Dunakanyar

patakocska

ismét megállapítottuk hogy a dunakanyar gyönyörű. De nem csak nekünk támadt kedvünk kiruccanni a 30 fokos szuper időben, így zsufi volt visegrádánál is, meg végig szentendre felé. Meglátogattuk a római partot is, de ott is tömegnyomor, úgyhogy hazajöttünk.

voltunk bobozni visegrádon, jippíí!

mai nap csúcspontját még el sem meséltem: épp a rosszul bekötött hangkártyám miatt négykézlábaztam a gépem mögött, meg ment a rohangálás a hangfalak meg a gép között hogy akkor melyik szól, melyik nem, amikor a földre készített (aki hüje...) eédembe sikerült belelépnem. ami nem volt más, mint egy adag rizs, algalap meg szardínia saját levében. akármelyikbe léphettem volna, de nem! sikerült a szardíniás doboz szélére lépnem... így az új nike mackóm mindkét szára, a zoknim, a papucsom, a szőnyeg, a konyharuha meg úgy minden hal-leves lett... még szerencse hogy nem olajos volt a szardínia... kicsit dejavu érzésem volt a joghurttal kapcsolatosan... nos, utána nekiálltam a ruhamosásnak, meg a vadiúj vanish szőnyegtisztítósprével manővereztem. de biztos-ami biztos alapon ment a füstölő is.
hát így jár aki egyszerre akar ebédelni meg gépet szerelni...

ma egyébként megcsináltam a teraszon a régóta esedékes balkonláda újraültetést, az elszáradtnövény-deportálást, és a frissfölddel újratöltést. Jelentem, van egy illatos fehár loncom, és egy málnabokrom, ezekkel fogok idén kísérletezni hogy hogy tűrik a cserépben nevelést. tavaly hajnalka volt, tavalyelőtt koktélparadicsom. A paradicsomok csúfos bukásnak bizonyultak, a hajlnalka nemrossz, de olyan piszoklassan nőttek, utána meg egész télen nézhettem az elszáradt hullájukat, és most nézhettem volna megint nulláról a növekedést. helyettük a loncot vettem, az elég igénytelen. eredetileg ugyanis klemátiszt szerettem volna, de az biztos kényesebb. mindegy, majd meglátjuk. jaigen, otthon vár még egy kicsi leander is, az a harmadik nagy lakója a teraszomnak, és egyben fagytűréses kisérleti alany is, ugyanis egész télen folyamatosan ellenőriztem a terasz hőmérsékletét, és nem nagyon ment -5 alá, hála a távfűtésnek, a paneleknek, és a régi nyílászáróknak, ezt a hőmérsékeletet viszont ki kell már bírnia egy leandernek...

haha! kihagytam ugyan 5 napot, de ma, büszkén jelentem, lefutottam 3,3,4,3 percet! igggen!!! tényleg nagyon jó ez az edzésterv, mert tényleg fejlődik az ember, és pont annyira kegyetlen hogy ne menjen el a kedved az egésztől, de azért futás után hálaimát rebegsz hogy végre vége...

disznó módon itthon maradtam. épp az új mackónadrágomban feszítek, az "új" gépem előtt... és újra nézegetem a csütörtöki zsákmányaimat. és nemsokára kezdődik a Waczak szálló.

ezt is tegnap vettem. egy bizsu karkötő, volt vagy 3€ ... most megyek majd ki a Mister Minitbe, és megkérdezem hogy mennyibe kerül belegravíroztatni hogy "Tiffany&Co."

tegnap. nost reggel 4:30-kor keltem (broooááááf), majd 5:30-kor találka a kosztolányin, innen viharoztunk ki bécsbe. a míting 9kor kezdődött, és szerencsénkre pont a Shopping City Nord mellett voltunk, így mi BE-vel (kolléganő) oda vetettük be magunkat. érdekes volt ebbe az alig westendnyi plázába nyitásra érkezni.. Ismét megállapítottuk, hogy már rendszerváltás ezer éve volt, EU tagok is vagyunk, mégis még fényévekre vagyunk még az ausztriai szinttől is. egy közepes smatch méretű boltban olyan áruválaszték volt hogy az állam leesett. még mindig. és egy csomó olyan termék volt, amit behoztak már egyszer, de aztán mégis kivonták a magyar forgalomból. magyarul mi magyarok vagyunk még a béka segge alatt a polgárosodás folyamatában, az igényességben, ...jópersze, pénzileg is, de akkoris. na. Délelőtt soppingoltunk, nézelődtünk. Volt egy nagy H&M, számomra ez volt egyébként a nap üzlete, itt tudtam volna a legtöbb pénzt elkölteni. BE-vel megállapítottuk egyébként hogy jól összeillünk ami a vásárlást illeti, mert egyforma a vérmérsékletünk, és az ízlésünk is hasonló. Megvettem egyébként életem első számú blézerét. Eddig mindig tiltakoztam ellene, mint ahogy tiltakozok a kiskosztümök ellen most is, de beadtam most a derekam, így van egy szép fekete szövet blézerem, amivel kicsit tudom tupírozni a farmeres létet, és egész elfogadható city woman fíling a vége. most igazából nemistudom hogy ez jó-e vagy sem. egyértelműen az öregedés... jáááj... namindegy.

Délben bepakoltuk a kocsiba az eddigi zsákmányokat, majd merészen nekivágtunk Bécsnek, hogy akkor most eljutunk Parndorfba ha törik ha szakad. fellógtunk egy villamosra (szép magyar mentalitás. dícséretes) majd az északi pályaudvarnál le, ott vettünk egy átszállójegyet parndorfig, azaz mentünk egy HÉV szerű vonattal a déli pályaudvarig, ott meg a kétemeletes elővárosi vonatra szálltunk fel. Nemtudtuk hogy mikor kéne leszállni, és a kaller sem mondta be hogy hol tartunk, így a mellettünk ülő idősebb pasitól kérdeztük meg, aki már szedelődzködött. Mondta hogy én most szállok le, Parndorf viszont a következő megálló, de mit csinálunk Parndorfban? - tette fel a kkérdést, mert gyanút fogott. Mondtuk hogy vásárolni akarunk. Csak nem az outletben? bólogattunk, mire hozzátette: az a pályaudvartól nagyon messzevan! itt előadtuk az elkerekedett szemű meglepődött vidéki kislányok jelenetet, ami annyira jól sikerült hogy a pasi önként felajánlotta hogy szálljunk le vele most, ő úgyis a outlet mellett megy el, majd kitesz ott minket. Gyorsan szedelőzködtünk is. Közben BE-vel azon filóztunk sutyorogva hogy ha mégsem pardnorf felé fordul a kocsi és kiderül hogy szatír az ürge, akkor a H&M-es új stólával vagy a Benettonos övvel fojtsuk meg? Végülis attrocitás nem történt, BE és NE! budapesti lakos épségben megérkezett az outlet centerbe, ahol térdig lejárták a lábukat, botrányosan olcsón vásároltak eztazt (Ralph Lauren farmert 9€-ért, és hasonlók...) majd a tárgyalásról megérkező férfiak belapátolták az addigra jajjjgó lányokat a kocsiba, és hazáig röhögtek rajtuk hogy sajnáltatni merik magukat az egész napos vásárlásból kifolyólag. pedig ez igenis kőkemény meló, stresszel verseny egy-egy jobb darabért. Igenis!