komolyan, én unom már saját magam hogy mindig csak ugyanaz a szöveg... hogy már megint/még mindig felújításosdi. Mostmár a hócipőm is ezzel van tele.

ha nem melózok, akkor a lakásban térdig fűrészporban, meg szekrény alatt hasalva, meg szelektív szemétgyűjtve, vagy a másik alternatíva a obi/praktiker/egyéb szerelvénybolt.

és már eljutottam odáig hogy az ikeába se igazán fun menni. Mert csodálatos vázát venni jó dolog, de három órát szopni a kiadással/raktárossal/MÁSIK IKEÁVAL/vevőszolgálattal egy hülye konyhai lábazati elemért az szar. 

Viszont! 

Szombaton ezt jól megkompenzáltuk (vagy ki-), és találkoztunk Lobóékkal is, meg Babszemmel, ebédeltünk egy jót, és játszottunk még sokkal jobbat az új Bohnanzával, meg a régi nagy favorit Puerto Rico-val, majd épp mire Babszemnek elege lett belőlünk, csörgött J, hogy nem mennénk-e velük vacsorázni étterembe. Egyszer éltünk, és elmentünk.  Isteni kaja, majd még az estét megkoronázandó Senoiékhoz fel egy újabb adag Bohnanza.

blogolás helyett inkább menjetek, nézzétek meg a Shortbus-t, amiről Nilitonál olvastam, és nagyon helyes és színes film, bár nehezen tudtam elvonatkoztatni hogy a Jamie-t játszó PJ DeBoy-t látva ne Dan-re asszociáljak. ami azért vicces volt ebben a kontextusban, nemkicsit.

most meg fel, Sam&Max! 

tegnap délután háromig nem tudtunk dolgozni, mert nem működött semmi, úgyhogy ebéd után kimentünk Cs-vel fagyizni, majd mikor biliárd-dákó véget keresve belebotlottunk egy üzletbe ahol biliárdalkatrészeket ugyan nem, ellenben társasjáték tömkelegeket és ördöglakat hegyeket viszont árultak, akkor elcsábultam és vettem egy ilyen babos kártyás társasjátékot. Kifejezetten azért mert imádom ugyan a Puerto Rico-t, viszont az macerás, és időigényes felállítani, egy kártya alapú társasjáték viszont egyszerű, gyors, és könnyen előkapható. 

Mivel a gépeink még mindig haldokoltak, levonultunk a szerverterembe, és ott áttanulmányoztuk a magyar szabályokat, majd lezavartunk egy menetet. már játékot ofkorz.

és előre fenem a fogam hogy ilyen ügynök-  illetve a nevéhez hűen babszem-találkozókon milyen remek is lesz ez...

viszont a tegnapi felhőtlen társasozunk-a-melóhelyen-napnak asszem ma lesz a böjtje, amikoris babon térdepelhetek a sarokban dolgozhatok mint állat behozni a tegnapi napot. 

Itt ez a jó kis játék, amit Luciánál találtam. Nem point-and-click, hanem fejtörős. Bazinehéz, mert egyszerű.  Megoldottam tegnap este, de amikor rájöttem egy-egy megoldásra, közel voltam hozzá hogy megfojtsak valakit.

A zöld furaformák és a körök voltak a leggecibbek.

(...és ugyanitt emlékezzünk meg a 2000. blogbejegyzésről is.) 

tegnap, életemben először, nyertem Puerto Rico-ban. 12 pontot rávertem a mezőnyre! Jippiiííí! (Lobo, van remény!)

A mezőny meg senoi, ffc (lánykori nevén J), eb és én voltunk. Szendvicssütés, alkoholizálás, cigizés, röhögcsélés. ahogy kell. Fél egykor lett vége a bulinak, és kis híjja volt hogy nem festettük ki ffc-t. Ilyen kicsi-> -

ki hanyas szintet éri el?

GAME

én a 15-ösnél tartok, de mostmár talán dolgoznon is kéne már...  

szóval tegnap KCs barátnőmmel újra Kisrablóztunk, újra tatárbífsztekkel és vörösborral, és újra meg újra jött a "nemiigaaaz!" érzés, amikor elkezdek egy mondatot, aztán KCs bárhol tudja folytatni, mert annnnnnyira egy hullámhosszon vagyunk. Annó még együtt szidtuk a pasikat, meg keseregtünk amikor szinglik voltunk, aztán együtt úsztunk a fellegekben amikor összejöttünk embereinkkel, aztán mostmeg együtt szidjuk a pasikat töprengünk a világ mikéntjén, és próbáljuk megfejteni a megfejthetetlent...

ez itt a Kisrabló fala (mert a többi képen már mi is rajta voltunk)

ma meg Lobóék voltak társasozni, Puerto Rico és Carcassonne volt terítéken. Újfennt kegyetlenül kikaptam mindkét esetben. Kezdek is elbizonytalanodni hogy miért is szeretek én játszani egyáltalán? Csendes mazohizmus szevasz!

ez meg itt a puerto rico in medias res:

a nagy bőrgyógyászati kanosszajárás mellett nem jutott időm megemlíteni az elmúlt pár nap fontosabb eseményeit, úgymint:

Csütörtök: este Lobóéknál társasozás. Lélekben még mindig az SLR vs. kompakt harcmezőn őrlődtem, így csúfosan kikaptam, ellenben megcsodálhattam Denzel Canon EOS 350D gépét, aztán lassan rádöbbentem, hogy amíg egy kompakt gépet se használok ki hatvan százalékban sem, addig mit is akarok én tulajdonképpen? illetve hát nagy. egész egyszerűen. A pillanat embere vagyok, a gépnek mindig a táskában/retikülben/hátizsákban a helye, nincs időm objektívek cserélni, csak mert hirtelen egy légy lábáról a templomtoronyra szeretnék átfókuszálni és hasonlók. Meg ez valahol egy extrémsport: jó drága, nagyon elhivatottnak kell lenni hozzá, és nem árt a tehetség sem. így maradtam inkább a nyúlfutócipőnél. (meg különbenis, a férfi dóga drága tekknikai kütyüket vásárolni)

Pénteken: elhatározás megszületett, majd tett követte: rohantam is lóhalálában az eksztrémdigitálba, ahol KOPP! nem lehetett kártyával fizetni, basszameg, átrobogás otp automatához, ahol KOPP! a limitem 100e egy napra. basszameg. Nagyon nem akarta megadni magát a dolog, ám ekkor eszembejutott hogy nemrég töltöttem le vmi otp-s banki alkalmazást a telefonomra, hátha... Mondtam is ebnek - aki közben már rezignáltan támasztotta a falat, szemében a "nem olvasol a jelekből?" kérdést véltem még kicsillanni - hogy megeszem a kalapom ha ez összejön. Kattingattam a wapon jobbrabalra, és nem hiszitek el! de sikerült! kábé két perc alatt beüzemeltem az egész alkalmazást - kártyaszámot kellett még adni neki -, és utána módosítottam az ATM limitem egy órára 140e-re. Bááááámulatos hogy hol tart már a tudomány! Az állak földről való felapplikálása után örömködve vissza edigitalba, gép megvétele, hozzá egy 1gigás SD kártya, és voilá, ennyi a recept a világ legboldogabb emberéhez. Azóta vele alszom.

Szombat-vasárnap: irány ebékhez vidékre, szüreti mulatság dógozás, aztán (leendő) unokaöcsit is becuccoltuk autósülésestől, csak hogy trendi legyek és az új kölcsöngyerek flame-ben is részt vehessünk, bár erős hendikepnek bizonyult a nagyszülői pár jelenléte. Majd vasárnap hazafelé még egy kis visontai éjszakai állványos tizenkétszereszúmos külszínifejtőgép fényképezés. Mert megtehetem! JEEE!