Ma betöltöttem a 38. hetet, kezdem a 39.-et, már csak 14 nap van hátra.

A gyerek statisztikailag 3100gramm és 47centi.

Ma aludtam itthon utoljára, este leköltözöm anyámékhoz a kórház közelébe. Most már nem tűnik olyan jó ötletnek mint az elején... nagyon befelé fordulós, pakolászós, várakozós volt itthon, és mindez borul amint hazakerültem. G dokim szombat este érkezik vissza, úgyhogy vasárnaptól lépcsőzők, emelgetek, meg minden csak hogy jöjjön már ki, mert megrémültem a gondolattól hogy mi van ha mondjuk a 41. hét végéig vár a kisasszony. Az hááárom hét lenne még! Annyit most így nem érzem hogy elviselnék saját ágy, saját tévé, saját szoba, saját eb nélkül...

Vagy fogalmazzak inkább úgy hogy anyámmal?

Így olyan végletes lett minden, hogy ez a mai nap az utolsó amikor itt alszom ameddig akarok, otthon a nappaliban nem hiszem hogy túl esélyes lenne, az átjáróház. A külön szoba esélytelen, mert ahhoz a padlástérbe kéne felmenni, aminek túl meredek a lépcsője, és oda nem engednek már fel. Mindegy, túlparázom. Túlélem. Legalább net van.

Gyerek még mindig köszöni szépen jól van, jobb oldali bordáimnál tiszta lila lenne a bőröm ha ennyit rugdaltak volna kívülről mint ő belülről. Még úgy érzem mindig nagyon magasan van.