tegnap óta nincs fűtés a melóhelyen mert beszartak a kazánok. csütörtökön lesz újra. addigis mindenki két pulcsiban, lila kezekkel a billentyűn. ehh... 

az előbb olyan volt mintha valami titkárnőképzőben dolgoznék egy tucat kiskegyeden agymosott nővel: az egyik munkatársam KT behozta a szomszédja nála felejtett "varázspálcáját" vagy mi a neve a cuccnak, amivel vízereket mérnek, ilyen:

ami amúgy jól láthatóan két egyszerű hajlított pálca.

Nos ezzel álltak neki Hartmann vonalakat, meg víz ereket keresgélni. A fiúk. A programozók... közben persze szénné röhögtük magunkat, de azért elég szürreális látvány volt... péntek van, vitathatalanul. és hála az open office-nak, a másik csoportokból se maradtak ki a látványból

tegnap délután háromig nem tudtunk dolgozni, mert nem működött semmi, úgyhogy ebéd után kimentünk Cs-vel fagyizni, majd mikor biliárd-dákó véget keresve belebotlottunk egy üzletbe ahol biliárdalkatrészeket ugyan nem, ellenben társasjáték tömkelegeket és ördöglakat hegyeket viszont árultak, akkor elcsábultam és vettem egy ilyen babos kártyás társasjátékot. Kifejezetten azért mert imádom ugyan a Puerto Rico-t, viszont az macerás, és időigényes felállítani, egy kártya alapú társasjáték viszont egyszerű, gyors, és könnyen előkapható. 

Mivel a gépeink még mindig haldokoltak, levonultunk a szerverterembe, és ott áttanulmányoztuk a magyar szabályokat, majd lezavartunk egy menetet. már játékot ofkorz.

és előre fenem a fogam hogy ilyen ügynök-  illetve a nevéhez hűen babszem-találkozókon milyen remek is lesz ez...

viszont a tegnapi felhőtlen társasozunk-a-melóhelyen-napnak asszem ma lesz a böjtje, amikoris babon térdepelhetek a sarokban dolgozhatok mint állat behozni a tegnapi napot. 

(egy tréfáskedvű kolléga mindig különböző installációkat készít a céges karton tejből)

Suhannak a napok, közben csak munka meg utána amint csak lehet rohanunk a lakásba hogy az ott dolgozó Elemérnek hozzunk hol ezt hol azt. Tegnap szerencsétlen eb pontosan hat darab barkácsüzletbe kellett hogy elmenjen, mert előző nap kettő másikban sem sikerült már beszereznie a listán szereplő húznikat, dűzniket. És nincs vége! még mindig van a listán cucc...

Tegnap nagy mázlim volt, mert melóhelyen testületileg - két emeletes busznyian - levonultunk Siófokra egy kis láblógára. Minden évben van ilyen, most kicsit szervezetlenebbnek tűnt mint tavaly, de balatonparton fűbe terített törölközőn feküdni, könyvet olvasva, és szemsarokból végtelen vizet, eget és falombot nézni mámorító. Többiek vizibicajoztak, pókereztek, ki mit akart.

El is határoztuk ebbel hogy hétvégén - azaz vasárnap, mert szombaton jön a villanyszerelő - amint csak lehet elhúzunk a városból, valahova hétvégézni. Én speciel frissen vágott gyepen szeretnék hasonfeküdni. Vagy lábat élővízbe lógatni. Vagy csak végtelen horizontot nézni. 

egyik kollégám gyűjti a filteresteák cimkéit, és szépen albumokba rendezve tartja őket tematikusan. van már kilenc albuma... Ezenkívül gyűjt még mindenféle ceruzát, az asztala csordultig van a kisebb nagyobb íróeszközzel. Ma mikor behozta és megmutatta a bélyeggyűjteményét, jutott eszembe hogy én annakidején a banánoscimkéket gyűjtöttem, de az még általános iskolás koromban.. És most ha jobban belegondolok, csak egyetlenegy dolgot gyűjtök, de az ha lehet még sokkal szánalmasabb: a douwe egberts kávé(meg régebben tea)csomagolásokról a pontokat, bele egy nagy zacskóba, ugyanis a pontbeváltás már ezer éve megszűnt, de vagyok olyan reménykedős naiv liba hogy egyszer még újra bevezetik.

Ti mit gyűjtötök?

tegnap kollégabúcsúztató szaunaparti, melynek keretében megtanulhattunk trombitálni is. Illetve legalább mindenki kipróbálhatta hogy meg tudja-e egyáltalán szólaltatni a trombitát - búcsúzó kollégánk ugyanis trombitálni tanul - illetve megnézhettük hogy három megszólaltatás után mennyi nyál csöpög ki a cuccból. Aztán azzal ijesztgettük egymást.

ezenkívül tegnap megkóstolhattam végre azt az ice'n'go vagymiaszösz nevű fagyit ami olyan borsszem nagyságú golyókból áll, és az az érdekessége hogy szerintem folyékony nitrogénben tárolják mert mire egy pohárkányit kikanalaztunk, mind a hármunknak lefagyott a nyelve.

volt még halbolt is, ahol új növényt, egy új halat - ancit -, etetőt meg tubifexet vettünk az irodai halaknak, és még azt is beüzemeltük az akváriumba, rögtön azután hogy három kollégát küldtem el a tubifexes befőttesüveg mellől mielőtt még belehánynának.  

és ma nincs tej, azaz nem tudok kávét inni, azaz maradok zombi-üzemmódban...

a leghőbb vágyam most egy futószalag melletti meló lenne, ahol elém jön a cucc, nekem be kell forrasztani az IC 2-es és 6-os lábát, majd tovább megy a cucc, és jön a következő, beforrasztom a kettes meg a hatos lábat, majd tovamegy, és újra és újra, és nem kell gondolkodni, hanem egyszercsak délután lesz, és megszólal a műszak végét jelző duda és lehet hazaténferegni... 

tudom hogy komenista csökevény, meg defaultból utálni kéne, de azért mégis mélységesen meghatódtam amikor reggel a fiúk adtak egy kis virágos növénykét kis cserépben, és hozzá egy ciniminis "csokit", ami ugye nem csoki, hanem ilyen műzliszelet, mert tudták hogy ma szénhidrát napom van.

Szuper. Ma két kínaival bővült a környék itt a boxok világában. A csoportunkba meg egy portugál jön nemsokára.

Még szerencse hogy az olaszok egy szinttel lejjebb ülnek. Ugyanis van egy olyan tulajdonsága az embernek hogy ha úgyse értenek akkor hangosabban beszélek. Szóval a finnek például teljes hangerőn nyomatják az üxi-koxit tisztára mint a Linda and the Greenies-ben, most meg jön majd a CCTV.