A múltkori színházélmény a Keleti pu. volt, Rudolf Péter rendezésében, ami az eddigi egyetlen igazán nagy mellényúlás volt, dacára a kitűnő szereplőgárdának. Nekik gondolom örömjáték lehetett az egész - nekünk kollektív kényszeredetten vigyorgó szenvedés.
Annyira szűken szólt a keleti pályaudvaron leképződő kismagyar rögvalóságról, hogy aki nem járt még ott, annak az utalások szinte fel se foghatóak. Aki meg járt ott, annak meg már minek, ugye.
és ezzel el is mondtam mindent.
