ez itt a kérdés.

Ugyanis nem is olyan rég még teljesen meg voltunk róla győződve hogy építkezünk, azóta viszont elbizonytalanodtunk.

lássuk a listát:

PRO:

- A TELEK! csupa nagybetűkkel, hát micsoda szuper hely??

- DNY-i panorámás, pont ahogy szerettem volna,

- természetvédelmi táj körben, jó levegő, őzek, ... estébé

- enyhén lejtős, hogy izgalmas építészeti megoldást lehessen rá tervezni

- a lakóközösség összetartó és aktív, (már több mint egy éve nézzük a telket, azóta volt idő körbejárni a dolgokat)

- KERT, saját ház, helyiségek úgy kialakítva ahogy azt mi szeretnénk, stb, ezt talán nem is kell ecsetelni hogy miért jó egy kertesház.

- építkezésnél a kivitelező cég megbízható (ismerős) úgyhogy nem kell attól félni hogy széjjellopnak mindent (fő ok amúgy hogy az ember miért ne építkezzen)

- az egész Garancstető építészeti szabályozási terve nagyon szimpatikus, nem kell elgettósodástól félni, mert van minimum telekméret, és viszonylag kicsi a százalékos beépíthetőség (ellenben mondjuk szegény tesóméknál, ahol minden négyzetcenti telken 12 lakásos társasházakat húztak fel úgy, hogy olyan közel vannak egymáshoz a nagy hodály istállók, hogy az egyik ablakból át lehet nyúlni a szomszéd ablakába)

-

KONTRA:

- messze van, eléggé izolált még a falutól is

- a nagy szintkülönbség (előző pont) miatt gyalog nem is lehet még a faluig se elmenni, legalábbis nem túl humánus, fogalmazzunk így

- ingázás

- és ami a legnagyobb fejtörést okozza: gyerek hova jár ovi/suli/középiskola stb. csak egy példa: Ismerősnél is fél6-kor kel a gyerek, hogy elérje a hat órási vonatot hogy beérjen a gimibe első órára. Nagy kicseszés ez gyerekként. meg még egy: itt még a falubeli iskolába se tudna gyalog elmenni, bárhova megyünk kocsival kéne vinni, nagy kicseszés ez szülőként (én is egyedül mentem suliba annó, és pl itt ahol most lakunk kábé bölcsődétől gimiig minden van úgy 5 perces sétatávon belül. Több is...)

- egy kertesház fenntartása mindig sokkal drágább mint egy lakásé, kert, külső munkák, stb...

-

-----------------

nem végleges a lista, most hirtelen ennyit szedtem össze, még szerintem folyamatosan bővítem ahogy eszembe jut majd valami.

nos ez van, hogy egyrészről őrültség oda kimenni a halálfaszára, másrészről meg őrültség itt rohadni a panelban. A telekvásárlás-építkezés az amit anyagilag meg tudnánk oldani, mert nem egy összegben követeli meg a pénzt, hanem apránként. Ha egy összegben lenne, akkor merülhetne csak fel valami bp-en belüli lakás, de ugye nem merül fel...

meg ugye mire felépülne a ház, addigra jószerével Zsófi iskolás lenne, én is mennék vissza dolgozni, magyarul pont akkor költöznénk KI, mikor mindenkinek bent a városban lenne a helye.

ugyanakkor KERTESHÁZ, emberek, hát kell azt magyarázni??

ehhh, sehogy sem jó ez :-(

ráadásul ez a "szar" panel ahol most lakunk, amúgy a városi élet legtöbb kényelmi funkcióját magas színvonalon hozza, úgymint: közelben MINDEN infrastruktúra (bolt, gyógyszertár, bölcsi/ovi/suli, orvos, posta) 5 percre gyalogosan, kórház 15 percre, busz, villamos, éjszakai járat a szájunkban, játszóterEK, művelődési központok/lehetőségek. Culinaris a ház végénél, ezt külön fontos megjegyeznem.

mondjuk azt is hozzá kell tennem hogy pl vásárolni mindig kocsival megyünk pl budaörsre teszkóba, vagy vecsésre müllerbe, szóval a kocsival bevásárlás nem lenne új dolog.

csak az jutott még eszembe, hogy mennyi kurvasok rejtett kalóriát eszik/enne meg az ember, hogy csak az én példámnál maradva, a múltkor ugye kiszámoltam hogy mennyi teát iszom, abba mennyi canderel megy.

Most tovább számoltam:

1 kanderel az kb 1 teáskanál cukor. Egy teáskanál cukor az meg kb 10 gramm tömegű. Összesen hat hét alatt 300 canderel fogyott, azaz csak a teával megittam volna 3 KILOGRAMM cukrot...

nna, és akkor ma véglegesen a miénk a telek. Piliscsaba Garancstető szevasz!

miután megírtam a délelőtti bejegyzést, természetesen egy egész napos visítozós Simit kaptam, és kábé nulla tejet (egész napra 50mili...) csak hogy nehogymár nekem legyen igazam.

te ez egy második gyerek, szóval már bírnia kell a gyűrődést :) én otthon nem igazán akarok hordozni, Zsófit se hordoztam, mert mittomén. úgy alakult. a hordozás az a babakocsi helyett volt inkább.

Simire csak egy sapkát adok, és úgy megy a rugalmas kendőbe, pwcc-be (egy body és egy rugdalózó van rajta amúgy csak itthon)

a pwcc úgyis még három réteg, illetve az elöl zipzáras pulcsimat is ráhúzom, és arra jön a kabát is. ez még simán csak egy nagyobb kabát.

nem szoktattam külön a levegőhöz, és amúgy is ebben a kötésben nem is éri közvetlenül a levegő, mert a videón látható kötést annyiban máshogy csinálom, hogy ráhúzom a fejére is a keresztbefutó részt, amikor oldalt fekszik.

Minden nap megyünk sétálni Zsófival, ergó Simi is jön.

azt vettem észre hogy akkor fogyott el a tejem, amikor elfogyott a Moremilk kapszula. pedig baromira nem hiszek az ilyesmiben. úgyhogy egyéletemegyhalálom vettem egy nagy dobozzal még, ezen ne múljon.

a gyerek problémái meg: nos a hasfájósság 80%-a elmúlt, köszönhetően egy sikeres tápszerváltásnak, Milupa HA Start Optimáról sima Milupa 1-re, ezzel együtt híre hamva sincs a botrányos szagú pukiknak meg a mocsárszagú méregzöld kakiknak. Vége a krokodilkönnyes "FÁÁÁÁÁJBASSZAMEG!!" ordibálásnak is, már csak szolíd, "fáj a hasacskám, mert sokat ettem", vagy "kurvára unom a mai napot" sírások vannak.

így azért könnyebb.

a hátrány: az új tápszer frissen elkészítve csomósodik, azaz 1-es cumiból etethetetlen, vagy állandóan ki kell piszkálni a csomót, vagy negyed órával hamarabb kell elkészíteni. Magyarul bevetettük a variábilis cumit, amiből megy a habzsi-dőzsi.

Szóval ez a két dolog (elfogyott kapszula, tápszerváltás, cumiváltás) okozta a cicinordítás. még csak véletlenül sem a túl sok tej.

Anyatejügyileg a mélypont az a kb 40mili/nap volt, most visszakértem tesómtól a mellszívót (amit azért adtam vissza neki miután Simivel hazajöttünk a kórházból hogy "mffha, nekem ugyan nem kell, vagy szoptatok, vagy tápszerezek, én többet nem szarakodok fejéssel") (eddig kézzel fejtem), elkezdtem szedni újra a moremilket, és tornászom fel fejve a mennyiséget. Néha cicire is teszem, de elég elkeserítő mennyiségeket eszik (0-20 mili).  Most úgy napi 80-100 milinél tartunk.

ja, infacolt se használunk (elfogyott), és Gripewater meg kb napi egyszer, az esti sírásnál.

amúgy meg röhej, de annyi teát iszom még mindig. Ez nálam teljesen szokatlan, mert sosem voltam nagy teás, most meg rászoktam. (csipkebogyó hibiszkusszal) most számoltam ki hogy mikor hazajöttünk, azóta elfogyott 300 darab Canderel bogyó. Egy főzet teába teszek 4-et, azaz 75 teát gyártottam, egy adag 1,3l. Azaz 97,5 liter teát gyártottam másfél hónap alatt, azaz napi átlag minimum két liter tea, és akkor a vizet, meg az édesítetlen teákat ésa többit nem számoltam.

nos ez a Simon név, ez úgy volt hogy megnéztem ugyan a wikipédián hogy mikor van, de tökre ki is ment a fejemből, meg ráadásul a Simon névnél nincs is kivastagítva hogy melyik az amelyik a naptárban is benne van, úgyhogy úgy kapta meg Simi a nevét, hogy én tegnap szembesültem vele hogy ma van, tekintve hogy felköszöntötték.

mert lenne ugyan még október 28-án is, de az közelebb is van a szülinapjához, meg az apja és az én szülinapomhoz is, meg januárban úgysincs más, szóval akkor inkább legyen ez a névnapja.

Tegnap előtt reggel Zsófi kócosan, álmosan átbotorkált hozzánk a másik szobába, még pizsiben, és odajött a babához, akit épp szoptattam hogy "Simike!" és megsimogatta. cukipofa. nem tudom honnan vette, mert mi nem mondtuk így, de persze anyai szívemet erősen melengette

ez a lényeg. A folyamatoknak nem csak a japán autógyárakban kell olajozottan működniük, hanem itt is. Sőt, itt fontosabb is, hiszen az én elmeállapotom a tét.

Ha minden oké, akkor sikerül pont egy minimális elcsúsztatással foglalkozni mind a két gyerekkel, és akkor utána marad az embernek sajátmagának egy kis szusszanásnyi ideje. De ehhez talán pont duplaannyi melóval kell a tervet kidolgozni mint egy egész Honda gyárra vonatkozóan.

és persze automatizálni amit csak lehet. Pl a kisdedet önetetőre teszem (kitámasztom a cumisüvegét textilpelenkákkal), és így szimultán tudok fejni miközben önetet.

Ma még tovább gondoltam, és még a tea, sima (tápszerhez való) és nekem-levesnek való forró vizet is egyszerre tettem fel, miközben Simi etette magát, én meg fejtem. Egész büszke voltam leleményességemre, és főleg arra a tényre, hogy Zsófi meg már az igazak délutáni álmát aludta, miután sikerült egy jót játszania délelőtt Barnussal, majd délben egy majdnem egész órányit meg játszótereztünk, aztán haza, megebédeltettem, kakilt egy nagyot, és álmosan bedőlt az ágyba.*

Most meg szimultán blogot írok, eszek, filmet nézek és mosok, a két gyerek meg alszik. Az ilyen napokat szeretem.

*:(sose gondoltam volna hogy _tényleg_ ennyire jó érzés tudni hogy az ember gyereke jót játszott a friss levegőn, jót evett és jót kakilt, és most meg épp jót alszik)

nagyon remélem hogy _tényleg_ babona az hogy amilyen az év első napja, olyan a többi is, mert a mai egy katasztrófa volt. Eben kívül mindenki végigbőgte szinte, nem ment a szoptatás, pedig most lett is volna tej, Simonnak fájt a hasa - meg szerintem kábé a létezés is -, Zsófi baromi nyűgös volt, még játszótérre is csak sírva lehetett elcipelni, aztán délután lerántotta az ágyról a földre Simit, ezért kapott egy sallert, úgyhogy kánonban üvöltéssel folytattuk a napot, és mostmár zúg a fejem, és még csak fél nyolc van, előttünk az egész Esti Hasfájós Ordításos Szessön.

...és már csak egy nap, és egyedül maradok velük, és asszem akkor vagy beadom a kulcsot, vagy felmondok, vagy visszamegyek dolgozni, ezek meg mennek bölcsödébe mind a ketten.

fasza vagyok, mi?