mikor úgy tíz évvel ezelőtt ideköltöztem, volt egy cigányasszony, aki kisgyerekek seregével közlekedett az utcán, mint az orgonasípok, és persze egy babakocsiban is. Nos ez az asszony, tíz év után is ugyanígy rója az utakat, körülötte az újabb és újabb, fiatalabb és fiatalabb gyerekek, most is babakocsiban a legújabb. A nagyobbak (14-15) is a nő nyomdokaiban járnak, már ők is tolják a saját babakocsijaikat, a köztes korúak (úgy 5-től 13-ig) meg bandába verődve tengnek lengnek az utcán, hozzájuk szegődve jópár másik proli gyerek, szintén csavarognak, stb.

Eddig nem zavartak, mert nem volt közös metszete a létezésünknek, most viszont hogy a gyerekkel napi szinten vagyok kénytelen játszóterezni, össze-össze akadunk.

a múltkor épp az új játszón voltunk, amikor bejött a banda, befészkelték magukat a nagymászóka tetejére, aztán egyszer csak kiabálásra figyeltem fel, mint kiderült, onnan kiabáltak az anyjuknak, aki egy távoli utcasarkon fordult épp be a kicsikkel, hogy "anyaaa, kügyé' cigit!". ÉS KÜLDÖTT!. egy négy éves forma kislányt szalajtott be hozzájuk, és kezdtek el a mászóka tetején bagózni. átlag életkor 11 év.

ok, ez se érdekelt igazán, nem inzultálnak, magukat mérgezik, tőlünk távol vannak, meg különben is, nem szeretik ezt a játszóteret annyira mint a máltait, mert itt nincs annyi minden, de aztán pár napja kiverte a biztosítékot, amikor bejöttek és valami játék légpisztoly volt náluk, de olyan paintball szerűen kilőtt egy kemény, kb 4miliméter átmérőjű műanyag golyót, és ahogy elnéztem amikor egymásra lőttek, buzira fájt.

és bent lövöldöztek.

no, ekkor nem bírtam tovább, odamentem, hogy légyszi ne itt bent lövöldözzetek, erre sűrű bocsánatkérések (látszott hogy alvásból is ilyen látszat-bocsánatkérésekkel ébrednek), és mire elfordultam már ment is újra a lövöldözés. Visszanéztem, és sunyi alattomos fejjel vigyorgott pár gyerek.

felpakoltam Zsófit és eljöttem.

emberi roncsok ezek mind, származástól függetlenül. Nincs előttük példakép, az utcán élik az életüket. A múltkor bejött a bekerített játszótérre egy kutya, mire egy néni elkezdett kiabálni, aki az unokájával volt ott, hogy vigyék ki a kutyát, erre a gazdája aki sétáltatta, leüvöltötte a nénit hogy mit képzel, miért ordítozik vele??

semmi tisztelet, még akkor sem, amikor nincs is igaza, csak üvöltözni tud, meg keresztben megenni azt aki nem az érdekeit szolgálja.

ezzel a színes flórián téri aluljárófestéssel nekem egy bajom van: hogy pont láttam amikor elkezdték a munkálatokat, és gondosan előkészítették a falat a festéshez, azaz LEVÁGTÁK és leszedték a vadszőlőt ami kezdett épp felkúszni a falon.

ez hol jobbítás?

átmegyek fikázós blogba. Az emberek teljesen nem normálisak.

Most komolyan?' Ha ennyi fölös energiája van, akkor menjen homokzsákot pakolni, vagy akármi, vagy legalább NE menjen a szigetre hogy ne akadályozza a munkákat, de hogy mindennek a tetejében még a zsákokON fut?!! fú de megvervém....

15 fok van a lakásban úgy hogy megy a gáztűzhely mint valami rossz szibériai tragikomédiában. Két pulcsiban én, a gyereken a mackó alatt három réteg meg harisnya meg zokni, de lassan ott tartunk hogy sapka is kell rá idebent.

és nekünk még jó, a szomszédnál 10 fok van, mert szarok az ablakok...

mi a faszért fizetünk több mint 40 ezret havonta ha nem tudják bekapcsolni ilyenkor ASAP azt a tetves fűtést???

elegem van.

miért van az hogy mindig én húzom a rövidebbet? Mire végre összejött a gyerek, eltörlik a szocpolt (viszlát kétésfélmillió forint), aztán most meg a három éves gyes-t is.

és még hozzá is teszik hogy ennyi meg annyi milliárdot takarít meg ezzel az állam. hát perszehogy ezen kell megtakarítani. Brávó.

amúgy meg ha már ilyen okosságokat ötölnek ki miközben szépen lassan egyre kevesebb értelme van gyereket vállalni, akkor legalább a munkaadókat köteleznék arra hogy RÉSZMUNKAIDŐ! bakker. vagy otthonról dolgozás. vagy akármilyen alternatívája a 8-tól 5-ig létnek. bázz... mert ugye dolgozna az ember perszehogy, de így hogyan?

Az előbb voltam először sétálni Zsófival egyedül lent. Mondjuk hordozókendővel rém egyszerű: az ember felöltözik, felköti a kendőt, majd fogja a gyereket úgy ahogy van, berakja a bugyorba, ad rá egy sapit, majd kulcsot és telefont ragad, és kész is az indulás.

Szóval sétáltam egy 15 percet, így elsőre ennyi elég, Zsófi se nagyon volt még levegőn az autóból ki, autóba be kombókon kívül. 

Szóval voltak emberek, sétáltattak babákat, kutyákat, tavaszias hangulat, igaz kicsit csípős levegő, úgyhogy a fülem még fázott, de legalább felszabadultan sétálgattam, hogy hohóó, hát megtehetem! újra emberek között, kezdődik az élet!

Aztán utánam rohant egy jólszituált, középkorú pasi, hogy "Csókolom, elnézést!, Csak egy reklám!" és nyújtott felém egy fehér névjegykártya méretű papírt, "csak egy reklám" ismételte meg, majd elvettem, ő meg elment. 

Hűű, még észre is vesznek, és potenciális vásárló vagyok, és Az Emberek kapcsolatba lépnek velem! 

Könnyed léptekkel sétáltam tovább, már-már ragyogó arccal, na, lássuk, mi is ez a termék, erre a kártya másik oldalán ez állt: "Duci kaland". Online társkereső. Piros szívecskékkel.

...

Na ki az a fasz, aki a legnagyobb ónos eső idején elmegy vásárolni - igaz kocsival -, aztán hazafelé a lakásajtó előtt egy akkora HASAST dob hogy olyat még ember nem látott? Na ki? Hát persze hogy én...

Az ijedtségtől azért bőgtem egy sort, G-t is felhívtam, de megnyugtatott hogy ha mozog meg nem keményedek, akkor nincs gond. Eddig nincs keményedés, mondjuk mozgás sem, de már csuklás volt. Figyelek továbbra is...

van az a Rekszona reklám amiben az irodista csaj beszáll a liftbe, felemeli a karját hogy megigazítsa a haját, és erre olyan disznó szagot áraszt, hogy a liftből kimenekül a pasas. 

Mit ajánl a R erre az esetre?? Menj haza, és fújj a disznószagú hónaljadra rekszonát! 

hát gratulálok. 

A reklám amúgy tökéletes lenne ... ha valamelyik fejlődő országban vetítenék mint fürdés propaganda, nade ez, és így?!

Kívülállónak érzem magam. Gyerektelen emberekkel már nem, a gyerekesekkel még nem érzem jól magam. Az előbbiek ilyen csodálattal vegyes undorral pásztáznak, az utóbbiak meg okoskodnak. A legjobb most az volt hogy még pestről is kivontam magam, és anyáméknál vidéken laktam egy hétig. Csak a kertbe kellett kimenni, meszeltünk, füvetvágtunk, paradicsom ültetvénnyel bíbelődtem, konyhában rakodtam meg sokat olvastam.

blogokat se olvastam, mert bármelyikben felbukkanhat a sziget.

szóval az egész még régebben kezdődött... amikor eljegyeztük egymást, majd összeházasodtunk. Akkor rájöttem hogy itt vége az egésznek, nincs további parti/pasi/buli akármi és hát mit lehet tenni? Vagy utálni az egészet, vagy valami kerülőúton feltűnés nélkül beletörődni. Nekem az elhízás lett az ultimate solution, hiszen így észre se vettem ezt az egész érzelmi gubancot és meg is óvott: ha nem vagyok csinos, akkor nem vágyom emberek közé, és a pasik se néznek meg. Megmaradok bekonzerválva annak aki akart. Jahogy utálom magam amiatt ahogy kinézek? még mindig kisebb probléma, nem? 

A férjezett státusz miatt kiestem egy-két buliból, aztán most hogy már gyereket is várok, most meg már meg se hívnak. Ha meghívnak, akkor meg csak a szánalmat érzem.

Tudom, én nézem az egésznek a rossz oldalát, de aki azt mondja hogy ezek a dolgok zökkenőmentesek és tündérmesébe illően csak rózsaszínek, azok hazudnak vagy festik magukat.

Most meg már ki kéne kelni az ágyból, de nincs kedvem. Minden porcikám vidékre vágyik anyámékhoz, tegnap mondtam is ebnek hogy a legszebb/kedvenc helyeimen keresztül menjünk haza, hogy lássan hogy szeretem/szerettem én ezt a várost amúgy valaha.

csak úgy velkám-ként reggel aztán egy bő két órás ütvefúrózás fogadott, hogy még az életem is megbánjam...