az internetet napjában háromszor kiolvasom, mégis hiányérzetem van, de csak tegnap este esett le, fürdés közben, hogy hiszen a blogot elfelejtettem frissíteni, basszus.

az van, hogy Vili hasfájós lett, szélgörcsös meg minden, de múlt héten tápszert váltottunk és a sírások görcsös része elmúlt, most csak a simán fáradtvagyok meg éhesvagyok meg unatkozom-típusú sírások maradtak, amik azért nagyságrendekkel jobbak. Meg már harmadik olyan éjszakán vagyok túl, amikor csak felnyöszörgött enni, aztán etettem és aludt tovább. Szóval telik az idő, holnap egy hónapos lesz, alakulunk.

Anyatej fronton még mindig megy mindenkitől a basztatás hogy "van elég tejed?" kurvára rühellem. Mert nincs. De most, hogy ne mondhassa azt senki sem hogy nem tettem meg mindent (no meg én is kíváncsi voltam), elraktam az Aventes kézi fejőt, és patikából kölcsönöztünk olyan orvosi, medelás szuperpumpát. De még ezzel is ugyanúgy lófasz mennyiség van, a legtöbb a negyven mili a félórás szaporítófejés után, úgy hogy a gyerek akkor nem is evett ciciből előtte. Az átlag a 10-20 mili ismét /fejés.

A vicc az egészben? tegnap a lefejt anyatejjel etettem volna és ordítva dühöngött rajta, nagy nehezen harminc milit beletermeltem, utána feladtam és a szájába dugtam a tápszeres üveget, amiből hirtelen megevett hetven milit. pfffff

A gép egy hónapig bérelt cucc, utána én már szerintem nem hosszabbítom meg a bérlést, hanem elfelejtem ezt az egész anyatejes rémálmot. És mégegy anyatejnáci és/vagy kedves-érdeklődő-rokon jön szembe és ütök.

Amúgy elvagyunk. Az, hogy ő a harmadik gyerek egyrészt könnyebbség: már rohadtul nem értem hogy az első gyereknél mi a francot bírt az ember annyit aggódni meg idegeskedni, tiszta könnyű és laza az élet, másrészt: Éjszakánként sírós baba? kézben sem akar vigasztalódni? HÁROM óránként másfél óráig tartó evés? brrrrr

de az élet szép, jön a tavasz, napos az idő.