Én amúgy jól vagyok, testi fájdalom teljesen elmúlt, kaja fronton van előrehaladás is meg visszalépés is. Előrehaladás hogy tudok már enni pár nem teljesen turmixolt kaját is, persze nagyon alaposan megrágva, meg jó az is hogy igazából se hányás, se klasszik dumping nem volt. Pl ettem egy fél szelet gépsonkát már. meg ettem Tuc kekszet (ebből nem akarok rendszert csinálni, de nagyon jó omlós. persze mert tele van zsírral, gondolom), de nem esik jól például semmilyen édes joghurtital. Finom és jólesik a cékla meg zöldséglevek, az erőlevesek. meg főtt máj is. Sütőtökkrémleves is jó (csak főzővízzel turmixolt főtt, ízesített sütőtök), de a zellerkrémleves (ugyanúgy elkészítve mint a sütőtök) nem esett jól, pedig az régen a kedvencem volt.

Viszont amikor helyettesíteni akartam a tuc kekszet, vettem azt a papírvékony sajtostallért, és abból ettem egyszer-egyszer fél-egy darabot. Sok teával nem is volt gond. Viszont egyik reggel megettem egyet, csak úgy, ivás nélkül és megült a kisgyomromban és egész nap se enni, se inni nem tudtam igazán. Blokkolt mindent. meg is ijedtem, hogy akkor most mi lesz, de a többiek mondták hogy csak ki kell böjtölni. Hát elég szar érzés egy korty tea után állni a mosogató fölött, gyomorban egy nagy csomó és közben ömlik a nyál a szádból, de se hányni, se semmit nem tudsz. Lesson learned: lisztes dolgokat hanyagolni kell még egy darabig.

Ugyanígy, a drágán vásárolt kazeines fehérjeport se tudtam meginni, mert hiába a leg neutrálisabb ízt választottam (túró-joghurt) az is rettentő édes volt :(

Németországban ettem kínainál (erőssavanyú szerű leves leve) illetve Frankfurtban a reptéren egy pho levét, mind a kétszer hasmenésroham lett a vége (reptéren nagyon necces volt, azt hittem nem fogom tudni megcsinálni, mármint közvetlen boarding előtt ettem, és a géphez vivő buszon jött rám hogy ójaj!. A busz persze a későket várta be, úgyhogy komolyan azon törtem a fejem hogy ha nem sikerül, akkor honnan szerzek új gatyát. Végül sikerült a géphez érni, és szerencsére lehetett használni a budit felszállás előtt. Repülőgépes vécét így még nem szerettek... )

Szóval pénteken most nem volt itthon semmi, időnk se volt semmi, Eb kínaiba ment ebédet venni, én tofut kértem, tudtam hogy az a sily típusú, hátha az jó lesz. De az előzményekből kiindulva már csak este mertem enni belőle, hogy ha hasmenés lenne belőle, akkor már ne legyen gond. És csodák csodájára nem lett, sőt nagyon finom és ugye jól megrágható, jól csúszott. (ekkor már ugye eléggé éhes voltam, két napja inni se nagyon tudtam) szóval ezzel a selymes tofuval máskor is próbálkozok majd.

hét elején még komolyan nem tudtam hogy sikerülni fog-e valami is egyáltalán abból a temérdek dologból amit beterveztünk. De úgy látszik igazából minden sikerült.

Ajtót cseréltünk, rettentő amatőr banda jött ki cserélni, panelba véső nélkül jönni mennyire amatőr már? aztán mikor a 3-4 órás munka már 8. órája ment és már csak a végső glettelős résznél tartottak, akkor nekünk menni kellett a gyerekekért, kipróbáltam a zárat hogy akkor bezárnám, erre bazmeg beesett a zárszerkezet. Ott álltunk a folyosón mind, a munkás is meg mi is, Vilmossal hogy itt a bezárt, elromlott banki trezorajtó, most akkor falat bontunk, vagy mi lesz? Én végül elmentem gyerekekért, a habzó szájú eb-et otthagytam hogy felügyeljen, mire visszaértem, már nyitva volt (szerencsére csak a kilincses nyelv csukódott be, nem tudtam már ráfordítani a sok ponton záródó reteszeket. Aztán jöttek és felxszel meg fúróval megszerelték a zárszerkezetet. WTF?!? Ebnek teljesen eldurrant ettől az agya, másfél oldal levelet írt hogy egy negyedmilliós ajtó+beszerelés nehogymár ilyen szar, amatőr legyen, azonnal javítsák, végül (már unom a sztorit, úgyhogy csak gyorsan a lényegre térek) péntek reggel jött vmi normális szaki, állapotfelmérni meg javítani meg beállítani és minden okés.

Aztán volt kerékcsere, nyári gumikat meg lemosva, bezacskózva hazahozta Eb, úgyhogy ment a teraszra.

Vilmos meg a hétre bölcsis lett (ment a régi csanás nénikhez, akikhez még annó Zsófi meg Simi járt, nagyon cukik és szerettük őket) 

Az ajtószerelés miatt én otthonmaradtam és végül Eb vitte a gyerekeket fodrászhoz, és végül este jött Á+L meg J ügynök, én kissé inaktív voltam, mert gyerekeket kellett sorban elaltani, aztán meg mood killerként beálltam a műtétemről mesélni,  meg is öltem a bulit.

és ez még csak egy nap volt.

Szerdán pakoltunk, mindent szétválasztani hogy mi marad meg mi jön. Sőt, igazából négy részre kellett mindent szortírozni: mi az ami marad velünk ez alatt a pár nap alatt, mi az ami jön velünk az ideiglenes lakásba, bőröndben, mi az ami jön ki velünk No-ba és mi az ami tuti ittmarad. Iszonyat!

10-kor le is léptem fodrászolni, hajfestés gyorsan (még mindig nem törik a vége! döbbenet!) sajna elég sötétre festette (note to self: 6.75 kurva sötét) remélem a T-Gel majd kimarja kicsit. De legalább az ősz hajszálak befedve. Aztán folytatódott a válogatás, a költöztetőktől kapott dobozokba belepakoltam az összes ruhát, ágyneműt, törölközőt, gyerekek cuccainak is a nagyját, majd gyerekekért el és elmentünk a gyerekek dokinénijéhez, hogy elköszönünk meg majd ellát starter pack-el (vigantol, stb) igazából volt mindenünk, de nem ártott volna még, de annyian voltak hogy csak besunnyogtam egy nő előtt és gyorsan átadtam dokinéninek is meg a nővérkének is a kis bonbont és már rohantam is ki mielőtt megvernek.

Este főztem egy csilisbabot és jött Csilla és beszélgettünk és búcsúztunk, majd snitt, újabb napnak vége.

Csütörtök reggel (akkor is jöttek 7-re ajtót nézni, de akkor csak nézegette, felmérte) megjöttek a költöztetők, egy teherautónyi csomagolóanyaggal (dobozok minden méretben, selyempapírok, papírok, papírpaplanok, stb) és nekiálltak MINDENT becsomagolni amit kijelöltünk neki hogy vihetők. Minden szobába jött egy srác és módszeresen mindent csomagoltak. A fotelokat! a zongorát! a bicajokat! de még a mosogatógépet is... döbbenet volt nézni. közben persze sokszor még én sem tudtam hogy mi jön, mi marad, sok sok on-the-fly kérdés volt illetve folyamatosan szemetet szedtem (vagy annak nyilvánítottam), meg én is dobozoltam. Hulla. Első nap kb 90 item-et csomagoltak, címkéztek, listáztak, szállítottak le a furgonokba, majd másnap folytatódott az egész.

de este még el kellett menni decathlonba ugye a termoszért (Vilinek az autóútra legyen forróvíz) és nyakbaakasztósért (nekem az útra az útleveleknek+boarding pass-oknak), utána meg IKEA, ahol meg vettünk pár tányért ide, meg merőkanalat (mert hülye módon azokat is elcsomagoltattam, mármint a merőkanalat, pedig volt három, tányért direkt csomagoltattam, mert azok jók) illetve két habszivacsmatracot a gyerekeknek, mert az emeleteságyukat is szétszedték, elcsomagolták és elvitték.

Este volt is nagy öröm hogy ilyen kis menekülttáborosan alszunk. 

A gyerekek amúgy totál levették hogy teljesen zizik vagyunk, ők mint a nikkelbolha, csak őrültködtek és ugráltak egész este. Vili szépítette meg az éjszakát, aki a takony miatt szinte végig fel fel sírt. a hajunk kihullott, 

Péntek reggel pakolás folytatódott, de már látszott az alagút végén a fény, kb délre végeztünk/tek is a csomagolással, Eb lelépett szervízbe a kocsin kipufogót cserélni, mire visszaért, már elkezdték a lehurcolkodást. 

Még megnéztem ahogy felvarázsolják a fullosan becsomagolt pianinot a teherautóra, majd elköszöntem tőlük és már ültem is kocsiba és Eb elvitt egy utolsó bamboo nail spa-zni, ahol végig attól féltem hogy bealszom majd. A szokásos piros helyett egy nagyon csillogós kékre beszéltek rá a lányok, amit hol megbánok, hol nem, már mindegy, a lábamon viszont most nem lakkoztattam, had pihenjen. 

Vissza, majd rohanás a nagyokért a Mókusoviba , elköszönés, majd rohanás át a kicsiért az Ágiékhoz, ott is elköszönés, meg minden, majd haza, beájulni akarás, persze a gyerekek pörögnek, Vili taknyos, ezért sír, de aztán elalvás végül...

Most meg szombat, Vili nagyon sírós, nagyok laptopon mesét néznek. Eb borjúszeletet süt nemsokára ebédre (majd csorgatom a nyálam) és délután megyünk tesómékhoz. Ott hajatmosok, mert a pakolásban végül véletlenül az összes tisztálkodószerünket elpakolták (travel size tusfürdőink vannak azért). meg Vilit is szerintem jól begyógyszerezi tesóm.