most viszont összekapom magam, és irány melózni. igen. szörnyű, vagy
még annál is rosszabb, de egy csomó hétfő reggeli határidős melóm van,
amikor én azért még inkább aludni térni szeretnék, nem felkelni és
kapálni indulni.
EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva
mirwen
újabb sikeres kísérlet: ezúttal józanon
szombat, Korn, már egy fél éve lélekben bekarikáztam a napot, meg az eseményt, de az iszonyú tömegből ítélve nem voltam vele egyedül. toporgás toporgás, végre belecsapnak a húrokba... és ... szööörnyűűűű! az egy dolog hogy annyira halk volt, meg hülyén hangosított, hogy senki nem mert igazából hangosan együtt énekelni az énekessel, mert hangosabban szólt, de hogy ezek mit műveltek, vagyis inkább hogy mit nem, fennt színpadon, az kritikán aluli. leadtak egy számot, aztán 5percre levonultak a színpadról, aztán megint zenélt valaki, valamit, aztán megint semmi. ráadásul volt itt minden: metallica, pinkfloyd The Wall, de könyörgöm, ez nem a megasztár... kellően feldühödve mentem a banhofba hogy most azonnal leiszom magam, vagy akármi, mert ez nem állapot. sorbanálltam, lassan lecsillapodtam, amikor feltűnt hogy miért is nem haladunk? mint kiderült, a pultos srác olyan mértékben be volt állva, hogy alig bírt mozogni. mint egy lassított felvétel: felvette a rendelést, felfogta, mégegyszer elmagyarázták neki, majd még néha azt is el kellett mutogatni neki hogy merre találja a kért cuccot. egy üveg fantával felszerelkezve indultam át a pestiest sátorhoz, mert haver szerint ott most épp a Sziget Legjobb bulija megy, és hogy ez hihetelen. az utolsó két számra értem oda, de még így is kicsit átéreztem hogy mire gondolhatott, és sajnáltam hogy a kornra pazaroltam az időmet. majd jött a tanácstalanság: merre tovább? mi nem volt még? Táncdalfesztiválsátor Csonka Picivel! de minő csalódás, valamelyik régebbi bútordarab volt helyette. nézhettünk új program után.
Haverom Zagar koncertre akart mindenképp menni a Wan2-ba, de még valami másik koncert volt előtte, de legyintettünk: Ha már nem lehet Ding-ding-dongot énekelnünk, akkor inkább valami ismeretlen. Egy Resin Dogs nevű formáció kezdte el felpakolni a cuccait a színpadra, és már ott gyanús volt: vagy három lemezjátszó, meg keverőpult meg bézbólsapkások, meg nagybőgő, meg teljes dobfelszerelés. aztán mikor a kábé nyolc emberből álló banda belekezdett a mjuzikba, mindenkinek leesett az álla! Hihetelen pörgős, lendületes, magávalragadó - és még sorolhatnám a csupacsupa pozitív jelzőt vég nélkül, akkor sem tudnám még csak halványan se érzékeltetni azt a bámulatos tettet amit ott a színpadon vigyorogva véghezvittek. drámenbéz, hiphop, zúzás, éneklés, harsonák, dobolás. ÖRÖMZENE. Nemhiszem hogy sokan ismerhették őket, de egy emberként ugrált, ujjongott a tömeg, és a végén mikor mondták hogy lehet kapni a cédéjüket a hangosítópultnál, akkor is csapatokban rohamozTUK meg a szerencsétlen lánykát, akit odaküldtek egy doboz cédével. 1500(!!) forintért máris a kezemben szorongattam zsákmányom, majd miután elvonult a tömeg a csajszitól, megkértem hogy lenne-e olyan szíves és dedikáltatná-e, ő meg még mindig csillogó szemmel mondta hogy természetesen, én meg csak egy it váz fákin grét!-et tudtam kipréselni magamból, vigyorogva. Zagar már hangszerelt, az smsfalra viicces meg döbbent smseket irogatott mindenki, én meg már csak hápogni bírtam. Na, Zagar, életemben nem hallottalak még, de mostaztán felkötheted a gatyád! És felkötötték. vagy le, vagy mittomén. Nagyon jó zenét játszottak, de a pörgős Resin dogs után a Zagar kicsit lassú és túl érzéki volt. Igazából csak nyavajgok ám: olyan ez, mintha megennéd a világ legeslegfinomabb tortáját, épp hogy jóllaktál, és eléd teszik a világ második legfinomabb tortáját.
innen a csúcsról akkor hova? újabb próba a Partyarénában: bemegy, nemkap levegőt, unalmas szeletelés, kijön. Sajnos a vészkijáratként működő Cinetrip is csak tisztességes és unalmas egyenzenét nyomatott, úgyhogy kezdtem érezni hogy itt a vége... irány a kijárat.
vagyis.. ...mi is ez itt? MagicMirror? és akkor mi ez a jó kis drámenbéz?? ezt természetesen le kellett csekkolni.. a teljesen beállt Supermen meg még nemtomki nyomattak egy olyan bootleg balhét, hogy kő kövön nem maradt: a klasszikus Enya vs. Prodigy (Orinoco flow-Smack my bitch up)tól indult a skála. csak győzni kellett szuflával. aztánegyszercsak reggel lett, de mintegy varázsütésre. Dehát egy Magic Mirror nevű helytől mi mást várhatna az ember?
a hajnal elemi erővel hasadt, csodaszépen. Hazaséta közben a szigeten túli ébredező világot figyeltük azon a szemüvegen át, amit kizárólag ez a pár augusztusi nap tud adni...
szombat, Korn, már egy fél éve lélekben bekarikáztam a napot, meg az eseményt, de az iszonyú tömegből ítélve nem voltam vele egyedül. toporgás toporgás, végre belecsapnak a húrokba... és ... szööörnyűűűű! az egy dolog hogy annyira halk volt, meg hülyén hangosított, hogy senki nem mert igazából hangosan együtt énekelni az énekessel, mert hangosabban szólt, de hogy ezek mit műveltek, vagyis inkább hogy mit nem, fennt színpadon, az kritikán aluli. leadtak egy számot, aztán 5percre levonultak a színpadról, aztán megint zenélt valaki, valamit, aztán megint semmi. ráadásul volt itt minden: metallica, pinkfloyd The Wall, de könyörgöm, ez nem a megasztár... kellően feldühödve mentem a banhofba hogy most azonnal leiszom magam, vagy akármi, mert ez nem állapot. sorbanálltam, lassan lecsillapodtam, amikor feltűnt hogy miért is nem haladunk? mint kiderült, a pultos srác olyan mértékben be volt állva, hogy alig bírt mozogni. mint egy lassított felvétel: felvette a rendelést, felfogta, mégegyszer elmagyarázták neki, majd még néha azt is el kellett mutogatni neki hogy merre találja a kért cuccot. egy üveg fantával felszerelkezve indultam át a pestiest sátorhoz, mert haver szerint ott most épp a Sziget Legjobb bulija megy, és hogy ez hihetelen. az utolsó két számra értem oda, de még így is kicsit átéreztem hogy mire gondolhatott, és sajnáltam hogy a kornra pazaroltam az időmet. majd jött a tanácstalanság: merre tovább? mi nem volt még? Táncdalfesztiválsátor Csonka Picivel! de minő csalódás, valamelyik régebbi bútordarab volt helyette. nézhettünk új program után.
Haverom Zagar koncertre akart mindenképp menni a Wan2-ba, de még valami másik koncert volt előtte, de legyintettünk: Ha már nem lehet Ding-ding-dongot énekelnünk, akkor inkább valami ismeretlen. Egy Resin Dogs nevű formáció kezdte el felpakolni a cuccait a színpadra, és már ott gyanús volt: vagy három lemezjátszó, meg keverőpult meg bézbólsapkások, meg nagybőgő, meg teljes dobfelszerelés. aztán mikor a kábé nyolc emberből álló banda belekezdett a mjuzikba, mindenkinek leesett az álla! Hihetelen pörgős, lendületes, magávalragadó - és még sorolhatnám a csupacsupa pozitív jelzőt vég nélkül, akkor sem tudnám még csak halványan se érzékeltetni azt a bámulatos tettet amit ott a színpadon vigyorogva véghezvittek. drámenbéz, hiphop, zúzás, éneklés, harsonák, dobolás. ÖRÖMZENE. Nemhiszem hogy sokan ismerhették őket, de egy emberként ugrált, ujjongott a tömeg, és a végén mikor mondták hogy lehet kapni a cédéjüket a hangosítópultnál, akkor is csapatokban rohamozTUK meg a szerencsétlen lánykát, akit odaküldtek egy doboz cédével. 1500(!!) forintért máris a kezemben szorongattam zsákmányom, majd miután elvonult a tömeg a csajszitól, megkértem hogy lenne-e olyan szíves és dedikáltatná-e, ő meg még mindig csillogó szemmel mondta hogy természetesen, én meg csak egy it váz fákin grét!-et tudtam kipréselni magamból, vigyorogva. Zagar már hangszerelt, az smsfalra viicces meg döbbent smseket irogatott mindenki, én meg már csak hápogni bírtam. Na, Zagar, életemben nem hallottalak még, de mostaztán felkötheted a gatyád! És felkötötték. vagy le, vagy mittomén. Nagyon jó zenét játszottak, de a pörgős Resin dogs után a Zagar kicsit lassú és túl érzéki volt. Igazából csak nyavajgok ám: olyan ez, mintha megennéd a világ legeslegfinomabb tortáját, épp hogy jóllaktál, és eléd teszik a világ második legfinomabb tortáját.
innen a csúcsról akkor hova? újabb próba a Partyarénában: bemegy, nemkap levegőt, unalmas szeletelés, kijön. Sajnos a vészkijáratként működő Cinetrip is csak tisztességes és unalmas egyenzenét nyomatott, úgyhogy kezdtem érezni hogy itt a vége... irány a kijárat.
vagyis.. ...mi is ez itt? MagicMirror? és akkor mi ez a jó kis drámenbéz?? ezt természetesen le kellett csekkolni.. a teljesen beállt Supermen meg még nemtomki nyomattak egy olyan bootleg balhét, hogy kő kövön nem maradt: a klasszikus Enya vs. Prodigy (Orinoco flow-Smack my bitch up)tól indult a skála. csak győzni kellett szuflával. aztánegyszercsak reggel lett, de mintegy varázsütésre. Dehát egy Magic Mirror nevű helytől mi mást várhatna az ember?
a hajnal elemi erővel hasadt, csodaszépen. Hazaséta közben a szigeten túli ébredező világot figyeltük azon a szemüvegen át, amit kizárólag ez a pár augusztusi nap tud adni...
délben felébredni, mindenféle másnaposság nélkül remek dolog. meg utána
koreai kajáldába menni, és egy istenit ebédelni is. Ellenben sziget.hu
főoldalon lenni elég furcsa érzés... valami ilyesmi:
A new yorki fõrabbi szenvedélyes golfjátékos. Egyszer nem bírja
megállni és a szombati nyugalom tilalmat megszegve kisurran a
pályára ütögetni párat. Látja ezt az égbõl az apja, a nagytudású
rabbi és rohan az úrhoz:
- Látod, oh Uram, ez a csirkefogó mit mûvel?!
- Látom, fiam, és meg is fog bûnhõdni érte.
Lent a fõrabbi éppen ütéshez készül, elüti a labdát, amely gyönyörû
ívben száll egyenesen a 400 yardra levõ lukba. Fent az öreg rabbi
megütközve szól:
- De Uram, hol itt a büntetés?!
- Na hallod, üt egy 400 yardosat és nem mondhatja el senkinek!
minta-sziget napot tartottam.
a helyszínre még aeonfluxékkal mentem, de már a nagyszínpadig se tudtunk eljutni, mert jött a kavarás meg a kihovamegy, és elváltunk. gyorsan lélekmelegítőért rohantam, és ekkor kezdett gyanússá válni az este... történt ugyanis hogy épp rendeltem a fantámat, amikor egy szőke lány aki mellettem állt a pultnál, odafordult hogy megjegyezze hogy milyen szép vagyok...ööö...dehogy ezt nemazért mondta, csakhátdeigenmégis... erre közben befutott egy sms egy haveromtól hogy találkozzunk, és mikor visszakérdeztem hogy hol, simán megnevezte ugyanazt a műintézményt, ahol én épp zavartan kevergettem az italom. pedig nem beszéltünk össze meg semmi.
Hogy merre megyünk az nem volt vitás: nagyszínpad, Basement Jaxx. kicsit óvatosan közelítettem meg a dolgot, mert béna emtíví popnak tartottam, de erősen rácáfoltak a dologra. Minden ami hiányzott Sonpólból, az itt megvolt: olyan elsöprően energikusak voltak, és úgy pörgették a bulit, hogy nem győzött mindenki csujjogatni meg a lüktető ritmusra mozogni, ugrálni. haverom utána kitalálta hogy nézzük meg a tűzpörgetősök dombját, és épp el is indultunk volna amikor odajött egy ismétcsak szőke csajszi hogy nem tudjuk-e hogy a színház és táncsátor merre van? mikor mondtuk hogy pont arra megyünk, akkor rém lelkes lett, és mondta hogy akkor jönne velünk. és közben csak úgy mellékesen megjegyezte hogy milyen szép szemeim vannak... ööö ...ÖÖÖ... ami utána következett, az fényképezőgépért kiálltott: diadalittasan vonultam kéz a kézben egy fiúval, meg egy lánnyal Bozsik Ivettet nézni... ezt a programot szerintetek bekarikáztam? hátnagyon nem.. odaértünk, leányzó elbúcsúzott, mi meg rettenetesen elfáradtunk, így lehenderetünk a dombra, amin már körbenézni is öröm volt: a fűben mindenhol ült egykét ember és épp világmegváltott mindenki: voltak akik simáncsak legurultak egyedül vagy ketten összefonódva a domboldalon, volt aki csillagokat nézett-volna, ha lettvolna, helyette mondjuk voltak a felhők, és azokon fényfestettek a három szigetes fénycsóvával hipnotikusan. a vécé és a szomj nagy úr, utunkra is hajtott minket, és el is mentünk egész a pörgésparti arénáig, hogy nézzünk egy kis LTJ Bukemet. nem voltam épp elájulva, meg úgyis mozgásban voltunk, úgyhogy át is surrantunk a Cinetrip sátorba, ahol viszont isteni zene volt. kérni akartam egy slukk cigit a mellettemállóktól, és erre hirtelen nyolc ember nyújtotta a nyolc cigijét nagy mosolyogva, én meg megint zavarbajöttem majdnem, de inkább táncoltam az egyik barnahajú lánnyal. hehe
mikor meguntuk, átsiettünk a Metalhammer sátorba, ott meg Blind Myself zúzott épp és húzósan jól. mikor ott az úton mentünk, valahol a csónakháztól nem messze egyszercsak pörgő dobolásra lettünk figyelmesek, és mikor megláttam, nem akartam hinni a szememnek: három nagy fedeles kukáskonténer volt, és mellette vagy húsz ember, és ők ütötték a ritmust, de valami lélegzetelállítóan jól...
Azthiszem sikerült az este végig megtalálni a legjobb helyeket, és a legjobb fellépőket. ennek az érzésnek a tudatában indultam hazafelé, arcomon egy széles vigyorral és csak csóváltam a fejem hogy mik meg nem történhetnek... helló sziget!
a helyszínre még aeonfluxékkal mentem, de már a nagyszínpadig se tudtunk eljutni, mert jött a kavarás meg a kihovamegy, és elváltunk. gyorsan lélekmelegítőért rohantam, és ekkor kezdett gyanússá válni az este... történt ugyanis hogy épp rendeltem a fantámat, amikor egy szőke lány aki mellettem állt a pultnál, odafordult hogy megjegyezze hogy milyen szép vagyok...ööö...dehogy ezt nemazért mondta, csakhátdeigenmégis... erre közben befutott egy sms egy haveromtól hogy találkozzunk, és mikor visszakérdeztem hogy hol, simán megnevezte ugyanazt a műintézményt, ahol én épp zavartan kevergettem az italom. pedig nem beszéltünk össze meg semmi.
Hogy merre megyünk az nem volt vitás: nagyszínpad, Basement Jaxx. kicsit óvatosan közelítettem meg a dolgot, mert béna emtíví popnak tartottam, de erősen rácáfoltak a dologra. Minden ami hiányzott Sonpólból, az itt megvolt: olyan elsöprően energikusak voltak, és úgy pörgették a bulit, hogy nem győzött mindenki csujjogatni meg a lüktető ritmusra mozogni, ugrálni. haverom utána kitalálta hogy nézzük meg a tűzpörgetősök dombját, és épp el is indultunk volna amikor odajött egy ismétcsak szőke csajszi hogy nem tudjuk-e hogy a színház és táncsátor merre van? mikor mondtuk hogy pont arra megyünk, akkor rém lelkes lett, és mondta hogy akkor jönne velünk. és közben csak úgy mellékesen megjegyezte hogy milyen szép szemeim vannak... ööö ...ÖÖÖ... ami utána következett, az fényképezőgépért kiálltott: diadalittasan vonultam kéz a kézben egy fiúval, meg egy lánnyal Bozsik Ivettet nézni... ezt a programot szerintetek bekarikáztam? hátnagyon nem.. odaértünk, leányzó elbúcsúzott, mi meg rettenetesen elfáradtunk, így lehenderetünk a dombra, amin már körbenézni is öröm volt: a fűben mindenhol ült egykét ember és épp világmegváltott mindenki: voltak akik simáncsak legurultak egyedül vagy ketten összefonódva a domboldalon, volt aki csillagokat nézett-volna, ha lettvolna, helyette mondjuk voltak a felhők, és azokon fényfestettek a három szigetes fénycsóvával hipnotikusan. a vécé és a szomj nagy úr, utunkra is hajtott minket, és el is mentünk egész a pörgésparti arénáig, hogy nézzünk egy kis LTJ Bukemet. nem voltam épp elájulva, meg úgyis mozgásban voltunk, úgyhogy át is surrantunk a Cinetrip sátorba, ahol viszont isteni zene volt. kérni akartam egy slukk cigit a mellettemállóktól, és erre hirtelen nyolc ember nyújtotta a nyolc cigijét nagy mosolyogva, én meg megint zavarbajöttem majdnem, de inkább táncoltam az egyik barnahajú lánnyal. hehe
mikor meguntuk, átsiettünk a Metalhammer sátorba, ott meg Blind Myself zúzott épp és húzósan jól. mikor ott az úton mentünk, valahol a csónakháztól nem messze egyszercsak pörgő dobolásra lettünk figyelmesek, és mikor megláttam, nem akartam hinni a szememnek: három nagy fedeles kukáskonténer volt, és mellette vagy húsz ember, és ők ütötték a ritmust, de valami lélegzetelállítóan jól...
Azthiszem sikerült az este végig megtalálni a legjobb helyeket, és a legjobb fellépőket. ennek az érzésnek a tudatában indultam hazafelé, arcomon egy széles vigyorral és csak csóváltam a fejem hogy mik meg nem történhetnek... helló sziget!
a jó buli ismérve amikor reggel olyan pózban ébredsz mint a
szabadságszobor, arcodon üdvözült mosollyal, és ha belegondolsz az este
történtekbe, a vigyorgás még mindig tart.
ismét bizonyítást kapott az a tétel, mely szerint hiába karikázod be szépen piros filctollal a szigetkülönszámban a programokat amiket meg szeretnél nézni, úgysem úgy lesz... nyolckor sikerült elindulni itthonról rohamléptekkel hogy elérjem Underworldöt. már vártak a kollégáim kinnt, vip-sátorból kicsent itallal és széles jókedvvel. mivel hárman háromfélét szerettünk, gyors stratégiai megbeszélés után kolléga1 elrobogott az Acceptre a Hammerworld sátorba, kolléga2 randira a djuice siesta sátorba, én meg a nagyszinpad elé.
Underworld
aeonflux várt rám ott a színpadtól két méterre, de ahogy mentem volna előre, egyre nagyobb közegellenállásba ütköztem, főleg mert már belecsapott az Underworld a "húrokba", úgyhogy csak a feléig jutottam, és onnan írtam ae-nak hogy ez nem fog menni, nekem kedves az életem, és különbenis innen is jó már a hangzás. Nem tellt el 10 perc, amikor smst kaptam hogy egy régesrégi ismerősöm is kinnt van, csak ő a táncdalfesztiválsátorban. hosszas hezitálás után - ami abban nyilvánult meg hogy hol elindultam ki, hol visszafordultam (neeem, nem néztek hülyének..) - átsiettem a táncdalfesztivál sátorba, ahol kellemes meglepetésemre épp egy Queen emlékzenekar hangolt, és amikor elkezdtek játszani annyira nagyon jól csinálták, hogy úgy döntöttem maradok. két vodkanarancs után már én voltam a legnagyobb léggitáros széles e határon, illetve együtt üvöltöttük az Under pressure-t a hosszúhajú énekessel.
Queen emlékzenekar
aztán mikor vége volt, és elkezdődött a vizespóló verseny, gyorsan írtam kollégáknak helyzetjelentést, illetve míting requestet. összefutottunk a kijelölt kocsmában, és hevesen gesztikulálva tudattuk egymással hogy ez már megint az évszázad bulija, és hogy mennyire nagy királyok vagyok, és különbenis hogy szeretjük egymást. akkor találtam ki azt is hogy én márpedig hozzámegyek a mobilomhoz a házasságkötő sátorban, hamár úgy magához a "net"hez úgysem tudok. kitárgyaltunk mindent és mindenkit és már szerveztük is a hétfői napot amikor ezt újra megismételjük. közben éjfél lett, és meg is éheztünk, úgyhogy elmentünk - kicsit túlzás mondjuk azt a koordinálatlan mozgást "menés"nek hívni, de nem jut eszembe most jobb szó - egy nagyszinpad melletti étkeztetőegységbe, ahol olyan-de-olyan isteni grilllcsirkét ettünk mégfinomabb tepsiskrumplival, hogy teljesen kivoltunk: teliszájjal csak hümmögtünk meg bólogattunk. aztán már egy fél tányér kecsapos hasábburgonyát megettem, amikor figyelmeztettek hogy mi nem is vettünk olyat, és akkor vettem észre hogy valakinek az otthagyott maradékát majszolom épp... kaja után sajnos elbúcsúztak, mert ők nem voltak olyan előrelátóak hogy szabit vegyenek ki, úgyhogy haza kellett sietniük hogy ha másnap nem vérpókhálós szemekkel akarnak behányni a scrollozástól(TM by HZs) aztán az én szájam is csak addig volt nagy, amíg rá kellett döbbenjek hogy mostpedig már nincs is semmi más érdekes amiért megéri kinntmaradni, így hazafelé vettem az irányt. a kijárat felé a dreher sátorból viszont nagyon jó zenék szűrődtek ki, úgyhogy oda azért még kénytelen voltam bemenni, egy utolsót táncolni, illetve svédekkel angolul csacsogni hogy ők tancsapcsap-ra jöttek. eltartott egy ideig amíg rájöttem hogy a tankcsapdáról beszélnek. végül aztán hazaindultam ténylegesen...
ismét bizonyítást kapott az a tétel, mely szerint hiába karikázod be szépen piros filctollal a szigetkülönszámban a programokat amiket meg szeretnél nézni, úgysem úgy lesz... nyolckor sikerült elindulni itthonról rohamléptekkel hogy elérjem Underworldöt. már vártak a kollégáim kinnt, vip-sátorból kicsent itallal és széles jókedvvel. mivel hárman háromfélét szerettünk, gyors stratégiai megbeszélés után kolléga1 elrobogott az Acceptre a Hammerworld sátorba, kolléga2 randira a djuice siesta sátorba, én meg a nagyszinpad elé.
Underworldaeonflux várt rám ott a színpadtól két méterre, de ahogy mentem volna előre, egyre nagyobb közegellenállásba ütköztem, főleg mert már belecsapott az Underworld a "húrokba", úgyhogy csak a feléig jutottam, és onnan írtam ae-nak hogy ez nem fog menni, nekem kedves az életem, és különbenis innen is jó már a hangzás. Nem tellt el 10 perc, amikor smst kaptam hogy egy régesrégi ismerősöm is kinnt van, csak ő a táncdalfesztiválsátorban. hosszas hezitálás után - ami abban nyilvánult meg hogy hol elindultam ki, hol visszafordultam (neeem, nem néztek hülyének..) - átsiettem a táncdalfesztivál sátorba, ahol kellemes meglepetésemre épp egy Queen emlékzenekar hangolt, és amikor elkezdtek játszani annyira nagyon jól csinálták, hogy úgy döntöttem maradok. két vodkanarancs után már én voltam a legnagyobb léggitáros széles e határon, illetve együtt üvöltöttük az Under pressure-t a hosszúhajú énekessel.
Queen emlékzenekaraztán mikor vége volt, és elkezdődött a vizespóló verseny, gyorsan írtam kollégáknak helyzetjelentést, illetve míting requestet. összefutottunk a kijelölt kocsmában, és hevesen gesztikulálva tudattuk egymással hogy ez már megint az évszázad bulija, és hogy mennyire nagy királyok vagyok, és különbenis hogy szeretjük egymást. akkor találtam ki azt is hogy én márpedig hozzámegyek a mobilomhoz a házasságkötő sátorban, hamár úgy magához a "net"hez úgysem tudok. kitárgyaltunk mindent és mindenkit és már szerveztük is a hétfői napot amikor ezt újra megismételjük. közben éjfél lett, és meg is éheztünk, úgyhogy elmentünk - kicsit túlzás mondjuk azt a koordinálatlan mozgást "menés"nek hívni, de nem jut eszembe most jobb szó - egy nagyszinpad melletti étkeztetőegységbe, ahol olyan-de-olyan isteni grilllcsirkét ettünk mégfinomabb tepsiskrumplival, hogy teljesen kivoltunk: teliszájjal csak hümmögtünk meg bólogattunk. aztán már egy fél tányér kecsapos hasábburgonyát megettem, amikor figyelmeztettek hogy mi nem is vettünk olyat, és akkor vettem észre hogy valakinek az otthagyott maradékát majszolom épp... kaja után sajnos elbúcsúztak, mert ők nem voltak olyan előrelátóak hogy szabit vegyenek ki, úgyhogy haza kellett sietniük hogy ha másnap nem vérpókhálós szemekkel akarnak behányni a scrollozástól(TM by HZs) aztán az én szájam is csak addig volt nagy, amíg rá kellett döbbenjek hogy mostpedig már nincs is semmi más érdekes amiért megéri kinntmaradni, így hazafelé vettem az irányt. a kijárat felé a dreher sátorból viszont nagyon jó zenék szűrődtek ki, úgyhogy oda azért még kénytelen voltam bemenni, egy utolsót táncolni, illetve svédekkel angolul csacsogni hogy ők tancsapcsap-ra jöttek. eltartott egy ideig amíg rájöttem hogy a tankcsapdáról beszélnek. végül aztán hazaindultam ténylegesen...
láttam az előbb egy kisteherautót az oldalán öles betűkkel:
TÁMOGATÓ SZOLGÁLAT
BUDAÖRS
az üzemeltető vajon az Elesett Pánkokért Közalapítvány?
jelentem, még élek. nem gondoltam volna hogy ez problémát fog okozni azon a sziget első napon, amelyen semmmi-de-semmi érdekes programot nem találtam még délután a szigetes pestiest különszámot nyálazva át immáron hatszázadszor.
SeanPaul
Sonpól valami kritikán aluli volt. az egy dolog ugye hogy nemszeretem, de láttam már olyan együttest aki mégha szar zenét is játszik, legalább belead apait anyait, spannolja a közönséget és a lelkesedésével lefegyverez. nos itt kakofónia, felkészületlenség és hanyagság. ennyi. Gondolom egy májusi délután odament Sonpólhoz a menedzsere, hogy Héj, brada'! Van itt valahol a Balkánon egy kis buli ahova némi aprópénzért el kéne menni böfögni eztazt a mikrofonba, két órát kinntvagy, aztán zsebretesszük a lét. Jamégvalami: aztmondták hogy egész jó nők vannak arrafelé. Egész végig ugyanis ez volt az összes kommunikáció a tömeggel: Hello sexy ladies! namindegy, végülis túléltem, a tesóm meg jól elvolt, őszerinte ennyire azért nem volt rossz, de ő elfogult mert szereti ezt a zenét.
Mikor vége lett, szétszéledtünk, elvileg a Wan2 sátrat kerestem hogy pálutcaifiúkat hallgassunk, kiabálni a fiatal lányok-at, bementünk a sátorba, de valami nagyon nem klappolt. Ennyire nem öregedhettem meg hogy már ennyire nem ismerném fel? aztánpersze kiderült hogy simán elszúrtam, mert a Blues sátorba kötöttünk ki. Megszavaztunk egy toroköblögetést a Csónakházban, és ott körbenézve megint eszembejutott a freeblog: azon kevés helye a szigetnek, ahol még meg is érted hogy mit mond a szembeülő, és 30% alá csökken a veszélye hogy a nyakadba rókázik egy pánk. a HVG kocsmát félkilenc felé egyszerűen megközelíthetetlennek nyilvánítottam, mert tényleg az első sor toitoi-ig jutottunk csak el, aztán a sodrás visszavetett. esküszöm küzdöttem, mint egy lazac mint amikor ívni úszik, de nemment. hajnal négykor tudtam csak megnézni (meg felmatricázni).
jellegzetes arcok
A djuice Party Arénába mentünk, ahol akkor a Secta Sound System keverte épp a talpalávalót, de olyan ügyesen, hogy már a sátor előtt magával ragadott a hév, pedig esküszöm még színjózan voltam akkor. sajnos nemsokkal később leváltotta Monkz, a lassú, mármár altató zenével, úgyhogy nem győztünk várni hogy mikor jön végre az angol banda. Hajnal kettőkor kezdett X-Press 2, ami irgalmatlannagyonnagy parti lett, az amúgy is lelkes hallgatóságból kiszabadult a táncolhatnék, és csak roptuk roptuk négyig. Nagyon nem volt kedvünk még indulni, de tudtam hogy sírás lesz a vége másnap ha még később indulunk haza. így is alig tudtam kikecmeregni az ágyból reggel, és még mindig teljesen tele van vattával a fejem.
PartyAréna
Anyunak megígértem hogy hozok neki autogrammot a SzegényAnyámHaLátna-tól szombaton a PestiEst színpadról...
voltam krumpliföldön, elrendeztem a soraimat, majd ötkor iszkiri haza.
itt a kistesóm, ma vele megyek ki, kívánságműsor van, így ma Sean Paul
Belmondót nézünk. ehh...
jó lenne ha tudnék mms-t küldeni ide rögtön onnan kinntről... bár ha jobban belegondolok, azért mégsem... huuhhh
szóval GYERÜNK KI! Találkára fel! jövőre lehetne egy FREEBLOG sátor is. Hallja, Mr.A?
jó lenne ha tudnék mms-t küldeni ide rögtön onnan kinntről... bár ha jobban belegondolok, azért mégsem... huuhhh
szóval GYERÜNK KI! Találkára fel! jövőre lehetne egy FREEBLOG sátor is. Hallja, Mr.A?
Közvéleménykutatás:
mit szólnátok ha összekoccannánk kinnt a szigeten? így kollektíven? vagy ahogy sikerül. nemtudom mikor, meg hol, de jó lenne. elsőre a HVG kafé jut az eszembe, dehát ti meséljetek hogy kinek mikor jó...