politikával ennyit kívánok foglalkozni, egy kattintással se többet...

ma este egy új szólás fogant: "pofátlan, mint a pécsi szanghások"

és végre újra kép! (mer kaptam adatkábelt)


Zagar és Salieri a páholyban

tegnaphoz még annyit hogy nem igazán értem ezt a marketing nélküliséget, mert sehol nem láttam hogy lesz zagar koncert, és ha nem szól eb, akkor úgy is halok meg, hogy gőzöm se volt hogy volt egy ilyen 2006. április 7-én. Pont emiatt volt vagy nyolcvan ember összvissz, azok is - mi is - halál elfáradtunk amikor a nyolcórás kiírt kezdés helyett vagy féltízkor kezdtek, öregszem, az van... nem birom az ácsorgást. aztán felzendültek a dallamok, azt a részt már elmeséltem, majd mikor vége lett és levonultak, a közönség vissza akarta ugye tapsolni őket, de elég kevesen is voltunk, lagymatagak is voltak az emberek, és a tapsolás is derogált sokuknak (mert már akkora sznobok), aztán hihetetlen sokára jöttek csak vissza a fiúk, közben többször majdnem elhalt az egész, és Zságerbalázs meg is jegyezte: "hát ti kurvára el vagytok kényeztetve!" aztán belecsapott a húrokba, majd megint a mikrofon felé fordult: "ez visszatapsolás?! ez lófasz!" ... ekkora persze már óriási ováció meg röhögés volt, úgyhogy két perc táncitánci után megint egy mikrofonüvöltés: "LÓÓFASZ!!". és igaza van, a közönség savanyú uborka volt végig, én nem is játszottam volna nekik... azért vicces volt ez a végszó

most jövünk épp Zagarról, ami nekem felért egy misével. vagymégtöbb vagymittomén. kicsit még nem vagyok magamnál, mondjuk ebben segítségemre volt Finnlandia barátunk, akit sok-sok idő után (konkrétan sziget óta) nem fogyasztottam. úúúúúúristenmicsoda flesssbekk volt az egész... nem is figyeltem a programot, csak azt tudtam hogy zagar a mi zenénk, történetünk van, mennem kell... sziget, félájult bódulat, csókok és totális elvarázsolódás a zenére... erre nem szigeten készült film ment az elején?! aszittem lepadlózok ott: a zenére figyelni a Cinetrip-et, szaladni az esti tömegben, meg hullámozni, meg ...lenni... (Zsuzska, basszus, nagyon hiányzol!)... aztán mikor vége volt ennek a szigetes izének - és már totál kész voltam -, még képesek voltak odacsapni egy hatalmasat: megszólalt a koncert első száma, és mi jelent meg a kivetítőn?!?! Amadeus... Salieri meg a többiek... ááááá... itt hagytam el valahol a józan értékítéletemet és önmagamat... aztán jött a megtisztulás... az eggyéválás a zenével, az amikor a belsődben szól az egész fizikailag is, a katarzis, az egy órás elnyújtott csúcs... hiszek a zenében, hiszem hogy testileg-lelkileg megérinthet, jobban is mint gondolnánk. Betérni, vagy csak megtapasztalni Az Egészet Zagaréknál kell kezdeni...

délután kezdtek odaszivárogni az emberek - főnök, mentor, szomszéd - hogy "na, hogy tetszett az első hét?"  énmeg csak ültem, és mosolyogtam, hogy hát klassz, meg jó meg minden, mert addigra leszedált a sok tanulás hogy csak ilyen csendesvigyorgósra futotta. Aztán mikor végre öt óra lett - istenem ez milyen más "végre" mint az eddigi "végré"-k -, akkor csak úgy, meg mert megtehetem, majdnem hazáig sétáltam. Sütött a nap, a tavasz menthetetlenül tör előre, de húzta a vállam a táskám, a szél kicsípte az arcom... viszont rég nem voltam ennyire békében magammal.
Unalmasabb lesz a blog mint valaha.. a megelégedettség és boldogság sosem favorit olvasnivaló, és nem is igen lehet mit írni róla. napközben néha rámtör a blogolhatnék, de nem engedek. most felállítottam a szabályokat magamnak: nincs se blogírás, se blogolvasás meló közben. féken kell tartani a vadállatot, mert az. ha kiengedem, megesz, mintahogy csinálta már párszor. viszont asszem fogok offline írni, aztán mailben beküldeni, de ez itt most inkább hangos gondolkodás, még nemtudom. idő nem nagyon van úgyse, de ebéd meg ilyenolyan szünetekkor eszembejut ezaz, aztán jó lenne... de nem... már egy párszor elindítottam a böngészőt, aztán villogott a kurzor az üres címsornál, és nem tudtam beírni semmi bloggal kapcsolatos címet... ((addig jó))

igen, ez a rostálás időszaka. mind barátok, mind a cuccaim között (költözködés). mindkettő borzasztó fájó, de aztán jó lesz. egy új szituáció.
(azért a lakást bazira nagyon sajnálom, a cuccaimat szintén, most kicsit bele is zakkantam. nagyon szar és szomorú látvány a szobám raktárként. ez olyan beteg, vegetálós)
de ha - végre - vége, akkor elmondhatom hogy ilyen makulátlanul tiszta lappal nem sokan büszkélkedhetnek...

az az igazság hogy félelmetes hogy azok akiket eddig a barátaimnak hittem (itt az IRL ismerettségi körömről beszélek), mennyire megmutatták a foguk fehérjét, illetve hogy akkor merre hány méter... mekkora sajnálkozás volt már, meg felafejjel meg minden amikor kiraktak a krumpliföldről, amikor meg kiderült hogy mégsem a híd alatt fogok tanyázni Fedél nélkült árulva, akkor rögtön harmadolódott a társaság... egyharmad rész tényleg örült, a másik csak úgy az illendőség kedvéért szolidan, a harmadik meg egy fél szót se szól/szólt, illetve próbálja helyretenni az egóját, ami most megsérült. meg az értékítélete meg ilyenek. nem az hogy nekem rosszat akartak volna, csak nehogy már jobban jöjjek ki belőle... nehogymár jobban járjak mint ők.
de legalább már tisztán látok. ez van.

harmadik nap: egy éles csavartesztre vitt el az a kolléga aki a kijelölt mentorom vagymi, ezzel fejest ugrottunk a melóba. persze én még csak mint megfigyelő, de azért roppant izgalmas volt. első kantin-látogatást is megejtettem a csoporttal, illetve más nem volt, csak délután rohanás japánra, aztán HZs-től egy valag ajándék (official "24" season guide a Picadilly-n lévő Virgin-ből; Sanrio-s Hello Kitty pillecukor stbstb), amitől teljesen zavarbajöttem, és most agyalok ezerrel a viszonzás mikéntjén. (<-- fizetett hirdetés a 'hogyan kerüljünk be a Hall of Fame-be három pofonegyszerű lépésben?" jeligére.) aztán el a Huszár utcai szanghába ahol K és a kis társaság jóvoltából hasgörcsösre röhögtem magam.