nagyon sokat segít az hogy kezd a lakás rendeződni és legalább kívülről a tárgyakban nincs anarchia. A fejemben és a gyerekek még azok, de legalább egy rész rendeződni látszik. Mondjuk csak időlegesen, mert ugye két másodperc alatt tesznek rendetlenséget a gyerekek, de azt el tudom rakni már mert van helye a dolgoknak. Kivéve a ruhákat, mert még semmiféle ruhatároló rendszerünk (=szekrény) nincs. De most pénzügyileg le vagyunk már égve, úgyhogy azt találtuk ki hogy csak a szekrények korpuszát rendeltük meg az ikeából (ezeket már tényleg nem tudjuk személygépkocsival elhozni) és ajtókat majd csak ha újra lesz pénz. 

És amúgy az egyetlen zen állapot mostanában nekem a bútorösszeszerelések közben jött. Egy két kivétellel az összeset én találtam ki és szereltem össze. Szerettem. De kicsit félek hogy amit ennek vége, akkor olyan lesz mint az a régi magyar film, amikor felépítik kalákában a család a házat, aztán mikor felépül, akkor vége, elválnak (Vagy csak halucináltam ezt?)

Illetve tegnap eszméletlen hülyék voltak a gyerekek, egyszer már leordibáltam a fejüket, úgyhogy amikor hallottam hogy megint valamit őrültködnek az emeleti mosdóban, azon az eszelős, abbahagyhatatlan-röhögős hangukon, akkor inkább már fel se mentem, eb már úton volt, átadtam neki a veszekedés stafétáját. Ő meg kishíjján sírvafakadt dühében, ugyanis a büdöskölkök a csomagolásos szürke selyempapírból úgy 30 ívet összevizeztek és galacsinná gyúrtak és a plafonra és ablakra dobáltak és vizet locsoltak szerteszét. A vadiúj bérelt lakásban... 

Én csak már akkor mentem fel, mikor a gyerekeket berakta az ágyukba büntetésből és ott maradt a romhalmaz . Egy szál bugyiban sikáltam a falat, plafont, budikagylót, csatornaösszefolyót, markolásztam a trutyim két kézzel és ismét ZEN volt...

miért nem tud már előre rámtörni ez az érzés? akkor legalább tiszta lakás lenne...

nagyon nagyon erős reményeket fűzök a bogyóhoz, mert nagyon rámférne, leginkább a türelem. Igazából csak és kizárólag ennyi elég lenne a gyerekneveléshez. A jó anyukák azok, akik ilyen végtelen kotlós türelemmel tudják terelgetni a gyerekeiket. Sosem voltam az, pedig én is nagyon szerettem volna olyan anyuka gyereke lenni. Ha véletlen van egy kicsi türelmem, minden megváltozik. Tegnap például pörögtem, takarítottam (ez nagy szó, általában inkább csak magambaroskadni szoktam a tévé előtt ha épp nem _muszáj_ valamit csinálni), mostam, teregettem, porszívóztam, főztem, satöbbi, de jött a gyerek, kicsit útban volt és máris azonnal leordítottam a fejét, ő meg ugye az én nevelésem (szegény) és makacs módon visszapofázott, ment a seggreverés meg a büntetés meg az ordítás. Vagy most akkor már gyámügy jön ha megemlítem hogy fenékporolás van? Elvileg régebben jól ment a supernanny féle büntetés: meghatározott helyre leülni adott percig, de most már nagyok és makacsok , meg ugye türelmetlenül és következetlenül nem lehet nevelni, szóval volt nagy hisztéria addig a négy percig amíg nem szólt a vekker. Utána felvevés, elmagyarázás és szeretgetés az oké, de egyszerűen eszköztelen vagyok amúgy és nincs saját türelem raktáram.

és gyűlölöm ha anyósnál vagyunk, vagy anyáméknál, akkor hirtelen, mint a focihoz, mindenki kurvára ért a gyerekneveléshez, hogy így kéne meg úgy kéne, meg rosszak, meg satöbbi. Most karácsonykor nagyon leordítottam anyámat mert ő rákiabált Zsófira. Hogy ne ordibáljon a gyerekemmel. Aztán persze kibuktam bőgve hogy értsék már meg hogy minden ilyen "jószándékú" hozzászólás csak azt érezteti velem hogy mennyire inkompetens vagyok. Ami meg ráadásul valahol igaz, de akkor is.

- lett ház. kurvadrágáért, de az amit szerettünk volna, az első amibe még online kutakodás közben akadtam és beleszerettem. Lyukaslépcsős és a központi lépcsőház miatt a hang három szinten ömlik jobbra-balra, meg egy durva vagyont költöttünk már berendezésekre és bútorokra (pedig szigorú budget van, kis megengedéssel ugyan de a legolcsóbb cuccok az ikeából , gyakolatilag)

- már fogytam húsz kilót. Két nadrágméret. Ez is jó. Ez is nagyon odafigyelős, gyorsan szarul tud lenni az ember és akkor már ömlik is a nyál és rohanni kell a vécére hányni, vagy hasmenésre ébred az ember hajnalban, de leszarom. A lépcsőzés nem okoz gondot! kurvajó érzés.

- egy cuki fészbukos csoport tagja lettem még költözés előtt, volt IRL találka is, az is jó volt és emiatt is rettentően bánt hogy pont most mentünk ki.

- asszem inkább erre a listára írom hogy most már nem bírom magamat sem elviselni, annyit bőgök meg olyan mérhetetlen kiszolgáltatottnak és szűkölve tehetetlen szarkupacnak éreztem mostanában magam hogy ma a patikában vettem Rem0tiv-ot. Persze túl nagy a tabletta (ekkora megakad és rettentően fáj) úgyhogy háromba vágtam, remélem nem csinálja ki majd a gyomrom túlságosan. (mondjuk nem is értem, hogy 10-14 nap amire elkezd hatni, de csak 4-6 hétig lehet szedni. akkor minek? amikor tudom hogy majd két hét múlva két hétig depis leszek, akkor kezdjem el szedni, vagyhogy?? vagy kinek tart két-négy hétig a depressziója? vagy ki ér rá két hétig amíg nem hat? vagyhogy? Meg hogy ez gyógynövény, "nem lesz hozzászokás", mondta a gyógyszertáros. De a papírján meg ott van hogy utána mániás rész következik. Köszcsi!

történt már sokminden, nagyon sokszor akartam írni, de hol túl hosszú lett volna, hol erőm nem volt,  hol csak szimplán szégyelltem az egészet ezért elmaradt mindig. De mindjárt újév, nem akarom átgörgetni, inkább címszavakban:

WARNING graphic language

- gyűlöletesen szar anya vagyok, az már egyszer biztos. Az én anyám csak öregkorára hülyült meg és szar nagymama lett, de én már korábban kezdem és szar anya is vagyok. És ez nem az a divatos önostorozós szöveg, hanem ez az, amikor az ember az egyik esti trüfögve sarokbanbőgés közben megállapítja hogy nem akar gyereket és hogy igazából elbaszott lépés volt az összes gyerek bevállalása, nem nekem való ez az egész. Kurva aranyosak meg minden, de mostanában a mérleg másik serpenyőjébe mindig több szar van és ez nagyon nem elég így. Pedig még csak most kaptam vissza a nagyokat, és ők gyakorlatilag már nem is nehezítenek sokat, csak létszámilag. És ha aranyosak akkor meg extrán jön a mekkoramocsadékvagyok érzés hozzá, mert ha kisköcsögök, akkor legalább simán lehet őket gyűlölni amiért tönkreteszik az életem. 

- kibaszott frusztrálttá tesz hogy gyakorlatilag október vége óta szükségállapotban élünk. Akkor ugye összepakolás, aztán kint az ideiglenes lakás, aztán december 14én megkaptuk a ház kulcsait és ott meg azóta statáriumi állapotok PLUSZ pakolás dobozokból PLUSZ bútorösszeszerelés PLUSZ kisdedóvó. Anyám az egyik képemre képes volt azt válaszolni hogy "milyen fantasztikus ahogy alkul a tér, ez egy nő életében a második legnagyobb öröm". Ez hülye, komolyan. És a slusszpoén: mire végre összeraktuk a konyhát (addig mindenki elképzelheti hogy milyen tábori körülmények voltak: budiban mosogatás, csak mikrós ocsmány kaják evése, vagy még azt sem, mert ugye kihányom, stb), szóval mire végre valami reménysugár csillant az alagút végén hogy ebből lehet hogy tényleg lakás lesz, erre összecsomagoltunk és azóta nyomjuk itthon a vándorcigány létet: vendégeskedések és a töküres bp-i lakás foglyai vagyunk. Már itt is volt komplett meltdown részemről, már szinte nincs is olyan hét hogy ne legyen...

- evés is kicsit frusztráló tényező, de szerencsére nem volt sok időm azon kattogni hogy ezt vagy azt nem ehetek, stb, ami szar az az hogy nekem most az kéne hogy amikor reggeli/ebéd/vacsora van, akkor leüljek és szép lassan, ezerszer megrágva minden falatot, odakoncentrálva megegyem a porcióm. Persze minden van, csak ilyen lehetőség nincs. Aztán megrágás nélkül meg megakad és mehetek hányni. pfff.

- őrületes hogy továbbra is mindenki ezerrel VÁRJA hogy meséljem hogy nekem milyen kurvajó kint, meg hogy ott kánaán van és hogy ha nem hallja ezeket akkor én vagyok a finnyáspicsa meg a hálátlanfeleség.

- és itt akkor dramaturgiailag is átvezettem a következő fájó pontra: a hausfrau mivoltra. Hogy én kint csak Frau Gipsz vagyok, holott ugye a nevem se Gipszné Kovács Aranka, hanem simán Kovács Aranka, de ott zérusfogalom ennek a lekezelése megszólításkor és úgy en bloc az egész helyzet. A férjnek jó, gyerekeknek valószínű jó lesz, nekem semmi ilyen kilátás a közeljövőre: se barátok, se kommunikációs lehetőség, se karrier, se semmi. A gyerekeken meg a háztartáson meg az enteriőrsztájlisztságon (haha, minimálbudget) meg nem akarok kiélni magam, kiéltem már eleget. ÉN akarok lenni, nem egy anyuka, nem egy feleség, nem egy Frau Faszomtuggyaki.

Gyűlöletesen undorító a német nyelv, nem is beszélem (még ha érteni értem is nagy részét) és nem vagyok hajlandó németül tanulni és azzal az időmet elbaszni hosszú hosszú heteken/hónapokon keresztül, mint egy ismerősöm teszi most. 

Fos érzés bevándorlóként (még ha mi a bevándorló-light is vagyunk, így csador nélkül) másodrendű állampolgárként létezni.

És undorító az ottani időjárás. de ezt is már mondtam. 

Most mindjárt megpróbálok összeszedni jobb dolgokat egy következő posztban csak hogy mérleget egyensúlyozzunk.

sőt, néha egész sárgás, ritka és kopott. De hogy igazán valósághű legyek: fekete penészes és mohás.

Mert itt mindent esz a fekete penész. A nem létező nyár és a soha le nem eső hó miatt. Cserébe nedves, szörcsögős az év nagy része. ÉS mégis tele minden napelemmel. 

Az utak menték otthon úgy vannak az útszéljelző fehér-fekete-fehér oszlopok hogy jobb oldalon piros prizma, bal oldalán az útnak meg fehér prizma van rajtuk, mintha a kocsik lámpái lennének (piros ugye a kocsi feneke, fehér meg az eleje). Erre itt fehér mind a két oldal, de hogy mégis legyen különbség: a jobb oldalon egy sáv fehér fényvisszaverő, bal oldali oszlopon meg két kerek fehér fényvisszaverő. Teljes káosz egy kanyargós útnál este a látvány...

Minden üzlet NAGYON hülyén van nyitva. Általában csak munkaidőben, azaz 9-du5-ig, magyarul akinek nincs otthon, kocsival ülő felesége az kurvára nem tud semmit sem intézni. Pedig nagyon is látszik hogy igény az lenne rá, mert szombati fél napos nyitvatartás a parkolókban minden esetben úgy néz ki mintha az apokalipszisre készülnének. De komolyan, az ikeánál nagyobb XXXL Lutz bútoráruház este 7-ig van nyitva. Tehát eb hazaért az ötig tartó munkájából félhatra, visszaérünk Nürnbergbe fél hétre és kerek fél óránk van az üzletben!

Semmit nem raktároznak. Egy kibaszott mosogatótálcát akarunk venni, OBI/Bauhaus választéka siralmas, 10 tálca, egyik szarabb és noname-ebb mint a másik. Konyhastúdiók tömkelege van, de mint bezár du5-kor. elmegy az ember pl XXXL lutzba, ahol meg képesek az arcába mondani hogy igen, van mosogatótálcánk: ha kiválasztod a modellt, akkor 5-10 HÉT múlva szállítjuk is. Visszakérdeztem hogy most vetik még csak az acélmagokat valahol??

Semmit nem lehet pasas nélkül intézni. Nőket nem vesznek komolyan.

Iszonyat szexista ország, lásd előző pont, plusz a viccek/reklámok nagy része sztereotipiák tömkelegére épül.

Itt lakunk egy faluban most már több mint egy hónapja, de még alig láttam embereket, ha haza is jönnek a munkából, akkor se tudom mikor és hol, és hogy mit csinálnak esténként. És a hétvégén. Senki nem mozdul sehova. Az egyetlen mozgás amit láttam amikor hullottak a falevelek és két szombaton iszonyat kampánymunkában összefújták/gereblyézték a kerteket.

Nem tudom miért van minden ázsiai/török/egyéb büfé lakókocsikba kikényszerítve, ahol képtelenség jót főzni, és ha mégis, akkor is kiderül hogy a főzzünk-valami-ezeknek-a-hülye-németeknek-kínai-kaja az más mint a főzzünk-valamit-ezeknek-a-hülye-magyaroknak-kínai-kaja. Ehetetlen...

Eddig nem találtam koreai és japán alapanyagokat forgalmazó ázsiai boltot, valahogy nincs meg náluk a szeparálás, se kajálda, se alapanyagboltok tekintetében. Aki ferdeszemű az egyremegy. 

Nem fűtenek rendesen. Az ideköltözéskor kapott útmutató szerint a hálószobában nappalra 18, éjszakára 14 fokot kell(ene) tartani. Esetleg ne szereljünk fel rögtön klímát is ha télen melegebb lenne esetleg?!

Nincs TÉRERŐ! Vagy szar, vagy megszakad, vagy csak GSM! beszarás ám ez! Persze mint tudjuk, igazából magyarországon van az ember nagyon elkényeztetve a konstans 4G-s hálózattal, meg a kilencvenvalahány százalékos lefedettséggel, de azért mégis nagyon elbaszott érzés itt a nyugaton olyan kőkori körülmények közé kerülni, mintha kelet mongóliában járnánk. 

Nincs védőnő. Ez persze nem olyan gáz, de szerettem otthon hogy ha valami kérdésem volt és nem voltam biztos hogy ez már dokis ügy-e, akkor csak rátelefonáltam és megbeszéltük hogy akkor mi legyen, kell-e orvost hívjak. Meg ide írom hogy nincs oviban csak egy kaja, a többit otthonról kell hozni. Oké, ez meg azért furcsa nekünk mert az ovik otthon szociális intézmények is, mert van aki csak ott eszik. De hogy még innivaló sincs egész nap (se tea, se tej/kakaó (ez utóbbi nem érdekel annyira)) az azért nagyon fura.

namost becsöngetett a szembeszomszéd hogy sprechenelek-e dajcsul, mert ő éjszakánként dolgozik és most aludna és ne bőgessem a gyereket. 

kibaszott kurvaélet hogy mosolyogva kellett nekem is válaszolnom mert ilyen illedelmes fasz vagyok. ahelyett hogy a kezébe nyomom a kölköt hogy ugyan keresse már meg rajta a mute gombot mert én eddig nem találtam. Meg hogy kapja már be a faszom , így is két gyereket már nem kell hallgatnia, mert hazapateroltam őket, meg különbenis, mit gondol, hogy majd akkor leragasztom nappalra a száját? vagymégis mi??

eddig is lépcsőházi gondolkodó voltam, de most extrafos lesz  hogy még csak nem is tudom magam rendesen kifejezni a nyelvi hátrányok nélkül.

pedig épp egy pozitívabb bejegyzést terveztem mára.

nagyok otthon, könnyebb kicsit, de mégsem, mert Vilmos az őrületbe kerget. Mostanában komolyan meg-meg fordul a fejemben mindenféle gyermekbántalmazós gondolat mikor vége-hossza nélkül bömböl. meg csak olyanokat csinál amit nem szabad (tv püfölés, konnektorért nyúlkálás, virágleszedés, wcpapír letekerés) Mivel a lakás üres, ezért csak ezeket tudja felváltva csinálni, én meg meghalok az összezártságtól. 

és ma arra jutottam hogy lehet hogy hiába a költözés, nem fog javulni ez, mert nem lesz szünet akkor sem, csak szebb helyen szenvedünk, jobb körülmények között.

Közben meg még gyűlölöm ebet is, mert neki meg minden kurvára összejött most. Új munkahely, régi kollégák irigylő-tekintetében lubickolás, elismerés, siker-fény-csillogás, fiatal kollégák, friss hús, csupa csajok, biznisz, délben finedining, csapatépítés, munkaebédek, szállodás kétnapos workshop máshol, karácsonyiváráslátogatás, stb. MEG MINIMUM KILENC ÓRA Vilmos és az unalmas házisárkány nélkül.

SENKIHEZ nem tudok beszélni, senki nem vált le, senki nem szabadít meg ettől a kis gonosztól.

Becsavarodom.

haza akarok menni, ott legalább a hárshegyen magyarul beszélnek majd amikor hozzák a nyugtatót.

mindenki kérdezi csillogó szemekkel hogy "na, milyen??" én meg semmi extatikus választ nem tudok rá, csak annyit hogy szar, és erre látom a lefitymáló tekinteteket hogy "ennek semmi sem jó..?"

három gyerekkel egyedül nem. Zsófiékkal pont jó lenne már ha nem lenne Vili, illetve Vilivel is jó lenne, ha nem lennének a nagyok. De így... úgyhogy hazavittük most hétvégén a nagyokat nagymamázni, most meg rá tudunk rendesen készülni a költözésre, a nagyok meg végre rendesen lesznek foglalkoztatva - hogy ilyen szépen mondjam.

enni elég semmi dolgokat nem tudok, de vannak mindig favoritok. Most pl a halat kívánom nagyon, mert gondolom nagyon kimerültek a fehérjeraktáraim, szóval hal megy babbal. Mindenkinek a fantáziájára bízom a következményeket. Meg tofu is finom. Viszont mindent alaposan meg kell rágni, különben visszajön. 

elkéstem vele, úgyhogy annyit hogy kicsit ügyesebb lett, kicsit nagyobb, combosabb és kijött egy alsó fogacskája.