remek volt találkozni, jól sikerült az este, a szendvicsek nagyon jó választás volt, és nagy élmény volt végighallgatni hogy kivel mi történt. azt kell hogy mondjam hogy elég frankó osztály volt a mienk, csupa jó/izgalmas/érdekes állás, élettörténet. meg legalább az osztály fele már anyuka meg minden. (másik fele meg lapozta a fényképalbumokat)

ma gimnáziumi osztálytalálkozóm lesz. valahol csepelen béreltek egy termet, énnekem meg most jutott eszembe hogy vinni kéne kaját meg innivalót. a rendes háziasszony-type csajok - mert ez lánygimnázium volt ugyebármégis - szóval gondolom mindenki kitesz majd magáért, és már egy hete sütik főzik a rafináltabbnál rafináltabb meg komplikáltabb édes meg sós sütiket. bármibe lefogadom hogy még saját készítésű szörp is elő fog kerülni valahonnan. nos én, ahogy a jelek is mutatják, nem tartozom ebbe a fajtába, úgyhogy úgy félórája, amikor végre kikászálódtam az ágyból, villant be a gondolat, hogy tejóég! kaja kell! aztán rögtön internet, mert egy jóravaló mai háziasszony hüjetyúk onnan "főz", és irány a mckiwans honlapja. hát nem bezárnak egyórakkor? rohadékok. és a hétvégi partikra meg én kenjek szendvicseket, mi?, aztán ment a kétségbeesett fejszámolás, aztánmeg böngészés tovább, és rá kellett jöjjek hogy az összes szendvicsgyáros bezár szombaton délben. de aztán megtaláltam ezt a gyöngyszemet, és it saved the day! Nemhogy nyitva van, de sokáig, és vasárnap is, jóval olcsóbb, és még útba is esik. Felhívtam, és van mindenféle, és szeretettel meg sok szendviccsel várnak. Remek! Mostmár nyugodt szívvel nézhetem meg a desperate housewives következő epizódját.

a csavargyári konyhák elég jól fel vannak szerelve mindenféle kajával. van például az elmaradhatatlan és megunhatatlan vaníliás karika, ami mára már annyira műízű lett, hogy az itteniek szerint speciális vaníliáskarika-lebontó enzim kell hogy emészteni lehessen. de van benne valami, mert még én sem tudok megenni egyszerre három karikánál többet belőle.

tegnap amúgy szereztem harci sérülést frizbi közben, a hüvelykujjam szétroncsoltam, úgyhogy most szép kékesfekete a tenyér felőli közepe. de elkaptam a korongot! mwhaaahaa!

kitekertünk a margitszigetre, majd dobáltuk a frizbit jóóól, aztán naplemente után, meg mikor előjöttek az emberevő szúnyogok, hazatekertünk.

ma munkailag nagyon büszke voltam magamra, első saját melót csináltam meg egyedül, amit már egy hete reszelek, készítek elő. Mostmár csak az a két hét van hátra ebből az egy feladatból: hogy kianalizáljam. az utolsó csavarig, mondhatnám stílszerűen most. másfél hónapja vagyok itt, kábé a tíz százalékát látom át annak amit majd tudnom kell, de ha jobban belegondolok az átlátnivalók határa a csillagos ég egy ekkora csavargyárban. ez egy tuti jópapholtigtanul-állás. de nézhetjük más szemszögből is, úgy kurváranemfogomtudnisosemegtanulni-állás. de most süt a nap, így inkább az előbbi.

ebnek a jobb szeme kék, a bal meg zöld. cuki haláli

kőbunkó, egoista, fennhéjázó, pökhendi, tudálékos, előítéletes. az ilyen embereket utálom. ...bár most így újraolvasva, mintha a pszichiáterem írta volna a listát rólam

tegnap ...nem is találok igazán rá szavakat... felemelő és csodálatos érzés kerített hatalmába úgy félnyolc felé. nemtudom mi, vagy hogy, egyszercsak egyre jobban éreztem magam, egyre szebb lett minden, kicsit talán spirituális is, de nem feltétlen. mentünk épp ki tesómékhoz, és az úton, valahol a hungária körút tájékán még az is bevillant, hogy nehogymár ennyire gyönyörű legyen még ez a szaros út is, ami elvileg koszos, büdös meg minden, de igen. még a kémények is csillogtak, minden földöntúlian szép... és akkor hátrafordultam, és megláttam: az egész ég napsárga-világos narancssárga fényben úszott, és attól lett minden ilyen varázslatos. a lenyugvó nap valahogy spécin megvilágított egy hatalmas felhőtömeget, az meg csak szórta a fényt mindenfele. Aztán kinnt meg frizbiztünk eb vadiúj versenyfrizbijével, meg beszélgettünk tesómmal az erkélyen, közben az egyik leggiccsesebb éjszaka borult ránk: langymeleg nyári levegő akácillattal, sötétkék ég csillagokkal, egykét felhő habosfehéren még így este is... aztán visszafele megnéztük az M3ason a bazinagy karambol helyszínét. jin-jang, azaz így lesz mindig egyensúly.

tegnap színháztermet varázsoltunk a kisszobából, mert a két ablakra a hálóban vettünk egy egy bordó sötétítő"függönyt" (naná hogy ikeás indira ágytakaró). ágyban fetrengés, olvasás közben meg akaratlanul is meg- megszólalt valamelyikünk hogy "Tisztelt Hölgyeim és Uraim!" meg "Mélyen tisztelt publikum!". Még szokni kell. Nem úgy mint a nagyszobai fakó mentazöld sötétítőt (szintén indira...), ami meg mintha mindigis ott lett volna már.

még le kell jegyzeteljem, hogy a világ legfinomabb itala a Orange passion, ami Cointreau, kis narancslé és lime gerezd. (ebbe dobtam még egy cikk ananászt... mmmm) (ajánlom még figyelmébe az otthon koktélt kevergető embereknek a Dance Mix-et, nagyon finom)