nőiességem utolsó morzsájára vasárnap taposott rá eb, amikoris már a bevásárlásnál kiderült hogy mindenki mást akar enni - ő sültlazac, én zellerkrémleves. Szóval tesszük be a kosárba az ezt meg az azt, majd otthon versenyfutás a konyháért. Hát nem. Szarok bele. inkább ettem egy üres kiflit (eb közben süt-főz, én meg megnéztem öt részt a Scrubs-ból) de én nem fogok ott nyomorogni hogy "légysziengedjide" meg kerülgetni meg minden.

nem az a baj hogy néha én viselem a nadrágot, hanem az hogy eb veszi fel az összes szoknyát.

így én hogy?! 

se nőnek, se szeretőnek, se anyának, se szakácsnőnek se semminek vagy nem vagyok jó, vagy nem kellek.

ps: ez itt a rinyaszakasz, nincs világvége, de ez ilyen kikívánkozós cucc.

szombaton ebék szüleinél voltunk vidéken. Épp a kiadós ebéd után pihegtünk bent a nappaliban, húsvétról maradt csokitojásokat majszolva, nagy lazán, kicsit laposakat pislogva, az élet eseményeit boncolgattuk, hogy természetesen nem költözünk ki csak úgy ukk-mukk-fukk újzélandra sehova, mint a szomszédék lánya-Edina, ő is kiment és ezért várhatóan öngyilkosok lesznek a szülei mert "hát már soha nem láthatják az unokáikat?!" Bla-bla... amikor is egyszercsak felül a fotelban eb, kikerekedik a szeme mint aki kísértetet lát, el is kezdjük kérdezgetni hogy mi van, erre nyitogatja a száját, egyre rosszabbul néz ki, fehéredik, mi is idegesebbek leszünk, újra kérdezgetjük, és mondja hogy "nemtudom... nagyon furcsa.... buborékozik a fejem..." és a tarkójára mutat. Már lélekben a mentőket tárcsázom újra, a szülők halálra vált arccal próbálnak érdeklődni hogy mégis hogy, meg mi, eb közben meg feláll és kiviharzik a szobából mondván "ha tovább kérdezgettek, szarul leszek", de azét már látom hogy rezeg a lába. Tejóég... mi lehet ez?! aggódom én is, hogy vajon minek lehet ez az előjele, lehet hogy épp most kap storek-ot?! gondolkozom ezerrel, közben kettéharapom a számban már felére olvadt kis csokitojást, amikor belémnyilall a felismerés és már kiabálok is a konyhában pihegő ebnek:

"robbanócukor!! ... robbanócukor van a csokitojás töltelékében!"

hát így történt meg az egyszeri emberrel az eset, lenyelte a féligrágott csokitojást, a torkában kezdett pattogni ő meg majdnem elájult.

rég röhögtünk ilyen jót utána

reggel eb előbb indult melóba, ezért én még aludtam jó órát mire felkeltem. viszont amikor végre kinyílt a szemem, egy post-it-et láttam az ajtón, úgyhogy odamentem, azon szivecskék voltak piros filccel hirtelen kanyarítva, innen a tükörre pillantottam ahol szintén egy postit virított szivecskékkel, és tulajdonképpen az egész reggeli útvonalamat kitapétázta valaki pirosfilces szivecskékkel including a cipőm és a kabátom is, úgyhogy kellemes elmebeteg vigyorgás lett úrrá rajtam már korareggel.

A kedvencem:

ps: és itt hivatkoznék megbecsült bloggerkolleginára, hónyomira hogy: "Szingli, vagy boldogtalan, keserű bloggerek, macsók és fapinák! Elő a fikázós posztokkal!" 

Sokminden történt, a címszavak valami olyasmik hogy pénteken phnb tanácsára bánkra mentünk tavat és jazzfesztiválnyitót nézni, meg hekket enni papírtányérról, műanyagszéken, almapaprikával meg kovászos uborkával. Szombaton ebékhez vidékre, vasárnap meg eb tesójának a gyerekének volt keresztelője. Amiről a végén elszöktem, mert fejfájásom lett a kis térbe zsúfolt 12 darab 5 év alatti kölöktől. Ez ilyenkor megnyugtat, és egy évre tuti elveszi a gyerek utáni vágyat. sőt.

Hőstett: a hatalmas szülői és másnapi keresztelői traktát a pénteki hekkeléssel együttvéve is úgy átvészeltem hogy a végén súlycsökkenést regisztrálhattam. ehhem. 

Mostanában kicsit nyomi vagyok, mert meleg van, meg mert eb beteg. Emberek, hogy egy pasi mennyire elviselhetetlen tud lenni ha beteg, arra nincs szó. Egy szál trikóban bicajozni leizzadásig, éjszakai hűvösben : vegyél fel valamit! : nem-nemkell! Hidegben nem betakarózni : légyszives használd ezt a melegebb takarót! : neeem! Esti hűvösben kint a kertben : vegyél fel pulcsit : nem fázom!  de legalább ezt a zoknit, mert megfázol! : nem fázom, és nem veszek zoknit!

aztán kapar a torok és jönnek a KÖHHH-KÖHHH, és haldoklunk. 36,3! Ülőfürdő hosszan, majd köptető, meg neocitran, betakarózva, szénné izzadva, halálos kór emészti. De ez még mind hagyján, de hozzá a nyúlós-nyálas-nyegleség, meg elesettség. Coldrex betárazva, bérescseppek cseppennek, és persze az útra meg Sztrepszilsz.

nemmegy ez nekem.  tudom hogy azért vagyok hogy ilyenkor babusgatni meg takargatni, de valahogy ez az egy dolog nem megy. Hogy akkor nem veszi fel a pulcsit, én meg utána ne rángassam meg most hogy szedje már össze magát. ...és különben se egye fel az őszi gyógyszerkészletet.

erghhhhrrr. köszönöm, leültem. 

volt már valaha az úgy veletek hogy a barátotok/férjetek/pasitok inkább a szüleit választotta mint hétvégi programot, ahelyett hogy veletek kelljen mégegy unalmas napot eltölteni? idézem: "de nem akarok otthon ülni és nem csinálni semmit" mintha én tehetnék róla hogy nekem nincs kertem, mert amúgy tesómékhoz is azért járunk mert kert, otthon is azért jó mert kert. és amúgy ott se történik s.e.m.m.i.  extra

mert nekem jó kislakásba beszíjjazva élni a kutyaszar, a villamosricsaj és a dögmeled édes háromszögében?

mi ilyenkor a megfelelő válasz? létezik olyan egyáltalán?

<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3 <3<3<3
<3<3<3<3<3<3<3 <3<3<3<3<3<3<3<3<3
<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3
<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3
<3<3 <3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3
<3 <3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3
<3<3 <3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3
<3<3<3 <3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3
<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3
<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3 <3<3<3<3<3<3
<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3 <3<3<3<3<3<3
<3<3<3<3<3<3<3<3<3 <3<3<3<3<3<3<3
<3<3<3<3<3<3<3 <3<3<3<3<3<3<3<3<3

épp eb haját borzoltam, amikor a kezemben maradt pár szál. erre eb szomorkásan:

- nagyon hullik a hajam... de miért?!

- tesztoszteron - vágtam rá gyorsan

*szomorkodva néz*

megpaskoltam a fejét: inkább hulljon a hajad minthogy pinád nőjön...

az EQ-m konvergál a nullához.

eb szeret, én meg őt

jódolgomvan

ketten vagyunk te

együtt vagyunk én

nincs is mi