Vasárnap ülök a hálószobában a földön, mert már csak így megy a pedikűrözés, összenyomódva-préselődve, egy-egy ujj után fél perc szuszogós pihenés. A végén amikor épp összeszedtem volna magam, akkor észrevettem hogy valami nedves a karomnál. Miafranc? Erre látom hogy a pólóm is nedves... hát nem összetejeltem? Olyan bizarr érzés, de ugyanakkor most felnevettem amikor megláttam, mert valahogy olyan megkönnyebbülés érzés jött hogy ezek szerint működök...

De most már remélem hogy jó sokáig kell hasonlóra várnom, mert pl az "összepisiltem magam" érzést már csak az öregotthonban szeretném megtapasztalni.

Hétfőn meg ugye megintcsak NST-re mentünk, ahol a nővérke amikor pakolta rám a tapadókorongot kérdezte is hogy harántfekvéses a baba? Mert olyan magasan találta csak meg a szívhangot. Ennek az aggodalmamnak aztán hangot is adtam G-nél, hogy mégis hogy van bennem ez a gyerek, ő meg felparancsolt a vizsgálóágyra, majd először két kézzel a hasamat gyúrta át, majd alulról is, azthittem ottmaradok, de olyan gyorsan csinálta hogy meglepődni se volt időm, és máris mondta: "alul érzek valami kereket, ez vagy fej vagy fenék... ó, ezek itt koponya varratok, ezekszerint jó irányban fekszik". Ez milyen durva már hogy így ki lehet tapintani?

Utána kezdődött a szülésfelkészítő utolsó része, amikor papucsot kellett húzni, és körbevezetett minket egy szülésznő A Terepen. Kezdtük a vajúdónál, majd a szülőszobában, miközben egy másik szülőszobában valaki épp szülni készült, és hörgött, aztán a megfigyelő, majd a Bright Side: az újszülött osztály, ahol kihozott a nővérke megmutizni egy-egy babát mindenféle verziójút (picit, nagyot, lányt, fiút), végül bementünk egy Real baba-mama szobába, ahol - milyen meglepő - mamák voltak a babáikkal.

Én már ekkor teljesen kész voltam, valahogy annyira rámtört a szorongás az elején, hogy a babás résznél is már csak bőghetnékem volt, és erre, mint hab a tortán, jött a végén a sima és egy császáros szülésről egy-egy műtéti videó, premierplánban a nő altája miközben sikít, majd premierplánban a szike miközben hasít.

Totál betojtam, utána kérdeztem is anyut hogy mégis hogy lehet túlélni, erre mondta hogy őt átsegítette ezeken a nagynénje tanácsa: "ez az egyetlen olyan fájdalom aminek van értelme és célja". Ezt próbálom most mantrázni.