Az milyen, hogy az ember lánya épp egyedül van az anyjáékkal, messze, nyakig érzelmei tengerében, mert életet világra hozni az nagyobb misztérium mint maga a halál, és akkor a férj, a másik fél, meg félrelép? Kicsit idézőjeles, kicsit túlzás talán így fogalmazni, de pont ennyire fáj. Nem is egyszer, és még csak nem is érti hogy miért fojtogat a sírás.

Kicsit sunyin, kicsit alattomban, hogy éppen egy újabb bizalom pattanjon le a mázból.