Az év elején még teljes gőzzel mentem a meddőségi kivizsgálások elé, aztán tavaszra valahogy elegem lett mindenből, a két év próbálkozás teljesen felemésztett, akkor azt mondtam hogy elég, innentől leszarom hogy mi lesz, és a sutba dobtam a további vizsgálatokat, a hőmérőt, a teszteket, a fertilityfriend-et, ésatöbbi. Aztán egyszercsak nyár lett, én meg terhes maradtam, ismét paráztam nagyon hogy mi lesz, szerencsére a dokim is, úgyhogy ki is írt táppénzre, így nyár óta nem dolgozom. Ez mondjuk mellékszál, de immár 10 éve melózom, ezért nem voltam igazán sosem lelkiismeretfurdalásom. Közben a gyerek nem gondolta meg mégsem magát, hanem inkább nőtt, nődögélt, és teszi ezt most is szakadatlan, csak mostmár szét tudja rúgni az oldalam egész lendületből úgy, hogy már fáj. 

ezenkívül meghalt a nagypapám, az utolsó nagyszülőm, elkezdtem jógázni, majd szinte azonnal abbahagytam, elkezdtem járni pszichológushoz, ezt folytattam, nagyon jó volt. Részt vettünk a freeblogos játékban, és győztünk is. Rendberakattam az összes fogam, a biciklit is, azzal járni is kezdtem egy darabig a munkahelyemre, majd jobban féltettem a szaros kis életem (meg a másikat belül) a vad körülményektől, így pihenni tettem a bringát.

Megfogadtam hogy majd eljárok mindenféle kismama cuccra, jóga, torna, mittoménmik, namármost sehova se mentem, nem is tudom van-e még ilyen kismama manapság, sőt még a védőnőt is (próbálom) elkerülöm(ni). 

Megismertem IRL pár újabb sztárbloggert (a teljesség igénye nélkül (inkább a lukas agyamra fognám) evetke, macskanyelv, szuperapu, tyttö)), én viszont egyre szánalmasabb leszek, mivel nem történik semmi velem. A bloglaposodásnak nagy az esélye, hiszen nemsokára igencsak monomániás babablog lesz, de nem nyitok újat, hiszen az én életem is ilyen, babaközpontú monománia lesz.