EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva

mirwen

mirwen

2006. augusztus 13. - Mirwen

Pizzarecept liszt és élesztő nélkül.

1 tojás

70gr zabkorpa

só, pizzafűszerkeverék ízesíteni

olívaolaj pár csepp

tej amennyit felvesz, hogy folyékony legyen (1-1,5deci)

 "Ezt rákenem sütőlapra, én vékonyan szoktam. 8 perc alatt megpirítom 170 fokon, majd utána teszek rá, amit csak akarok és még 10 percig sütöm. Nekem nagyon bejön, fini és gyors!" innen loptam az alapötletet, csak kicsit kiegészítettem.

Feltétnek ma ezt csináltam:

1 sűrítettparadicsomkonzervbe pizzafűszer meg só, ezt rákenni a "tésztára", aztán paprikával töltött olivabogyót félbevágtam, és egy fél csomag mini mozzarella, azokat is feleztem. Egy doboz szardiniát is szétszedegetve rápakolni, meg kell sózni a mozzarella és a szardinia miatt, majd reszelt sajt még, és be a sütőbe a maradék 10 percre. A végén rákapcsoltam még öt percre a grillt is. Bármilyen hihetetlen, ketten laktunk jól belőle. Röhejesen gyors, tényleg

péntek este fáradtsággal küzdve majdnem bealudtunk, de aztán mégsem, és olyat tettünk mint még soha: kocsival mentünk színjózanon, és ez az állapot maradt egész éjjel. Mondhatni kísérleti jelleggel. Magic Mirror felől közelítettünk: tömegnyomor, át a Medúzába, ott valami kellemetlen tinglitangli rock(!) volt, aligalig lézengő tömeggel, innen gyorsan Partyarénába menekültünk, ahol drumandbass este volt, ennek megfelelően dugig szemtelenül fiatalokkal.

Úgylátszik pont azt a félórát fogtuk ki féltizenkettőkor amikor a Coldcut-os pasi zenélt volna ha ideér, és helyette berángattak hirtelen valakit, aki meg csak hallomásból ismerte a zenét. Végtelen hosszú kiállások, nemtalálja a következő cédét, mi? Ki is fütyülték, mi meg le is léptünk a Jazzsátor felé, ahol épp valami álmos szalonjazz ment, földön aludt a fele társaság, megejtettünk egy gyros evést és toitoi látogatást, hogy utána beszürénkezzünk a nézőtérre egy alvó német csoport, és egy kómás francia banda közé. Lehetett látni hogy itt lassan más stílus következik, mert a sok tekertnyakú balettcipős fiatal lányokat állszakállas feketébe öltözött egyének váltották.

Aztánpersze belecsaptak a lecsóba a juropien mantrások, és kő kövön nemmaradt. Lukács Sztárallűr Peta kicsit túllihegi néha magát, de megbocsájtható negatívum úgy gondolom ilyen zenélés mellett. Félelmetes ahogy laza jammelgetésből hárdkór metálba csapnak át egy ütem alatt. Vicces volt látni a véletlen idetévedteket ahogy nézik a programfüzetüket és hitetlenkedve hallgatják a kőkemény riffeket: ez lenne a jazzsátor?! Kettőkor lett vége, még átnéztünk a MokkaCukába, ahol a Tilosos Pedro és társai rakták a talpalávalót. Nagyon vicces zenék: Donna Summer, meg Dylan Rhymestől a Fashion Kills, meg a többi, fantasztikusan alápakolva. Viszont már hajnal félhárom volt, úgyhogy lassan úgyéreztem hogy gumilábam és kőböl faragott hátam lett, menni kellet hát, nem volt mese.


 

 

ismét Zsuzska (DZs) barátnőmmel estünk ki végre valahogy este kilenc órára a szigetre, hogy aztán a tegnapi törzshely-sörpadon ott találjuk ismét a volt kollégákat, élénken vitatkozva a depresszió, a párkapcsolatok és a mézespálinka relációjáról.

Volt aztán mászkálás, banhofnál ténferegtem, egyeztettünk ebbel hogy találkozzunk, majd tizenegyre átsétáltunk a Magic Mirrorba, ahol a Les FarFadais nevű meleg duó adott bravúros vizes-meztelen erotikus-akrobatikus performanszot. Hű, néha még pislogni is elfelejtettem... kissé kótyagosan bandukoltunk tovább, bekukucskálva a Medúzába, majd el a vásárosoknál ahol vettünk két 300 forintos kis gyűrűt, meg ennivalót is lángos meg falafel képében, majd felsétáltunk a színházdombra, és lehenderedtünk a csillagos ég alá pont úgy mint egy kerek esztendővel ezelőtt amikor összekuszálta a sors az életünk fonalát. És megkérte a kezem én meg természetesen csak vigyorogni tudtam meg bólogatni, aztán romantikusan gyűrűthuzigáltunk egymás kezére ("várj, ez a másik kezem, nem erre kéne?") és megbeszéltük hogy milyen jó is nekünk tulajdonképpen, meg milyen szép is ez a sziget. Lassan elindultunk le a dombról, kicsit parás volt az enyhén nedves füvön hogy mikor esek hasra, de aztán nem, ennek örömére kis nekifutással pároslábbal ráugrottam egy otthagyott masculan-os lufira ami olyan remek hangerővel durrant ki, hogy utána nem győztük vadászni a következő áldozatokat. A tűzpörgetők felé indultunk ahol mindig borzasztó elvarázsolt mindenki, és spontánzenél, meg bámul a tűzbe nagyon. Itt lehet kicsit még elcsípni azt az érzést amilyen annakidején Woodstockban lehetett... egy vörös pici lámpákkal kirakott sátorra lettem figyelmes, ahol - amikor közelebb mentünk kiderült - egy tucat automata marionett volt kiállítva - azthiszem hogy a Teatro de Autómatas része lehet -, ahogy zenére mind mozgott önállóan. Olyan nagyon más dimenzió volt ahogy az üres vörös bársonnyal borított sátorban az üvegbúrák alatt zenéltek, táncoltak vagy csak vonaglottak a végletekig naturalista bábok, közben szólt az andalító zene, és a teret megtöltötte a félhomályos valami nagyon furcsa füstölőszag.

Rusnya érzékiség - talán ez a legjobb szó leírni. Lelkileg az este már így is túlcsordult, csak szorongattuk egymás kezét, úgyhogy nem volt más hátra, csak elbúcsúzni a Táncdalfesztiválsátorban a Guns'n'Roses tribute-re pálinkázó többiektől, hogy mi most akkor talán inkább hazamegyünk.

az volt hogy tegnap különböző fáziseltolódások, amplitúdóingadozások miatt kicsit döcögősen indult a dolog, de aztán csak kijutottunk a kvázi üres, ám annál jobban szemetes szigetre DZs-vel, majd csatlakozott eb is akivel eltoltuk a biciklit az új tárolóhelyre. Elég vicces volt amikor beszólt nekem hogy milyen undorító részeg vagyok, csak azért mert ő meg undorítóan józan volt, és ezt nem tudta feldolgozni. Gyorsan kerestünk is egy söntést, majd nagy komformistán egy sörpadot szemeltünk ki a nagyszínpad mellett, ami az egész későbbiekben kvázi-bázis volt. a nagyszínpad előtt amúgy konkrét tengerpart hangulatot áraszt a mély süppedős fövenyszerű homok amin úgy kell átgázolni mint a sekély vízen. Kicsit később eb elvonult körbenézni a szigeten, KCs a pasiját összeszedni, mi meg négyen lányok maradtunk, és beszélgetttük, át az éjszakát, hiszen olyan rég találkoztunk, volt mit bepótolni. Aztán elindultunk szétnézni a városközpont felé, meg a civil sziget irányába, majd újra vissza, ahol a többiek kijelentették hogy ők éhesek, és elmennek kajáért, én meg a frissen kapott szigetprogramfüzetet lapozgattam... majd nyálaztam, majd újra meg újra átolvastam, ezek meg sehol... mire visszaértek totál kijózanodtam, de közben lejmoltam egy rakás kis ingyen kolbászkát amit ma behoztam a fiúknak mint vásárfiát. Kajálás után eb úgydöntött hogy hazamegy, DZs meg hogy beszélget a többiekkel, nekem viszont a bugi beleállt a lábamba, úgyhogy felkerestem aeonfluxot az idén a Mokkacukában dübörgő drumclubban és az első sorban zúztunk nemkeveset. Kettőkor jöttek a lányok hogy mennének, viszont DZs-vel maradni akartunk, még szétnézni, mászkálni, így elbúcsúztunk, és elindultunk a partyaréna felé hogy benézzünk hogy idén milyen. Kábé félúton járhattunk, amikor megálltunk hogy vegyek vizet: odafordultam a pulthoz, aztán mire vissza DZs-hez, már két pasi zümmögött körülötte. A két - mint kiderült - holland gyerek azután egész továbbiakban boldogított minket, megosztva magvas gondolataikat ("amikor megtudják hogy hollandok vagyok, mindenki füvet akar lejmolni tőlünk", "ez a fesztivál a legjobb ahol jártunk eddig, olyan eredeti és hangulatos" stb). Roger Sanchez játszott a party-szauna-arénában, elég lassú és döglesztően unalmas volt, úgyhogy sarkonfordultunk, majd elindultunk vissza a kijárat felé. ("hogy tudtok ti itt eligazodni?", "minden évben ittvagytok?") Aranyosak voltak, de olyan kisgyerekek, hogy képesek voltak még azt is lehazudni hogy hány évesek valójában. mikor mondta a szőkébb hogy ő huszonkettő, mondtam hogy én meg az anyád vagyok. aztán kijavította hogy nemis, mert igazából 26. Így lett a másik gyerekből is 26janem29 éves. Aztán már DZs-vel nagyon mehetnékünk volt úgyhogy gyorsan és fájdalommentesen leráztuk őket, és HÉV, éjszakai járat, és negyed ötkor már otthon zuhantunk az ágyba.

Ez olyan ímmel-ámmal-nap volt. Rengeteg bába ismerős között elveszett a gyerek zene meg a hangulat. Jamegpersze a háj ekszpekténsönz, ugye...

hehh, eb most ért vissza a szigetről. kibicajozott, de aszonta hogy ő aztán nem fog két órát sorbaállni hogy beválthassa a jegyét, akkora bazinagy tömeg volt. Tényleg kurvára nem értem hogy miért nem lehet máshol is beváltani ezeket a papirfecniket, miért csak a sziget bejáratánál?? tegnap direkt elmásztunk a nyugatihoz, mer ott van egy bazinagy szigetizé, de onnan elhajtottak minket... ez az egész olyan bürokratikus mint a jogsiátvételem: a kff-től elhozhattam egy papírt, amit majd az okmányirodában válthatok be valamikor konkrét jogsira... miszükség van ezekre a plussz körökre?? főleg ha az ember kicsengette érte annyi zsét, akkor miért kell még két órákra sorbaállítani? Nemértem

egyébként meg nem tudok mit írni... főleg úgy hogy döbbenet ami tegnap éjjel a szerencsétlen tűzoltókkal történt, bár őszintén szólva tényleg komoly meló volt annakidején nekem is megtalálni a lőteret. én kábé egy délelőttöt bolyongtam, mire eltaláltam oda. A K épület alagsorához Ariadné összes fonala se lenne elég... (és szerintem még Minotauruszok is laknak ott észrevétlen évszázadok óta...)

Este indulunk bevenni a szigetet. DZs barátosnémmel mint a denevérek, sötét hatására aktivizálódunk, de előtte el kell végezni mindenféle kötelező rituálét (sok ital, sok zene és mégtöbb smink). Mert minden buliban az előkészület a legjobb... az a gond, hogy még nem tudtam kinyomozni, hogy gumicsizmához vajon a tussal rajzolt szem, vagy a rózsaszínes szájfény illik jobban? egyébként tényleg majdnem vettünk gumicsizmát, de a két napja ragyogó napfény hatására prolongáltuk a vásárlást. (Következő életemben Ájgnerszilárd szeretnék lenni, és legalább kényem kedvem szerint hazudozhatnék mondhatnék azt amihez épp kedvem szottyan.) most vissza a csavarválogatáshoz...

sushit zabáltam, bazmeg, méghozzá vagy hatezerér' a westendi leroy sushizdában. ez már így önmagában is halálosan undorítóan sznobszagú meg plzázapatkányos meg minden, de minden egyes fillérért kárpótolt az a minőségi, porhanyós, és sok(!) vöröstonhal, amilyet én még pesti sushin/sushiban nem láttam. A lazac is és a lepényhal is friss, guszta és zamatos volt, de a hab a tortán, hogy nem spóroltak a hallal, mint ahogy szokott az történni..., úgyhogy a végén a leroy-t, a westendet és a másfélszeres árat is megbocsájtottam.

szerintem cápa voltam előző életemben. ...vagy vaddisznó, ha a gombaimádatomat nézzük. hmmm...

süti beállítások módosítása