pénztárca
"Belenéztem. 4377 4088 forintom van a következő két három hétre. Isteni szerencse, hogy jártam egyetemre, ahol megtanultam, hogy ha húsz forint is van az ember zsebében, valahonnan mindig kerül lóvé sörre borra és cigire gumicukorra. Nincs kivétel a szabály alól, erősebb természeti törvény ez, mint a gravitáció. Szóval nem aggódom."
eredeti szöveg montag, javítás én
kórlap
valami undorító dolog történik épp velem: a jobb szemem dél óta össze akar ragadni, de a ragacs részt lepislogom, így kábé negyedóránként kell kitörölni undorodva-utálkozva a szemzugomból valami aliene-related fehér trutyit. (félelmetesen hülye vagyok: bazigusztustalan dologról mesélek épp, de azt hogy "csipa" nem akaródzik leírnom, mert túl undorító szónak találom). Ez a kezdődő hályog? Vagy csak a Gusztustalanfejű konstans látványa irritálja a szemem? Hmmm...
Senoi épp a krumpliföld közelében őgyelgett, így keresve se találhattunk volna jobb megoldást, minthogy meghívom egy karéj kenyérre meg kis fehér szalonnára sóval, hagymával. Napszámosoknak ez dukál. Leültünk a fa alá, és szépen kiteregettem az elemózsiás batyut, meg elővettem a butykost amiben jóféle kisüsti lapult. Gatyámba töröltem földes kezem, majd a bicskával metszettem egy-egy szép szelet szalonnát. Ízlett senoinak is, meg ugye jól is esett megpihenni egy kicsit a sok kapálás után neki is, mégha ő másik földön dolgozik is. Kibeszéltük a világ dolgait, hümmögtünk, kortyoltunk, majd az elébb szedelőzködni kezdett hogy má' mostmá' mennie kéne, mer' várják a napszámostársai. Ingujjammal megtöröltem zsíros számat, majd folytattam a kapálást, közben láttam ahogy távolodik a friss barázdák között.
tegnap ún. ügynöktalálkozó részese voltam egy Il Capo nevű pizzériában. A hely egyik nevezetessége hogy bár "pizzéria" a megnevezés, mégis a pincérnő így szólt: "nézzetek valami mást az étlapról, a pizzatészta elfogyott"... ööö? Aztán egy negyed óra múlva visszajött, hogy mégiscsak van egy kis mennyiség, mit kérünk? Éltünk a gyanuperrel hogy telefonon rendeltek az Il Treno-ból suttyomban. A másik nevezetesség a forralt bor, amely ízvilága leginkább a forralt állott narancsos Plusssz szegfűszeggel és még két kanál cukorral-ra hajazott, ennek dacára betermeltünk vagy 6 pohárral. Viszont mindenképp dicséretet érdemel a "bakonyi betyár" elnevezésű levesük, amely az utolsó kanálig istenifinom volt. Dan-től kaptunk két csomag kártyát, 2*3 centi nagyok, így volt sok móka és kacagás amikor megpróbáltunk játszani vele. Volt még raicsigumi zabálás, steak fajták kielemzése egy vegetáriánussal, illetve sűrű poháremelgetés.
egyébként nagyon jól sikerült ám az este, csak borzasztó stílusban adom elő. Az a tény viszont megintcsak bizonyítást nyert, hogy az ember két rövid után tud a legjobban angolul