A hétvégén mindent megtettem az antitrendiségem érdekében és disznóvágáson voltam ebéknél vidéken. Vegetáriánus olvasóim kedvéért eltekintek a képek közlésétől, de ha valaki a vér vonz, hát katt, egy hasonló.
EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva
mirwen
<3
négyszemű
most voltam munkahelyi optikusnál, és jövő hétre lesz kész a szemüvegem. eljött az az idő, hogy a valaha hírhedt sasszemem korrigálásra szorult: távolra látáshoz kell plusszos lencse... na meg a cilinderek, de az olyan vagány mint egy varieté táncos. ezt figyelembevéve választottam a keretet is, jó színes, hamáregyszer... mondjuk nem sok dioptria, ezért leginkább vezetéshez, meg este veszem majd fel, mert borzasztóan zavarnak este a szétcsúszó fények...
daisy
Szinopszis
"Nem érti, mert nem akarja érteni. Társadalmi
magatartásmodellek nem overnight jönnek létre, még manapság sem. A
szinglicsajmodell a zöld bevásárlóautójával és a pörgős kis életével alig öt-hat
éves dolog, nagyjából egykorú bridzsetdzsónsszal és a szekszésnújorkkal és
megjelenése csak annyiban tekinthető organikus változásnak, amennyiben organikus
a piac reflexiója a fiatal, harminc alatti nők keresőképességének
megnövekedésére. Ehhez az kell, hogy kicsit ráerősítsen a marketing, és a liba
rögtön úgy érzi, a pénzzel a döntés lehetősége és joga is a kezébe került, és
máris sorba fog állni a vadnőies hálószobabútorért jinjangmintával meg
kétszatyornyi plüssállattal pukkantja tele az ótóját, mert úgy érzi, ez
önreflexió, saját független egyéniségének, korábban elnyomott femininitásának
a manifesztálása. Mivel a harmincas korosztály, elsősorban a gyermekvállalással
járó elkötelezettség révén potenciálisan lecsusszan erről a futószalagról, ezért
kiötlöttük a konzervált, mumifikált huszonévességet, amikor bűn megöregedni, és
nem is nő az, aki a hetesbuszon nem öltözik kurvának selyemnaciból kilógó
tangacsipkével és keresztcsonti tetoválással. (A terhesmarketing is dübörög
persze gőzerővel, de jelen tanulmány írója e tekinteben nem bír kiterjedt
tapasztalatokkal, így kompetenciahiány miatt az elemzésétől eltekint). Erre
persze a média is rákapott, hiszen az öndefiníciós deficitet valahol kompenzálni
kell, és megteremtik ennek az állapotnak a mitológiáját olyan filmekkel, mint a
doktorszöszi vagy a spinédzserek, korosztályban alulról közelítve meg a Totally
Spies is feltétlenül idesorolandó. Ezzel az egésszel persze az a gond, hogy -
ahogy korábban is írtam - teljesen mesterséges (noha létező társadalmi trendeket
lovagol meg, azokat nagyítja fel groteszk módon), és csak annyira van
kidolgozva, amennyire a fogyasztás növelésében érdekeltek igényeit kiszolgálja.
Az emberi kapcsolatok csak jelzésszerűen jelennek meg benne (romantikus vacsora
a "kedvessel" (már nem definiáljuk a státuszát, párrá, kedvessé, vagy pasivá
redukálódik), kettesben olcsóbb vellneszhétvége, nyaralás a világ másik végén,
ahol legálisan fel lehet venni a szalmakalapot a napsütésben, és önfeledten
turkálhatunk az ócskapiacon, a két perc alatt összacsapott álommvacsora
szimultán szőrtelenítéssel, míg a csengőre várunk, de az első közös lakás és az
közösen fölvett lakáshitel fókuszcsoportja már a reménytelenül negyvenesbe
fordult generáció Nyuszómuszóékkal. A "fiatal felnőtteknek" szánt reklámokban a
lakás csak úgy lesz, része a háttérnek, színpad, amely előterében a fiatalcsaj a
szekszi kantáros nadrágban a falra festett buci sárga virágokkal
önmegvalósíthatja magát a holnapi lakásavató buli előtt. A másik baja, hogy
mivel mesterséges minta, ezért idealizál, nincs benne hely a zsírpárnáknak, a
pattanásoknak, mitteszereknek, a sikerteleneknek, a félszobában tengődő
lúzereknek, a hónap második felére elfogyó feltötőkártyáknak és a biztosítótűvel
megerősített bugyiguminak, de a szigorlatra készülés végigkávézott két hetének
sem. Ezzel pedig melegágya a depressziónak, az anoreksziának, az
elveszettségérzésnek, kiutat viszont nem mutat, hiszen nem modell, és nem arról
szól, hogy mi lesz veled harmincévesen, negyvenévesen, hatvanévesen, hanem a
pillanatot, a karpediemet fetisizálja.
Kérem, kapcsolja ki. Jövő héten majd a férfiak
nyomorúságáról írok."
RE: RE:
"...De azért megijeszt, hogy vannak olyanok, akik nem ismerik föl, hogy az emberi
magatartás minden aspektusa mintakövetés (igen, a
linuksz-mekkintosbuzulás is), mert az ember eccerűen így van bedrótozva, mint
főemlős, egyedül csak az számít, melyik mintát követjük. A
trendicsajminta pedig egy mesterségesen megalkotott viselkedésminta, ami
artificiális jellegénél fogva nem a társadalmi folyamatok végterméke, ezáltal
konfliktusgeneráló. De a trendicsávóminta is ugyanilyen diszfunkcionális. Van
ugye a havontafürdős-mindigsajátutamatjárós-motoros pattern, no meg az
esespólós-nonfigtetkós, meg persze a plazmatévés-kékinges-brókerarcos... A
fiúknak is szar, de máshogy."
"Akkor még
egy kiegészítés mellé (mielőtt valaki megjegyezné): igen, tudom, a
vicceskedőposztírás is mintakövetés. Része a párzási rítusnak, öndefiníciós
szerepű."
reply
"senoi kartácsnőnek üzenem, hogy:
- a sushit kikérem magamnak az összes japánbuzi
nevében
- a bortovakrémes álompasik csíkos teniszzoknit hordanak és
elsírják magukat, ha orgazmusuk van. Az igazi kefélőgépek a kopaszodó szemüveges
egyötvenes könyvelők. Azok első vérig. Aztán hazamennek az asszonyhoz, de
vesznek neki az alujáróban bombont, mert lelkifurdalásuk van."
truth to be told 2.
rég volt igazi szellemi termék a blogon, úgyhogy posztolom HZs-vel történt levelezésünk esszenciáját:
"Azabaj, hogy a "fiatal, független, emacinpá... eminicpá....
egyenjogú, önmegvalósító nő" figurája pusztán marketingkategória. Ez nem
létezik. Ez a társadalmi szerep nincs kitalálva, csupán a reklámok közvetítenek
ilyet, mert tartoznak hozzá bizonyos külsőségek és mesterséges viselkedési
patternek. Ugyanúgy nem létezik, mint a férfipárja, a harmincas, sármos, Dolce
& Gabbana motorosdzsekis 7-es BMW-vel járó kúrógép figurája sem, akivel a
borotvahabot árulják, csak a gyengébbik nem neveltetéséből eredően hajlamosabb
az agyatlan mintakövetésre, nem fölmérve azt, hogy a minta legalábis fogyatékos,
mert egymással összeegyeztethetetlen szerepeket próbál egymásba gyúrni. A
lepedőkirálynő legyen tökéletes anya, de ne kötelezze el magát a férfinemnek
(mert akkor papa ráncolja otthon a homlokát, ha hazaviszi a piacról azt az
isteni hamis Ming padlóvázát, alkuval harmincért, meg nincs annyi alkalom a
barátnőkkel való együttbőgést követő vígasztaló impulzusvásárlásra), és
folyamatosan legyen "trendi", hogy ki lehessen vele dobatni félévente a cuccait,
ezen kívül dolgozzon valami fontos beosztásban (amivel pénz jár a hitelkártyája
feltöltéséhez), de csak épp annyi túlmunkát vállaljon, hogy az íróasztalnál
kelljen elkölteni a bifiduszesszenzises-norbisalis ebédpótlékot, és az irodaház
vécéjében pattintsa föl a tangabetétet. Nekem az a véleményem, hogy ebből még
qrva nagy baj lesz. A New Yok-i nők 69 százaléka egyedül él, ezzel szemben Irán
lakosainak 60 százaléka 30 alatti.
(...) és nem veszik észre, hogy miközben kétségbeesetten
keresik a a pénteki "laza, bulizós, lányoknak ingyenes" kiskocsma klotyójában
hajnali kettőkor dilatált pupillával a rúzsfoltos tükörben igazi énjüket, és
arról ábrándoznak, hogy végigjárják a Caminót, aminek a végén biztosan ott van
az a spirituális bevásárlóközpont, aminek polcáról majd leveszik azt a Magna
Mater nőfigurát, amelyik egyik lábával a Wicca-hagyományokra, a másikkal
a Vanity Fair-re támaszkodva biztos kézzel vág utat a hétköznapok dzsungelében,
hogy eközben folyamatosan terelik őket egy nagyon szűk ösvényen, és
menthetetlenül behullanak a zombik közé, aki szédül az aszfalton, ha nincs
kiegyesúlyozva két MNG szatyorral, és csak azért nem döbben rá, hogy a Nyál és
könny és Kozmál magazinok azonos cikkadatbázisból merítenek, mert a szoliszalon
várójában csak 800+ Ft-os újságok vannak. És közben mindegyre várják azt a
pillanatot, amikor majd minden rendben lesz az életükben, és le van
fertőtlenítve minden vízszintes felület, az összes éles sarok le van kerekítve,
kijárták azokat az iskolákat, ahová sohasem iratkoztak be, mert majd jövőre, a
karrier betonstabil, és minden nap zokogva hívogatják őket a cégtől, hogy mikor
jössz már vissza dolgozni, na akkor, majd lehet gyereket vállalni.
Vízbenszüléssel, csakranyitással, auraszkennel, babaúszással, fülhőmérővel.
Chapter Two."
Vizit
most voltam Kázmérnézőben Lobóéknál, és ezt a praclit fogtam. Kis csíkoszoknis, óriási láb
projekt
gyűrűk elkészültek. A minimalizmus jegyében sima vörös-sárga ötvözet arany karika, belsejében egymás keresztneve Verdana betűtípussal. Pedig erősen kötöttem az ebet a karóhoz - éééérted -, hogy az URL-jeink legyenek Courier New-val, de azt nem engedte...
zesküvőre a március látszik kialakulni mint időpont, és miután egy órát rászántam a múlthéten, és összeszedtem pontokba foglalva hogy mik is a további teendők, már nem is olyan vészes a dolog. Akartam a dolognak valami alblog szerűséget nyitni, mert nem kívánom ezzel terhelni a nagyérdeműt, mert az ilyen projektet mindig csak egy fókuszorientált csoportnak érdekes részletek, de rájöttem hogy az életem mindig valami projekt köré csoportosul, mindig az a lényeg, a főtéma, és akkor az érdekel. A pasinélküliség is egy fókusztéma, sziget is, aztán a macska is lehet, nálam most ez. Én meg dokumentálom és kész.
De a lényeg címszavakban: meghívó prototípusok elkészítve, fotóssal egyeztetés, helyszín nálunk vidéken, étteremmel egyeztetés folyamatban, ruha kiválasztva - csak el ne felejtsem lefoglalni, mert a végén másnak adják. és kábé ennyi egyelőre.