dkg méz, 0.5 evõkanál szegfûszeg, 0.5 evõkanál fahéj, 0.5 kiskanál szerecsendió, 0.5 kiskanál gyömbér, 1 kiskanál sütõpor, 4 dkg kakaó

Elkészítés:

 A lisztet összekeverjük a kakaóval, majd elmorzsoljuk a margarinnal. A többi anyagot hozzáadva határozottan összegyúrjuk. A kész masszát pihentetjük minimum 3 órát, de legfeljebb 1 napot. Pihentetés után a tésztát kinyújtjuk 2-3 mm vékonyságúra, majd tetsés szerinti formákt szaggatunk belõle. Elõmelegített sütõben 180-200 celsius fokon 5-6 percig sütjük.

----------------

Kicsit vastagabbra hagytuk, olyan 4 mm-esre, mert elég nehéz volt különben felszedni a deszkáról, és ezért picit tovább sült, úgy 6-8 percig.

én nem találtam a nyers tésztát elég fűszeresnek, úgyhogy tettem bele még mézeskalács fűszerkeveréket - mert kardamom és őrölt csillagánizs nem volt itthon - úgy két evőkanállal.

Az amőbák simán kettéválnak, és máris megoldódott az utódlás gondja.

De ne legyek telhetetlen, nézzünk fejlettebb állatokat. Mondjuk a halak. Milyen egyszerű lenne csak letenni a kiságyba egy rakás petesejtet, aztán szólni ebnek hogy ő jön. Esküszöm vigyáznék rá.

Vagy mondjuk lennék panda: az 10 dekásan szüli meg a kis pandát, aztán óvatosan felsöndörgeti a cicjéhez, és ott jóóól megnöveszti.

De végső soron a kengurukat irigylem a legjobban: szintén úgy egy hónapos terhesség után megszüli a nagyobbacska babszem méretű utódját az erszényébe (aminek angolul joey a neve) aztán kenguruzik vele úgy másfél évig.

Mert a minap is néztem a diszkáveri csennelt, és ott mutatták hogy mennyivel kisebb volt a fej űrtartalma köbcentiben még nem is olyan rég. Hát minek kellett ennyit okosodni?! Vagy miért van ennyi agyszövetünk ha így is csak a 10%-át használjuk? Ez a gyerek már most majdnem nyolc centi átmérőjű fejjel rendelkezik, és még két hónapig mást se csinál mint növekszik ott bent...

Addigis termelődik a relaxin, ami miatt már a medencém meg a keresztcsontom már egyéjszaka alatt szétesik, legalábbis mindig azthiszem reggel felkeléskor hogy "na, most jön a tolókocsi"...

mostmár sokadik napja melózom otthon mint egy hülye, tegnap is éjjel 1-ig. És még hátra van egy jó adag. 

Hát nem is tudom, élvezem meg minden, de már várom hogy túl legyünk a karácsonyon.