Tegnap valami furcsa kór támadott meg, mert iszonyúan elkezdett fáj=
ni a fejem, még a panadol se segített, és kaja undorom volt ezerrel. =
Aki ismer tudja hogy ez nálam a vég... Iszonyú érzés fejfájás=
ra ébredni. Mondjuk mostanra enyhült kicsit... Nemtom miez, talán ker=
gemarhakór... Kresz-en már megint nem sikerültek a próba tesztek, n=
emtom sikerülni fog-e valaha...
Most jövök a nemzeti galériából, ahol Hokusai és Hiroshige fame=
tszetei voltak. Csodaszépek, és ugye már egykettöt sokat láttam m=
ár, úgyhogy nagy élmény volt élöben látni... Majd ha tudok, c=
satolok képet, mer persze lopva csináltam egyet, ami nem lett túl j=
ó, igy csináltam egy másikat is, de annál meg már rámszólt a =
teremör néni hogy hol a satjósbelépöm, amire én ártatlan arcc=
al mondtam hogy hiszen ez csak egy telefon... Aztán iszkiri.
Jaés mélt tudok olvasni.
Elsö vakblogolás. Fura igy, hogy még azt sem tudom hogy kikerül-e a=
z oldalra, vagy hogy hogy néz ki. Se visszanézni, se editálni. No t=
örlés buli van. Meg Alpha Male. Istenkirály ez a zene tényleg. Amug=
ymeg most beszéltem épp HZs-vel, és nekem csak most esett le, hogy ez=
a két hét Hongkongi kiruccanása ez nem munkaügy volt, hanem köke=
mény szórakozás. Meg is mondtam neki hogy utálom, és egy darabig =
nem is vagyok hajlandó szóba állni vele. Kivételt persze a kizsarol=
t ajándékom átvétele képez. Megmég az internetemet is meg kén=
e massziroznia... .Ésmég azt az irodaházat is látta, ahol az Infern=
al Affairs föjelenete játszódik... Ááá... Hosszú vezeklés l=
esz ez, én már látom...
Mégegy próba wapról...
-----------------------------------
és igenigenigen, megy! mert ezt most itt még gép előtt ülve pötyögtem be a telefonon, ugyanis eddig azért nem ment, mert a vipmailnál ha wapról írtad az emailt, akkor nem mirwenkukacindex.hu lett, hanem mirwenkukacvipmail.hu, és azt meg a freeblog nem fogadja el... ezt meg is írtam a vipmail supportnak, nem reagáltak, úgyhogy aszittem nem is foglalkoztak a dologgal, de nem, megjavították!! ezt fel is írom gyorsan a listára amit a nobel békedíj megszerzésének érdekében kezdtem el írni. kár hogy nem kell nagyobb papír az 5*3 centis posztitnál...
most viszont iszkiri kalligráfiára, hogy aztán végre vége legyen a hétnek, és már megint beszélnek a belső hangok, hogy rímbe foglajam magam, de megtagadtam... "Zene állj! Zene állj!" ...most. nna..
szóval aztán meg haza, szerintem soksok tévézés lesz a mai duhajkodásom, mondjuk Wire. úgyis be kéne fejezni már a season 3-at. aztánmeg szombatvasárnap megint kresz délelőttönként, szóval ez olyan nemishétvége már megint... netem most egy darabig nem lesz, hacsak nem kapcsolták vissza suttyomban a drága téonlájnosok.
most rámtört a paranoia hogy ki, miért, és hogy biztos-e? mostnemjó. most szorongás, és bizonytalan léptek. kár hogy magammal nem beszélek. hallani akarom, olvasni akarom. felfogni. udvarolj az agyamnak! én, én, te, léha, néma búnak kínja miért gyötör? az ököl beszorul, fog csikordul, még szerencse hogy könny nem serken, mert a lelkem már száraz, sivár, de kivár. sőt meg.
mióta fogalmazok is én így?! szerintem az influenza elleni oltás az oka, fáj a helye, a fejem meg zsibong, kár hogy madárinfluenza ellen nem véd, mint egy mellvért kéne most az önbizalom, de most asszem abbahagyom, mert ez kezd megrémiszteni
tegnapi lakásavató jól sikeredett, bár egy óriási hibája volt: hétköznap... büntető érzés reggel az ébresztő ilyenkor.
meló után ugye hazarobogtam hajatmostni - volt egy háromnegyed órás postai intermezzó is, egy elveszett bírósági levél és Ludányi Lajos postás bokájának átkozásával fűszerezve - majd mikor már százszázalékosan meg voltam róla győződve hogy tuti elkéstünk, tuti utálni fognak ezért, aztán derült ki hogy nagyonisnem. márhogy nem késtünk el. lassan az összes vendég befutott, és csúnyán elferdült az este... volt darts verseny falon koppanó, földbe álló dartsokkal, ki-nyer-ma jellegű namostmiszól?-konteszt, sodortunk mérnökújságon, öblítettük három sombreroval, ropogtattunk székelykáposztás undor-csipszet, előkerült egy rubik kocka is, és több zarándoklat indult a nagy fehér porcelán isten színe elé. amolyan egyetemi éveket idéző remek nosztalgia est.
reggel jöttem rá hogy egész este tévedésben éltem: azthittem hogy ma szerda lesz, még emlékszem hogy meg is nyugodtam, hogy akkor még majd nem kell reggel korán kelnem, mert a csütörtök reggel a hajmosós nap. peeerszehogy ez csak reggel esett le... namindegy, így járt aki ma rámnéz.
tegnap egyébként már megint rohangáltam mint pók a falon, meló, meló-tanfolyam, délben postára is kirohantam, aztán félnégykor leléptem, rohantam be a nyugatihoz, ott négyre várt a tesómékkal együtt egy ügyvéd, vele tárgyaltunk eztazt (tesómék lakásvásárlásos projektjével kapcsolatban), aztán rohantam vissza ötre japánra, ahol felfokozott hangulat uralkodott: kibújt a kisördög, brillíroztunk nyelvtanilag, de közben égetnivalóan rossz volt mindenki. óra után alig lehetett hazazavarni a csoportot... aztán csak leléptem innen is, rohanás a battyányira, ott le kellett adni az EÜ papiromat az autóvezetésesdi irodába, majd már csak arra volt erőm hogy felkússzak a buszra. ott viszont egy nagyon szép fiú mellett kaptam csak helyet, nem tudtam nem nézni. szerencsétlen gondolom halál zavarban lehetett hogy mi a faszt akarhat ez a csaj ott mellette kigúvadó szemekkel. olyan androgün jelenség volt, gyönyörű koponyaformája, a félhosszú haja hátrasimítva hajpánttal, az íves szemöldöke szépen szedett, és egy nagyonszép arc... olyan nemtől független szép. még szerencse hogy anyámmal telefonáltam végig a buszutat, különben amilyen hülye vagyok, még a végén leszólítom.