reggel hatkor keltünk, eb elvitt vércukorterheléses vérvételre, ott aztán kiderült hogy a három hete levett éhgyomri vércukrom jó volt (3,9) úgyhogy nem kellett megismételni az éhgyomrit, cserébe ihattam a 75gr glükózt, amitől megint majdnem behánytam. Majd miután be akartam a fáradtságtól meg a fejfájástól meg a hányingertől esni a szék alá, szóltam ebnek hogy vigyen haza amint felébred Zsófi, és a maradék majd' egy órát már otthon pihegtem vízszintesben.

aztán vissza a végső vérvételre, majd haza. Eb rögtön ment is dolgozni, úgyhogy maradtam Zsófival, sétáltunk játszótérre meg minden, majd haza, megetettem, lefektettem, és addigra olyan mértékű fejfájás vett erőt rajtam, hogy csillagokat láttam, meg fáradt is voltam, ledőltem, de persze kábé akkor sikerült elaludnom hogy fél óra múlva kelt Zsófi, és meg ott maradtam az ágyban fekve keresztbeálló szemekkel.

Zs rendes volt, mert körülöttem molyolt, meg mellém feküdt, és úgy néztünk könyveket, meg hasonlók, amíg meg nem érkezett az apja, aztán aszontam hogy nekem ebből elég, adjon azonnal egy panadolt, az meg lehúzta az egészet kábé fél óra alatt. (tudom, kapjam be, hogy nekem hat ennyi is)

hát ennyi az én csattanó nélküli történetem mára.

most meg sül a szezon első sütőtökje a sütőben, és isteni az illata.

az éttermezéseknek. asszem ma voltam utoljára tapasozni egy jó darabig, mert komoly élet-halál harc volt utána a kocsiig, meg a kocsiban hogy ki marad, a gyerek, a kaja vagy én.

Ma jött amúgy tesóm bébiszittelni estére ötezerér', ezért a kilengés.

Hát ez is elérkezett...

Mondjuk az is igaz hogy hajnal kettő óta elkezdtem görcsölni, de még rendszertelen is meg valószínű csak jóslók, de akkor is kezd komolyodni a dolog, úgy néz ki. Azért vicces lenne ha tényleg ma születne meg...

Ma is voltam NST-n, már azt se tudom hanyadik, tiszta rutinosan megyek, szerintem már felcsatolni is tudnám a cuccost, kiértékelni meg már pláne megy. 

Az NST-s szobában van ugye öt CTG gép, és azokra kötik a soron következő öt kismamát. Ez egy olyan szerkentyű (Cardio TokoGráf) hogy van két tappancsa meg egy kapcsoló, amit a kezedbe nyomnak, az egyik tappancsot a baba szive fölé próbálják passzítani, a másikat a gömbölyhas tetejére, és te meg nyomkodod a kezedben lévő kapcsolót amikor érzed hogy megmozdul a gyerek. Egy fél órát lóg mindenki minimum a gépen, ezalatt mint egy szeizmográf megy a gép melletted, és jegyzeteli a gyerek szívhangját a folyamatos papírcsíkra, meg a másik meg a(z esetleges) méhösszehúzódásokat. És ha minden oké, akkor úgy 120-160 közötti a szívdobogás a gyereknél, ha meg megmozdul meredeken felszökik, mint amikor mi mondjuk bicajozunk... Ez az alapeset, amit NST-nek, azaz Non Stress Test-nek hívnak. 

Ma viszont volt szerencsém megnézni egy terheléses tesztet, amit EST-nek, emlő stimuláció tesztnek* hívnak, és miután rákötik az emberre a tappancsokat, felszólították a csajt hogy "kismama, akkor öt percig morzsolgassa a jobb mellbimbóját, majd egy perc szünet, aztán mindkét kezével morzsolgassa a mindkét mellbimbóját, majd egy perc szünet, és folytassa így kétperc-egypercesével tovább amíg szólok".  Nem is mertem odanézni, nem akartam szegény csajt még jobban zavarba hozni, de láttam az elképedést a később a szobába belépő kismamák szemében, amikor az a látvány fogadja őket hogy ül mindenki a gépeknél, de az egyik csaj a sarokban épp körkörösen mellileg izgatja magát...

Vicces dolog ez a terhesség ám néha.

*: az emlő stimulációja méhösszehúzódást válthat ki. extrém esetben még a szülést is el tudja indítani amikor még nem is kéne akkor is, de általában persze nem.

hát igen, még mindig egyben. Ma vágtam az utolsó centit, holnap stagnálunk, holnaputántól meg már celluxot fogok reggel apámtól kérni...

Eb itt aludt ma is (most már egyre sűrűbben), azért jó lenne elkapni az indulást együtt. Már iszonyú ölelési megvonási tüneteim vannak. Eb nélkül semmi sem jó.

Tiszta hó minden. Igazából teljesült minden kívánságom: nem lett koraszülött, és havas a táj. 

Tegnap intéztünk egy csomó mindent a városban is, meg otthon is, este például függönyt varrtunk tesómmal, bár vicces ahogy nem tudok felkelni a földről ha leültem, csak úgy, hogy előbb négykézlábra állok.

Tegnap bevetettük az utolsó gyerek indító módszert.

A Cirque de Soleil igazgatója sírva könyörgött volna hogy lépjünk be a társulatba.

Ma, a reggeli NST után - mivel még mindig semmi de semmi jel arra hogy lenne valaha is a közeljövőben valami -, kocsiba ültünk, és meg se álltunk a Szarvasi Arborétumig, egy hatalmasat sétáltunk, építettünk egy nagy hóembert, utána meg egy aranyos és finom helyi kis cukrászdában ettünk egy-egy sütit egy kávéval, miközben be-be kukkantottunk a konyhájukba, ahol ketten készítették a következő adagokat. 

Hát ilyesmik történnek mostanság, ha bármi más, úgyis szólok. 

Itt van eb, mindjárt megyünk NST-re megint.

Amikor nyáron megtudtam hogy terhes vagyok, és kiszámoltam hogy 2009 február 19 a várható időpont, akkor valahogy végig azt gondoltam hogy ez a gyerek mégiscsak korábban fog megérkezni, és én a mai napot mondtam mindenkinek. Mondjuk még van a napból, úgyhogy fene tudja, majd meglátjuk.