Antidote. Moonspell. Most sírok.
mert elmúlt csütörtök, vele együtt a koncert is.

izgalmas fehér reggelek, szevasztok!

kinnt tesóméknál, ölemben a laptoppal, a már majdnem teljesen berendezett új kislakásukban. Szerintem nagyon bájos, és jó lehet itt lakni, meg jó lehet berendezkedni, pakolászni.

jameg! átvettem a megrendelt új Schwalbe külsőimet és borzasztó boldog vagyok, mert olyan kis helyes, vékonyka, ami tökéletes lesz a bicajra. meg vettem hozzá frankó belsőket is, és most boldog vagyok, mert nemsokára összemegy a város.

tesómékkal most próbáljuk beizzítani a gugli talk-ot, csak otthon náluk össze-össze omlik még a rendszer - egész addig amig meg nem unja A, a sógorom, és egy féltéglával helyre nem pofozza a gépet. Ha sikerülne, akkor mehetne az ingyentelefonálás, juhéjj.
akartam írni amúgy hogy hogy hozzá lehet szokni az otthoni láblógatós semmittevéshez, de hazudnék ha eztmondanám, mert így nemjó. így csak szétfolyik az idő a kezem között, nem történik semmi, és érzem ahogy tucatjaival pusztulnak az agysejteim. És hát a várakozás... nos ennél fosabb érzés nincs... a kétségek között hányódás, a bizonytalanság... és csak várni, szorongatni a telefont, amit a világtörténeleben először hangosra állítottam, és várni A Hívást, a hívásokat, számolni a perceket, a napszakok múlását, hogy most még nem hívhatnak, és most már nem fognak...

frankó dolog ketten létezni. egymásnak, egymásért (egymáson). együtt.

mostmeg reggel lett így hirtelen, és süt a nap, a piszok, kegyetlenül. najó, még két perc hunyorgást megér. Aki tegnap nem volt, az bánhatja.

találkoztam egy emberrel maeste aki minden szempontból elégedett a munkahelyével. Igen, létezik ilyen. Kértem autogrammot

uhhh,űúhhh... gyömbér with Bacardi Oro. eleinte kis arany bacardi, sok gyömbér, most viszont már sok bacardi, kevés gyömbér. Gyakorlatilag nem is érzem már a gyömbérízt. Frankón becsíptem, megnéztük a WarpVision The Videos-ból egy párat, köztük a kedvencemet az LFO-tól a Freak-et, amit szigetkor még aeonflux mester mutatott meg nekem, a gyarló tanítványának, aki most már nem is mer telefonálni mer biztos utálja, mer egy kis foskupatz (hehhh, ezt elgépeltem, de ígymarad mer vicces) vagyok, és nem tudom eldönteni hogy most mi legyen, és mit válaszoljak. Persze az állásinterjúkon nem mondom hogy döntésképtelen vagyok, pedig van egypárszor amikor igen. például mostis. de azért mentségemre legyen mondva hogy nem egyedül kéne ezt meghozni.

ma stílszerűen vezetős kesztyűben mentem vezetni, hátha akkor jobban megy, de sajnos nem ezen múlik. Amúgy ha egész lassan is, de fejlődök, hahaAA!

nna, megérkeztem*. Kalandos volt, a KFKI-nél fennt Csillebércen még félméteres hó van, és tél, és madárcsicsergés és erdő. Aztán bementem, el az Izotóp raktár mellett, keresztül egy kis ösvényen az erdőn, és pont odaértem kilencre. Nem úgy a főnök. Aztán előkerült egy óra múlva egy alfőnök, akivel nekiálltunk beszélgetni, és nemistudom... Kontra: kis cég, kevés fizetés, kis "rang". Pro: színes, és érdekes projektek, a cég fejlődik ezerrel, jó munkavégzés esetén előrelépés, mégnagyobb felelősséggel járó feladatok. Elvileg úgy mentem oda hogy kíváncsi voltam hogy mit mondanak, milyen állásról lenne szó, aztán ott mikor először ismertették, lelohadtam, bár igazából nem is tudom hogy mit vártam, aztán most meg egyre inkább bizonytalan vagyok hogy mit tegyek.

*: a bejegyzést egykor kezdtem írni, csak közben megebédeltem, meg megnéztem a Halálbiztos diagnózist. höhö