rájöttem hogy (úti)pakolás-fetisiszta vagyok. Imádok összekészülni egy-egy utazás előtt. Ez ugye leginkább a gyerek cuccait érinti, mivel nekünk nincs annyi, főleg nem ilyen távokon mint amikről beszélek. Mert egy ekkora gyereknek még egy hipermarketes bevásárláshoz is vinni kell egy csomó mindent, mert bármi történhet meg akármi.

Mondjuk mindig is úgy gondoltam hogy jó pakoló vagyok, mert gimi óta koleszos vagyok, meg ingázom, úgyhogy seperc alatt összekészülök legyen szó akár egy három hetes Montenegrói útról is akár. De így hogy a gyereknek mindenféle cuccait kell végiggondolni, összehalászni, praktikusan elrendezni, stb, így még izgalmasabb, és teljesen transzba jövök az úton hogy úúú, most akár ott is ragadhatunk Vidéken A Semmi Közepén egy nukleáris katasztófa kellős közepén is akár, mert én arra is felkészültem! Pedig csak anyámékhoz mentünk le...

És a pakoláshoz megfelelő táskák kiválasztása is kritikus, azért is tudtam elrontani a pelenkázótáska vásárlását, mert 1: amíg nem volt gyerekem, nem tudtam hogy az mire kell, ezért nem tudtam a helyes folyamatokat végiggondolni, 2: a mai napig nem tudom hogy ez mire kell tulajdonképpen.

Három táska van a gyerekre: 1 kicsi a kajás. 1 nagyobb a pelenka+ruha, és a harmadikban a hordozókendők, meg a bili. Aztán ha csak a közelbe megyünk akkor a kicsibe kerül még pár pelenka és kész, ha messzebbre akkor dagadnak a táskák, de csak racionálisan. 

Hát ilyesmik vannak mostanság, és én ezektől leszek boldog. 

Döbbenet.