szombat, Korn, már egy fél éve lélekben bekarikáztam a napot, meg az eseményt, de az iszonyú tömegből ítélve nem voltam vele egyedül. toporgás toporgás, végre belecsapnak a húrokba... és ... szööörnyűűűű! az egy dolog hogy annyira halk volt, meg hülyén hangosított, hogy senki nem mert igazából hangosan együtt énekelni az énekessel, mert hangosabban szólt, de hogy ezek mit műveltek, vagyis inkább hogy mit nem, fennt színpadon, az kritikán aluli. leadtak egy számot, aztán 5percre levonultak a színpadról, aztán megint zenélt valaki, valamit, aztán megint semmi. ráadásul volt itt minden: metallica, pinkfloyd The Wall, de könyörgöm, ez nem a megasztár... kellően feldühödve mentem a banhofba hogy most azonnal leiszom magam, vagy akármi, mert ez nem állapot. sorbanálltam, lassan lecsillapodtam, amikor feltűnt hogy miért is nem haladunk? mint kiderült, a pultos srác olyan mértékben be volt állva, hogy alig bírt mozogni. mint egy lassított felvétel: felvette a rendelést, felfogta, mégegyszer elmagyarázták neki, majd még néha azt is el kellett mutogatni neki hogy merre találja a kért cuccot. egy üveg fantával felszerelkezve indultam át a pestiest sátorhoz, mert haver szerint ott most épp a Sziget Legjobb bulija megy, és hogy ez hihetelen. az utolsó két számra értem oda, de még így is kicsit átéreztem hogy mire gondolhatott, és sajnáltam hogy a kornra pazaroltam az időmet. majd jött a tanácstalanság: merre tovább? mi nem volt még? Táncdalfesztiválsátor Csonka Picivel! de minő csalódás, valamelyik régebbi bútordarab volt helyette. nézhettünk új program után.
Haverom Zagar koncertre akart mindenképp menni a Wan2-ba, de még valami másik koncert volt előtte, de legyintettünk: Ha már nem lehet Ding-ding-dongot énekelnünk, akkor inkább valami ismeretlen. Egy Resin Dogs nevű formáció kezdte el felpakolni a cuccait a színpadra, és már ott gyanús volt: vagy három lemezjátszó, meg keverőpult meg bézbólsapkások, meg nagybőgő, meg teljes dobfelszerelés. aztán mikor a kábé nyolc emberből álló banda belekezdett a mjuzikba, mindenkinek leesett az álla! Hihetelen pörgős, lendületes, magávalragadó - és még sorolhatnám a csupacsupa pozitív jelzőt vég nélkül, akkor sem tudnám még csak halványan se érzékeltetni azt a bámulatos tettet amit ott a színpadon vigyorogva véghezvittek. drámenbéz, hiphop, zúzás, éneklés, harsonák, dobolás. ÖRÖMZENE. Nemhiszem hogy sokan ismerhették őket, de egy emberként ugrált, ujjongott a tömeg, és a végén mikor mondták hogy lehet kapni a cédéjüket a hangosítópultnál, akkor is csapatokban rohamozTUK meg a szerencsétlen lánykát, akit odaküldtek egy doboz cédével. 1500(!!) forintért máris a kezemben szorongattam zsákmányom, majd miután elvonult a tömeg a csajszitól, megkértem hogy lenne-e olyan szíves és dedikáltatná-e, ő meg még mindig csillogó szemmel mondta hogy természetesen, én meg csak egy it váz fákin grét!-et tudtam kipréselni magamból, vigyorogva. Zagar már hangszerelt, az smsfalra viicces meg döbbent smseket irogatott mindenki, én meg már csak hápogni bírtam. Na, Zagar, életemben nem hallottalak még, de mostaztán felkötheted a gatyád! És felkötötték. vagy le, vagy mittomén. Nagyon jó zenét játszottak, de a pörgős Resin dogs után a Zagar kicsit lassú és túl érzéki volt. Igazából csak nyavajgok ám: olyan ez, mintha megennéd a világ legeslegfinomabb tortáját, épp hogy jóllaktál, és eléd teszik a világ második legfinomabb tortáját.
innen a csúcsról akkor hova? újabb próba a Partyarénában: bemegy, nemkap levegőt, unalmas szeletelés, kijön. Sajnos a vészkijáratként működő Cinetrip is csak tisztességes és unalmas egyenzenét nyomatott, úgyhogy kezdtem érezni hogy itt a vége... irány a kijárat.
vagyis.. ...mi is ez itt? MagicMirror? és akkor mi ez a jó kis drámenbéz?? ezt természetesen le kellett csekkolni.. a teljesen beállt Supermen meg még nemtomki nyomattak egy olyan bootleg balhét, hogy kő kövön nem maradt: a klasszikus Enya vs. Prodigy (Orinoco flow-Smack my bitch up)tól indult a skála. csak győzni kellett szuflával. aztánegyszercsak reggel lett, de mintegy varázsütésre. Dehát egy Magic Mirror nevű helytől mi mást várhatna az ember?
a hajnal elemi erővel hasadt, csodaszépen. Hazaséta közben a szigeten túli ébredező világot figyeltük azon a szemüvegen át, amit kizárólag ez a pár augusztusi nap tud adni...
