Hat nappal a kiírás előtt hajnal 3-kor fájásokra ébredtem, négykor se akart elmúlni, elmentem zuhanyozni, elfolyt a magzatvíz, én tovább mostam a hajam, meg szárítottam. Lassan apu is felébredt, szerencsére, mert én nem akartam még 5-kor se igazán elhinni hogy elindult az egész, pedig addigra már két perces fájásaim voltak. Kocsiba ültünk, be a kórházba, hatkor felvettek, 8:51-kor meg megszületett Simon 4000 grammal és 53 centivel, rohamtempóban, és nagy fejjel (szmájli. (akkor nem vigyorogtam))

és a hasonszőrű fénykép a szigorú szájú Simonról:

v.ö.: előző kiadás